Ösztönző gyermeki tisztaság

Azidén tizenharmadik alkalommal került megrendezésre a Kaszás Attila Kulturális Fesztivál a mátyusföldi Zsigárdon a helyi Pro Traditione polgári társulás támogatásával. A legendás színművészről elnevezett fesztivál égisze alatt egy generáció nőtt fel a kistérségi kézművestáborban, a Kaszás Attila verstáborban, valamint a nemzetközi színvonalú néptánc- és népzenei táborban. A nyári hónapokon átívelő fesztivál zárásaként évente tartanak nagyszabású gálaestet, amelyen kiosztásra kerül a Pro Traditione díj.

Bár a járvány ezt a fesztivált sem kímélte (a néptánc- és népzenei tábor, valamint a nagy tömeget vonzó gála is elmaradt), mind a kézművestáborban, mind a verstáborban élt a hagyomány, a kultúra és a művészet.

Az idei verstábort a vezetők, Kiss Szilvia és Gál Tamás színművészek József Attila munkássága és költészete köré építették fel.

2016-ban már foglalkoztak a József Attila-témakörrel, de akkor idősebb diákok jelentkeztek a táborba. Az idén javarészt a kisebb gyerekekre helyeződött a hangsúly, így a költő művészetét is más szempontból kellett feldolgozni, és közel hozni a gyermekekhez. A verstáborban jó a hangulat, folyik a játék, pattognak a zenei ritmusok, a színpadon ütemet kopognak a cipőcskék, a zsigárdi kultúrház minden egyes sarkából árad a vers és a muzsika, a gyerekek jól érzik magukat. De nemcsak játék van a táborban, hanem kemény munka is, hiszen a táborzáróra minden évben egy versszínházat varázsolnak a színpadra, mondja Gál Tamás, aki szerint a tábornak az a célja, hogy a gyerekek ne az asztalnál ülve elemezzék a verseket, hanem észrevétlenül szívják magukba a költészetet.

– Rengeteg drámapedagógiai játékot, improvizációs játékot művelünk. A Beugró nagyon népszerű a körükben. Aztán vannak órák, amikor csak ülünk, és kötetlenül beszélgetünk – árulja el a Jókai színház igazgatója. – A tábor zárónapjára minden gyermeknek írnia kell egy verset, hogy átélje az alkotás élményét. Biztos vagyok benne, hogy aki már írt verset, az sokkal jobban átéli más alkotók érzéseit, gondolatait, ez sokat segít a verselemzésben.

Míg Tamás a gitárt pengeti, szerepekbe ugrik be, műsort rendez, igazgat, Szilvia csengő hangon segít énekelni a gyerekeknek. Olyan, mintha a gyermekek táborbeli édesanyja lenne.

Megkérdezem tőle, hogyan készítik elő a táborzáró versszínházat. Nevetve válaszolja, hogy a négy nap alatt színpadra vitt műsor mindig a helyszínen dől el, attól függően, milyen verseket hoznak magukkal a gyerekek. Az idén, ifjabb korosztály lévén, készültek olyan József Attila versekkel is, amelyek ismertebbek, mint például a Mama vagy a Kertész leszek, fát nevelek, de elemzés és előadás szempontjából igyekeztek megfogni azokat a költeményeket is, amelyek kevésbé ismertek a nagyközönség előtt. Szilvia szerint a táborban élvezetes, szabad szellemű munkának kell folynia, az a cél, hogy a gyerekek élvezzék a versek hangulatát, a színpadot, és ehhez a zene képezi a legnagyszerűbb eszközt.

Szerencsére Tamás imádja a zenét, nagyon gyorsan tud hangszerelni és verset zenésíteni, magyarázza a művésznő. Mint mondja, roppant élvezetes megfigyelni és elérni azt, hogyan találják meg magukat a gyerekek egy-egy versben.

– Szerintem nagyon sokat lehet ebből tanulni, hiszen mi magunk is évről évre minden egyes gyerekkel kicsit előbbre lépünk, kicsit jobban bele tudunk mélyedni abba, hogy mi az, ami megfogja a jelenkori ifjúságot a költészetben. Nem szeretem hallani, hogy jaj, mert a mi korunkban még ilyenek meg olyanok voltak a fiatalok. Én ugyanúgy látom az értéket, a szépséget most is. Azt, hogy most ők mobiloznak, behozzák a technikát, ami a korra jellemző, az egy dolog, nekünk ezt jól kell használni. Az okostelefonok segítségével villámgyorsan ki lehet keresni az interneten egy-egy költő életrajzát, verseit, olyan kérdésekre a választ, amelyek felmerülhetnek a verselemzés során. Nem látom rosszabbnak a mostani gyerekeket, nem hiszem, hogy kevésbé tudnának figyelni, ugyanolyan élvezettel dolgoznak. Én akkora erőt merítek ezekből a táborokból, hogy azt a színészetben is ki tudom használni.

A művésznő csodálatosnak tartja a gyermekek versíró képességét is. Könnyeivel küszködött, mikor meghallotta, micsoda verseket alkottak kis tanítványaik.

– Kiemelhetném akár Kaszás Attilának a gyermekeit is, amikor évekkel ezelőtt először jöttek a táborba. Jancsi és Luca akkor nem írt verset, s amikor Tamás megdorgálta őket, nagy keservesen összeraktak egy pár soros kezdetleges írást, most pedig olyan mély érzelmeket tartalmazó verseket hoztak, hogy leesett az állunk. Ez talán annak is köszönhető, hogy ennyit foglalkozunk a versekkel, hogy olvasunk, értelmezünk, elemzünk. És ezek a dolgok megmaradnak a gyerek fejében.

Megjelent a Magyar7  hetilap 2020/33. számában.