Szájmaszk az egész színház

A város és a régió közönsége az alkotókhoz hasonlóan kiéhezve várta már a Tanulmány a nőkről c. könnyed zenés vígjátékot, amelynek bemutatóját még márciusra tervezték. A megérdemelt vastaps ezúttal nemcsak az előadásnak szólt, hanem annak a ténynek, hogy ennyi színházmentes nap után ismét felgördülhetett a függöny.

Eredetileg március 27-én, a Színházi világnapon mutatták volna be Gyárfás Miklós Tanulmány a nőkről c. zenés vígjátékát, de a próbafolyamat kellős közepén lépett be mindannyiunk életébe a COVID 19, amely ugyan ma is itt van közöttünk, de lassan megtanulunk együtt élni vele.

Szájmaszkban, hőmérséklet ellenőrzés után, ajándékcsomaggal várja a közönségét a színház szervezési osztálya, valamint egy üveg pezsgővel.

Nagy nap ez a mai, hisz legutóbb január 22-én tartott bemutatót a salgótarjáni társulat, s mivel a névadó, Zenthe Ferenc születésének 100. évfordulóját ünnepli idén a színház, sok-sok kiemelt rendezvény maradt el.

„A múlt héten avattuk fel budapesti, Törökvész utcai háza kapuján a Stremeny Géza szobrászművész alkotta emléktáblát, az avatáson részt vett Rátóti Zoltán színművész,  Mátyássy Bence a MASZK Országos Színészegyesület vezetőségi tagja, Tóth Enikő a Madách Színház művésze, Őrsi Gergely, a II. kerület polgármestere és Simon Lajos a salgótarjáni Zenthe Ferenc Színház igazgatója is” – mondja Orosz Dániel, a színház értékesítési menedzsere, s ahogy megtudjuk tőle, a tavasszal elmaradt centenáriumi eseményeket is pótolják majd. 

Egyedül a Bunbury előadását fújták le, helyette viszont október 16-án Őze Áron rendezésében a Dollárpapa c. Gábor Andor-vígjátékot mutatják be a minap aranydiplomás Papp János címszereplésével.

„Ahogy lehetett, már színpadon voltak a színészeink” – tájékoztat a színház mindennapjairól Andó Ákos üzletszervezési vezető, aki munkatársaival együtt hőmérőzi a premier közönségét. „A megszokottnál jóval kevesebb, mintegy 380 nézőt engedünk be egy-egy előadásunkra, s a premier közönségének egy szájmaszkkal s egy üveg pezsgővel is kedveskedtünk, a premier utáni megszokott állófogadás viszont elmarad. Az elmúlt hetekben már jártuk a vidéket, sajnos, a határon túli fellépéseinkről egyelőre le kell mondanunk, de a határ mentén élők nyugodtan látogathatják az előadásainkat” – sorolja az elmúlt hetek fejleményeit, s mint mondja, nagyon reménykedik abban, hogy az évad következő bemutatóit is meg tudják tartani majd.

Gyárfás Miklóst már a kortársak szocialista alkotónak könyvelték el, s bár darabjait folyamatosan játszották a hatvanas-nyolcvanas években (a füleki Zsákszínház egyik első nagy szakmai sikere is egy Gyárfás-darabhoz, a Kényszerleszálláshoz fűződik), 1989 után nem sokan gondoltak arra, hogy harminc évvel a szocializmus bukása után is elég egy-két korabeli sláger beépítése darabjai felélesztéséhez. Igaz, minden forradalmi nekibuzdulásunkban hajlandóak vagyunk feledni, hogy legfeljebb rendszereket lehet lecserélni, embereket nem. 

A mai kor emberei semmiben sem térnek el a szocializmus építésének mindennapi halandóijaitól, s a salgótarjáni előadás, ahogy a közönsége is mindezt fényesen bizonyítja.

Gyárfás a hatvanas években elsősorban Keleti Mártonnal találta meg a filmes összhangot, a Butaságom története vagy a Történelmi magánügyek a kor legsikerültebb filmjei közé tartoznak, s nemcsak a parádés szereposztás miatt, hanem mondanivalójuk is bőven túlélte a kort, amelyben születtek. A Történelmi magánügyek a harmincas-hatvanas évek egyik legszebb és legpontosabb történelmi lenyomata.

A Tanulmány a nőkről nem céloz meg történelmi magasságokat és mélységeket, mindössze arra vállalkozik, hogy beavasson bennünket a hosszú évtizedek utáni első nyugodt-dolgos évtized hétköznapjaiba, három házaspár dolgos, de korántsem unalmas hétköznapjaiba. Egyik pár három hónapja, a másik tíz éve, a harmadik 27 éve kötötte össze az életét, s ami közös bennük, mindhárom pár női tagja mégis válni akar. S mit ad Isten, egy taxiállomáson futnak össze, s ugyanabba az ügyvédi munkaközösségben keresnek válóperes ügyvédet.

Az elmúlt években színpadjainkon mindent eluralt a zenés műfaj, főleg a musicalek hódítanak.

Lassan alig akad olyan történelmi hős, akinek az életrajzát el ne dalolták volna, de sikerült az operetteket is feldúsítani a szerző más darabokban már sikert aratott slágereivel. De gyakorivá vált, hogy a zeneszámokhoz, egy-egy előadó, együttes slágereihez keresnek történetet, emlékezzünk csak az ABBA, a Neoton Família, Zorán, az Elán vagy az Apostol slágereihez szabott, többnyire bárgyú történetecskére.

Amikor Nyíregyházán elővették a darabot, szintén nem bíztak meg a szövegben (később Szente Vajk rendezésében a budapesti Madách Színház is bemutatta), ahogy Fényes Szabolcs dalaiban sem, a kor sok-sok slágerét hozzáigazították az új változathoz, tették viszont ezt nagyon jó érzékkel. A salgótarjáni előadást Kis Domonkos Márk vitte színre, méghozzá biztos kézzel, nagyon jól válogatva meg a csapatát.

Ahogy az utóbbi időben megszokhattuk, Pallós Nelli tervezte az előadás díszletét és jelmezeit, amelyek megfelelően korhűek is, magukon viselik a szocreál minden igénytelenségét, ugyanakkor csereszabatosságát.

A színpad egy világvevő rádiót formáz, kissé Rajnai András fantasztikus tévéfilmjeit megidéző feelinget ránk szabadítva. A szereplők maguk alakítják az épp aktuális helyszíneket, így egy-egy pillanat elég, hogy a díszlet taxiállomásból átalakuljon kávézóvá, vagy családi otthonná, akár fodrászszalonná.

A viszonylag szűkös előteret ügyesen használja ki Gulyás Anna koreográfus, mégis az est igazi főszereplői a színészek, akik nagy része most először mutatkozott be a salgótarjáni deszkákon.

Az Író szerepében Ágoston Péter a nézőtérről indít, s néha vissza is tér oda, hogy egyoldalú interaktív játékot folytasson lelkes közönségével. Mint kiderül, az Író valahol saját kapcsolatépítési tehetetlenségét írja meg a darabban, amelyben a többi mellékszereplőt is eljátssza.

A három nő válni készül, s ekkor lép be mindannyiuk életébe az élete első válóperes feladatára készülő Képes Vera (Gubik Petra), aki alaposan felkavarja nemcsak a három házaspár, hanem Írónk életét is. A történet végét nem illik lelőni, de nem is kell, ha a koronavírus is úgy engedi, az alkotók sok-sok előadáson keresztül bizonyíthatják még, hogy se a hanyatló Nyugat, se mi nem változtunk olyan sokat a filmbemutató óta eltelt 33 év alatt.