Szent István-díjat kapott Boráros Imre, Kossuth-díjas felvidéki színművész – KÉPEKKEL
Bihari Antal, a Szent István-díj alapítója, kurátora május 16-án az esztergomi Szent Erzsébet Iskola dísztermében megrendezett nívós ünnepségen adta át Boráros Imre, Kossuth-díjas színművésznek a negyed évszázada jeles személyiségek által alapított díjat, Melocco Miklós Kossuth-díjas szobrászművész alkotását és a díszoklevelet. A felvidéki kitüntetettet Csáky Pál, Szlovákia volt miniszterelnök-helyettese méltatta, a jutalmazott pedig a soproni Petőfi Színházban több évadban játszott István király című Sík Sándor-drámából mondta el a monológját, amelyet Pataki András Jászai Mari-díjas, Érdemes Művész rendezett.
„Az Esztergom város polgárai által 2001. évben alapított Szent István-díj Alapítvány Kuratóriuma a városban és környékén lakó polgárok és az alapítvány támogatói körében végzett közvélemény-kutatás eredményeként, valamint a kuratórium döntése alapján Boráros Imre, felvidéki Kossuth-díjas művész úrnak a felvidéki és az összmagyarság érdekében kifejtett kiemelkedő és példaértékű munkásságáért ítélte oda a Szent István-díjat, Melocco Miklós Kossuth-díjas szobrászművész Szent István királyt ábrázoló kisplasztikáját” – olvasható a díszoklevélen feltüntetett indoklásban, melyet Bihari Antalon kívül dr. Prokopp Mária professzor - alapító elnök, dr. Szakály Sándor professzor - kuratóriumi elnök, illetve további két kurátor: Czibula Bihari Kinga és Koditek Pál írt alá.
A fogadással zárult eseményen, amelyen a díj alkotója, Melocco Miklós szobrászművész és több korábbi kitüntetett is megjelent, Szeredy Krisztina, magyar ezüst érdemrenddel kitüntetett énekművész, szoprán operaénekes emlékérmet kapott, Bihari Antal pedig a Sziszifusz Alapítvány által filmesek részére alapított I. Jankovics Marcell - díjban részesült. Közreműködött Jankovics Marcell özvegye, Rubovszky Éva, ez utóbbi alapítvány elnöke. A Melocco-szobrok elkészítését a Magyar Művészeti Akadémia támogatta.
Boráros Imre, akinek az olvasóink nevében is szeretettel gratulálunk, az újabb díja átvétele kapcsán, szombaton este a Ma7-nek elmondta: „Nagy megtiszteltetés számomra ez a díj. Hálás vagyok az ajánlásokért, hogy ilyen rangos kitüntetettek társaságának a tagja lehetek. Ez Isten segítségével új alkotóerőt ad a további munkámhoz!”.
Csáky Pál laudációját teljes terjedelmében közöljük:
Négy évtizedes közéleti pályafutásom során sok bonyolult feladat zuhant rám, de talán egyik sem volt annyira nehezen teljesíthető, mint a mai felkérés: laudáljam Boráros Imrét ezen a szép rendezvényen, öt percben. Azért nehéz ezt ilyen szűk időkeretben megtenni, mert Imre sokkal több egy örökké mosolygós embernél és egy kiváló színésznél: Imre egy intézmény. De ahogy körülnézek ebben a teremben, azt is látom, hogy csupa olyan személyiség van itt jelen, akik fél szóból is megértik egymást. Nem kell tehát bővebben magyarázkodnom, laudációm miért lesz távirati stílusú, hiszen tudom, hogy mindannyian ismerik, tisztelik és szeretik Boráros Imrét és művészetét. Nyugodtan ki merem tehát mondani: a díj jó helyre kerül.
Nos, nézzük a tényeket: a mai Pozsony egyik városrészének számító Vereknyén született 1944. február 28-án. Gyermekkorától vonzotta őt a színészi pálya, hatodikos pozsonyi diákként már tagja volt az iskolai színjátszócsoportnak, később pedig ifjúsági rádióműsorokban szerepelt.1963-ban érettségizett, majd egy évig a pozsonyi Szépművészeti Akadémia színészhallgatója volt.
