Színházi misszióról, Magyar Passióról Habodász Istvánnal
Miután a komáromi Habodász István 2019-ben végzett a Kaposvári Egyetem Művészeti Karának színművész szakán, a Pesti Magyar Színházhoz szerződött. Később csatlakozott a két évvel ezelőtt indult, hiánypótló Déryné Programhoz, és szerepet kapott volt osztályfőnöke, Eperjes Károly Magyar Passió című filmjében. Ezekről és a közelgő húsvét jelentőségéről beszélgettünk a Budapesten élő színművésszel.
Bár két évadot töltöttél a kassai színtársulatnál szakmai gyakorlaton, s négy előadásban jó szerepeket is kaptál, friss diplomásként mégsem a Tháliához, hanem a Pesti Magyar Színházhoz szerződtél. Miért?
Azért, mert Zalán János igazgató hívott. Nagy örömmel mondtam igent arra, hogy a Nemzeti Színház elődtársulatában játsszam. Pályakezdőként prózai és zenés darabokban is bizonyíthattam. Kiemelnék két, számomra nagyon fontos ottani előadást: A kincses sziget című musicalben Pew-t alakítottam, majd a Legyetek jók, ha tudtok című produkcióban a még nagyobb kihívást jelentő Ördögöt játszhattam. Külön élményt jelentett, hogy volt osztályfőnökömmel, mesteremmel, Eperjes Károllyal sok közös jelenetünk volt, amelyekben egyébként a szintén felvidéki Rancsó Dezső és Telekes Péter is szerepelt. 2020 tavaszán a Covid miatt bezárt a színház, s úgy éreztem, hogy váltanom kellene.
Alig befejeződött az évad, máris utolért a szép lehetőség, hogy részt vegyek a Déryné Programban, amit mindmáig a Jóisten nagy ajándékának tartok.
A Déryné Programot Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház igazgatója ötlötte ki, s e színház nemzetstratégiai programjaként indult. Mit jelent ez közelebbről?
Kulturális missziónk lényege az, hogy a Színház mindenkinek! jelszó jegyében a szerény műszaki feltételekkel rendelkező, szegényebb, elszigetelt kisközségekbe is minőségi színházi előadásokat juttatunk el. Az érdeklődők a Regisztráció – Déryné Program (deryneprogram.hu) oldalon regisztrálhatnak, s választhatnak az éppen futó (Déryné ifjasszony, János Vitéz, A falu rossza, Kék róka, Holdbeli csónakos, Balkáni gerle) előadásaink közül. Nemrég tartottuk a Balkáni gerle című Sütő András-darab bemutatóját, amely történet a ‘80-as évek Romániájában játszódik. A magyar kormány jóvoltából 200 forintos belépőjegyekért cserébe országszerte színházi élménnyel gazdagítjuk az embereket. A kezdeti kis program azonban két év alatt egyre csak terebélyesedett, s a XIII. kerületben, a Reiter Ferenc utcában már működik a saját színház- és próbatermekkel, irodákkal rendelkező Déryné Központunk. Itt tartjuk a bemutatóinkat, majd a hajdani vándorszínészekhez hasonlóan tájolunk. Javarészt 25-40 év közti színművész alkotja a 15 fős társulatot. Rajtam kívül még egy felvidéki van, Havasi Péter Kassáról, ám erdélyi, kárpátaljai és délvidéki kollégáink is vannak. E program keretében április elejéig 310 településen 28 bemutató, illetve 869 előadás valósult meg, több mint 110 ezer magyarországi néző előtt. Ezek a számok már az alprogramjainkhoz (Országjárás, Vándorszínház, Barangoló) időnként csatlakozó külső társulatok produkcióit is tartalmazzák, amelyek sikeres pályázatok kapcsán kerülhetnek be a programba. Kezdettől fogva ugyancsak tervben van a külhoni magyarság színházi élményekkel való gazdagítása, amit sajnos, sokáig meghiúsított a pandémia. Éppen most tervezzük, hogy Szatmárnémetiben lépünk fel. E program jelenlegi igazgatója Kiss Domonkos Márk, volt váci színházalapító, aki Gál Tamással, a Komáromi Jókai Színház igazgatójával együtt nemrég a Felvidéken az Emigránsok című kétszereplős darabban mutatkozott be.
Az energia- és időigényes tájolás mellett más feladatokat is tudsz vállalni?
A megtisztelő módon már szeretett jó barátomnak tartott Eperjes Károly azon kevés rendezők egyike, aki mindig maga szokta felhívni egy-egy szerepre a kiszemelt színészeket. Így tett az általa rendezett Magyar Passió című film kapcsán is, az igazi nagyokra jellemző szerénységgel bocsánatot kérve azért, hogy abban csak kisebb szerepet tud nekem felkínálni, ha elfogadom. Természetesen nagy örömmel fogadtam a hiánypótló, fajsúlyos mondanivalójú filmben a szerepet, amely a magyar szerzetesrendek II. világháború utáni szenvedéstörténetét mutatja be. A kedvéért még a lovaktól való félelmemet is legyőztem, hiszen Keller főhadnagy apjaként egy lovaskocsit kellett hajtanom.
Nagyszerű, maradandó élményt jelentett számomra a forgatás azért is, mert mélyen hívő ember vagyok, aki fontosnak tartja a keresztény, magyar gyökereink akár ily´ módon történő megerősítését is.
A legjelentősebb keresztény ünnep, húsvét táján adódik tehát a kérdés, hogy számodra mit jelent ez az ünnep, s hol, kikkel töltöd?
Bár szép népi hagyomány a locsolkodás és a hímestojásgyűjtés, de nem ez a húsvét lényege. Sokkal inkább az, hogy ebben a keresztény ünnepben minden megtalálható, ami a vallásos ember élete és Jézus szenvedéstörténete közti párhuzamot jelenti, így a saját küldetéssel, kínokkal és örömökkel párosuló életút is. A nagy kérdés, hogy a bűnös „Barabbás népéből“ majd hányan árulják el, s végül reménykedhet-e a feltámadásban. Számomra a Himnusz és a Székely Himnusz mellett a Krisztus világosságát hirdető Exultet örömének számít a legfontosabbnak. A közelgő ünnepeket pedig a feleségemmel Nagyváradon és Komáromban, családi körben töltjük.
Az ünnepek alatti pihenés után mikor folytatódik az „dérynés” országjárás?
A húsvéti ünnepek után azonnal folytatjuk a tájolást. Az évadbeli munkánkat pedig majd július 20–24-e között a Sátoraljaújhelyen megvalósuló 2. Déryné Fesztivállal koronázzuk meg. Tavaly is nagyon jól sikerült az egyhetes ingyenes rendezvényünk, amely során a színházi előadásokon kívül a workshopokra is sokan kíváncsiak voltak. Idén is szeretettel várjuk az érdeklődőket! Ha pedig a felvidéki településeken is szívesen látnák az előadásainkat, regisztráljanak az említett oldalunkon. Egyúttal meghitt, lélektöltő húsvétot kívánok az olvasóknak!
Az írás megjelent a Magyar7 hetilap 2022/15-ös számában.
