Márai Sándor hazaérkezett
Visszatért a kamaszkorú Márai Sándort ábrázoló portré Kassára, a Mészáros utcai házba, ahol egykor a Grosschmid család élt. A festmény az Egyesült Államokból került haza, s története ugyanolyan regényes, mint magáé az íróé.
A festmény a kamasz Márai Sándort, illetve Grosschmid Sándort ábrázolja, s nagybátyja, Franz Wiesenthal (1856-1938) Bécsben élő festőművész festette. A Grosschmid család 1914-ben, az első világháború kezdetekor több hónapot töltött Bécsben, ugyanis a keleti front elég közel húzódott Kassához, ezért sok jómódú család elmenekült a városból. Ők történetesen Bécsbe mentek. A nagybácsi valószínűleg ebben az időszakban festhette.
A család egykori kassai házában kialakított Márai Sándor Emlékkiállítás anyagában Wiesenthal több festménye megtalálható. „A legtöbbje másolat, például a szülei, dr. Grosschmid Géza és Ratkovszky Margit, illetve a húga, Katóka portréja, de van egy eredeti olajfestményünk is, ami a Szent Erzsébet-dómot ábrázolja” – magyarázta Ötvös Anna történész, Márai-kutató.
Hozzátette, ezért is keresték a festő további alkotásait. Három évvel ezelőtt rábukkantak egy 1914-ben készült festményére, amelynek Egy fiú portréja volt a címe, s melynek modellje hasonlított Márai Sándorra, de nem tudhatták biztosan, valóban őt ábrázolja-e a festmény.
Később, 2020-21-ben Ötvös Anna – amikor Márai Sándor feleségének, Ilonának a naplóit szerkesztette könyvvé, s ehhez végzett kutatásokat – felfedezte, hogy a Márai-hagyatékban található leveleiben az édesanyja többször említ egy Kamasz című festményt, amit a 14 éves Sándorról festett Franz bácsi.
Ezt 1960-ban, feltehetően Márai 60. születésnapjára, kiküldte utána Amerikába, csakhogy soha nem érkezett meg. A következő években, 1963-ig többször is sürgette őket, hogy keressék, kutassák, hol tűnt el a számára oly kedves festmény, miért nem került hozzájuk. Érdekesség, hogy ennek sem Márai, sem Lola naplójában nincs nyoma.
Amikor ez a két információ, hogy 2019-ben egy amerikai aukciós ház eladási listáján felbukkant egy fiatal fiút ábrázoló Wiesenthal-festmény, illetve az, hogy a levelek alapján a nagybácsi által festett, Kamasz című portré eltűnt, egymás mellé került, világossá vált, hogy ugyanarról az alkotásról van szó. A Csemadok Kassai Városi Választmánya szerette volna megvásárolni a portrét vagy legalább másolatot készíteni róla. Felvették a kapcsolatot az aukciós házzal, amely meglepetésükre továbbította levelüket az új tulajdonosnak.
Ő eleinte nem hajlott az eladásra, majd amint a sűrű levélváltás során fokozatosan szembesült azzal, hogy Márainak milyen csodálatos kiállítása van Kassán, megváltoztatta a véleményét. Talán ráébredt, hogy ennek a képnek itt a helye – mondta Hanesz Angelika, a Csemadok Kassai Városi Választmányának elnöke. „Augusztusban, mikor mi már kifizettük a képet, hosszasan nem válaszolt. Később írt, hogy kórházba került, s ott azt álmodta, hogy ő ezt a képet elvitte Szlovákiába. Amikor kikerült a kórházból, rögtön írt nekünk egy levelet, hogy azonnal postázza a képet. Így is történt. A feladási szelvényen ott van a csomagolás napja, ami egy nappal azután volt, hogy megírta nekünk a levelet. Akkor indította útjára a ládát Amerikából, Arkansas-ból” – mesélte.
A Kamasz című festmény most tehát visszakerült Kassára, a Mészáros utcai házba, abba a lakásba, ahol egykor a Grosschmid család élt, ahol egykor valamelyik helyiség falát díszítette. Az irodalomtörténeti és kultúrtörténeti szempontból fontos alkotás a Márai Sándor Emlékkiállítás részévé válik, valószínűleg a szülőket ábrázoló portrék mellett kap majd helyet.
A témáról bővebben a Magyar7 hetilapban olvashatnak majd.