1965-ben a komáromi Magyar Területi Színház tagja lett. 1972-től 1977-ig a kassai Thália Színpad társulatát erősítette. Ezután visszatért Komáromba, majd vendégszerepelt Székesfehérváron és Miskolcon, valamint Budapesten napjainkban is. Külföldön játszott többek közt az Amerikai Egyesült Államokban, Kanadában és Ausztráliában is. 1990-ben a Magyar Területi Színház jogutódjának, a Komáromi Jókai Színháznak a tagja lett – amely színháznak örökös tagja – , 2013-ban pedig saját színházat alapított Boráros Imre Színház néven.
Boráros Imrét az elmúlt évtizedekben több mint kétszáz szerepben láthatta a közönség. Legfontosabb színpadi alakításai között tartja számon Jean-Paul Sartre Az ördög és a jóisten című darabjában játszott szerepét, amelyért a Szlovák Színészi Társulás díjával jutalmazták, valamint Örkény István Tóték című darabjában az Őrnagy szerepét. Madách Az ember tragédiájában Lucifer volt, Sütő András Egy lócsiszár virágvasárnapjában Luther Márton. Több játékfilmben és tévéfilmben is játszott (pl.: az 1987-es Valahol Magyarországon című alkotásban, a Feltámadás, Želary, Pribina herceg, Sztrogoff Mihály című filmekben), vagy legutóbb az Architekt drsnej poetiky – Az érdes poézis építésze című szlovák film főszereplőjeként. Nemrégiben egy kiemelkedően embert - színészt - próbáló kalandba is belevágott. Platón Szókratész védőbeszéde című szövegéről van szó, amely a legnagyobbak számára is komoly erőpróba, s ő zenész kollégájával ezt is nagyszerűen valósította meg.
És hát ezen a ponton kissé magam felé is hajlik most a gondolatom: hozzátenném, hogy két darabomat is színre vitte Hit és hűség, illetve Hit és illúzió címmel, amelyek együtt hozzávetőleg 140 előadást éltek meg, s menetelésük folytatódott volna, ha nem jön közbe a világjárvány. A darabokat az ő felkérésére írtam, amivel azt akarom mondani, hogy tágabb értelemben is színházszervező, vagy inkább teljességében igyekszik felfogni a színházi világ küldetését, a szerzőtől a színházi alkotókon keresztül egész a nézőig. Én tehát az ő felkérése alapján lettem színházi szerző, amiért személy szerint is hálás vagyok neki, s itt csupán megjegyzem: ma este Budapesten mutatják be új darabomat az 1919-es pozsonyi sortűzről, s arról hogyan élte meg a pozsonyi magyarság az 1919-es impériumváltást.
Most pedig az érzékenyebb lelkűek fogják be a fülüket, egy pillanatra indiszkrét leszek! Az én darabjaim a felvidéki magyarok által megélt sorshelyzetekről szólnak, magam több előadáson vettem részt személyesen, s ilyenkor gyakran fel is hívta a színpadra a darab végén. Ott pedig, néhány centiméterre Imrétől azt láttam, hogy ennek a tapasztalt matadornak, aki több ezerszer állt a színpadokon több tucat darabban, könnyes a szeme. S ez nem elsősorban számomra volt fontos üzenet a darab tartalmát illetően, hanem arról is tanúskodik, hogy a színész, a legnagyobb színész is elsősorban ember. Egy Kossuth-díjas színészt is meg tud hatni egy-egy vérbeli felvidéki magyar történet. Ez is Boráros Imre: az ember.
Természetes tehát, hogy munkáját számos díjjal ismerték el. A Határon Túli Magyar Színházak Fesztiválján kétszer is elnyerte a legjobb férfi alakítás díját (1990, 1996), 2004-ben a Szlovák Köztársaság Ezüstplakettjét és a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét is megkapta. 2012-ben a Világ Magyarságáért művészeti díjban részesült, 2014-ben első szlovákiai magyar színészként megkapta a Kossuth-díjat, 2020-ban pedig Kisvárdán, a Határon Túli Magyar Színházak Fesztiválján életműdíjat vehetett át.
A legnagyobb kitüntetés viszont számára az, hogy ezen a hosszú úton a színpadon is, s az életben is mindig mellette állt felesége, Petrécs Anna, a Komáromi Jókai Színháznak szintén örökös tagja. Isten éltesse mindkettőjüket! Kedves Imre, nem csak a jelenlévő tisztelőid, de az egész felvidéki magyar kultúraszerető közönség nevében mondom: nagy-nagy szeretettel gratulálunk, mindig örömmel várunk vissza a világot jelentő pódiumainkra!
