Operettszerzők, felvidéki gyökerekkel
A XIX. század hetvenes éveiben a világvárosodó és fokozatosan elmagyarosodó Budapesten is megveti a lábát a könnyedebb zenés műfaj, amely az 1875-ben megalapított Népszínházban lel otthonra. A társulat alapításánál ott bábáskodik Evva Lajos, aki 16 évig irányítja a társulatot, amelynek üdvöskéi közé tartozik a nemzet csalogánya, Blaha Lujza és a tragikus sorsú, szintén felvidéki Vidor Pál is. De más felvidékiek is fontos szerepet játszanak a könnyű múzsa bölcsőjénél, így Czobor Károly vagy Máder Rezső nélkül elképzelhetetlenek lettek volna a kezdetek, míg Szirmai Albert egész a világhírnévig vitte, de a máig legnézettebb magyar film zeneszerzője is. Ugye már kitalálták, a Mágnás Miskáról van szó.
Amikor Evva Lajos átveszi a Népszínház igazgatását 1881-ben, a társulat gyakorlatilag fele-fele arányban játszik népszínművet (amely eleve zenés műfajnak számít) és operettet. A komolyabb darabokat előzetes szerződés alapján meghagyja a Nemzeti Színháznak. De tudjuk, minden kezdet nehéz, s bizony sokáig külföldi fordításokból élnek (ő maga is sokat fordít), főleg, ami az operettet illeti. Francia, német és angol operettek kerülnek a Népszínház színpadára, s az első magyar művekre ugyancsak várni kell, amit pedig kapnak, az bizony nem mindig felel meg a színház vezetése, a kor vagy a közönség kívánalmainak. De pár évtized alatt eljön a magyar operett ideje is, sőt Kálmán Imre, Lehár Ferenc, Ábrahám Pál, Jacobi Viktor vagy Szirmai Albert gondoskodik arról, hogy az operett műfaja Magyarország egyik legfőbb kiviteli kultúrcikkévé válik.
Az egyik első sikeres magyar operett szerzője egy pozsonyi születésű „vasutas”, Czobor Károly, aki ugyan Zeneakadémiát végzett, s zeneiskolát is működtetett, mégis az államvasutaknál találta meg a megélhetését segédfogalmazóként, majd főintézőként. Czobor már a kiegyezés gyermeke, hisz 1870-ben született, s nagyon szép kort, 87 évet ért meg, s a Millennium évében vagyunk, amikor az Operaház bemutatja első lírai daljátékát, Karen címmel.
A darab főhőse Petneházy hajdú, aki kitűzi a zászlót a budai vár ormára. A darabot az ország több színpadán is előadják, s több mint 300 előadást ér meg, ami akkoriban nagyon komoly sikernek számít. Az együttműködése Rajna Ferenccel töretlen, két évvel később ugyancsak Rajna szövegkönyve alapján készül el A rab Mátyás, amely az ifjú Hunyadi hatalomra jutását meséli el, majd már a húszas években írják a Szépasszony kocsisa című darabjukat, amelybe Kulinyi Ernő is besegít. Ez is megéri a századik előadást.
Amíg a század utolsó felében még csak a Népszínház játszik Budapesten operettet, s könnyedebb hangvételű műfajokat, a XX. század elején gombamód megszaporodnak a műfajnak helyet adó teátrumok, s ezek fellendítik a kínálatot is.
A Vígszínház, a Magyar Színház és a Király Színház az első fecskék, de ekkor jönnek létre az első kabarék is, amelyek a sokszor zaftos bohózatok mellett még zaftosabb kupléknak is helyet adnak, így kezdi zenei karrierjét a Nagy Endre által irányított Bonbonierre Kabaréban Szirmai Albert is, vagy a dalszövegírók közül Gábor Andor, ahogy itt teljesedik ki Heltai Jenő könnyed stílusa is. De mielőtt belemerülnénk Szirmai Albert világába, álljunk meg még egy percre egy másik pozsonyinál, Máder Rezsőnél. Aki ebben az időben már az idősebb generációhoz számított (1856-ban született), s bécsi iskolái után az Operaház munkatársa lett, majd 1907/08-ban a Népszínház-Vígopera névre hallgató intézményt irányította. Később, a nagy háború éveiben volt a bécsi Volksoper igazgatója is, majd 1921 és 1925 között a budapesti Operaházat igazgatta. Mint zeneszerző, elsősorban a komolyabb műfajoknak hódolt, írt balettet, vígoperát, de a századfordulón Kadétkisasszony címmel operettjét is bemutatták. Legismertebb művének mégis a Csiky Gergely A nagymama című vígjátéka alapján készült daljátéka számított, amelyet kifejezetten Blaha Lujzának írt, s ez is lett az egyik búcsúelőadása a nemzet csalogányának.
A felvidéki származású operettalkotók közül említsük még meg a Liptószentmiklósról indult, 1900-as születésű Kiszely Gyulát, aki 1927 és 1950 között a Magyar Rádió rendezője, főrendezője volt, s az utókor elsősorban a Martin Luther King emlékére írt Néger requiemjét és a XXIII. János pápa emlékére írt miséjét őrizte meg. Ez utóbbit Rómában is bemutattak. Arra már kevesebben emlékeznek, hogy húszas-harmincas éveiben a Városi Színház és a Royal Orfeum felkérésére több operettet (Amerika lánya, Fehér orchideák, Miss Ismeretlen, Jelentem alássan), is elkövetett, sőt Május kisasszony címmel a munkahelyét, a Magyar Rádiót is meglepte egy operettel. A harmincas-hatvanas években a Magyar Rádió is számos zenés bemutatónak adott otthont, ezek egyik szerzője volt a Bécsben született, de Kassán felnevelkedett Kemény Egon is, aki amellett, hogy Ábrahám Pál műveit hangszerelte és vezényelte, maga is írt operetteket és daljátékokat. Ezekeről majd külön szólunk. Ahogy Huszka Jenőről és Lehár Ferencről is majd máskor.
– nyilatkozta Koessler János, a Zeneakadémia tanára, s mint utólag kiderült, látlelete nem állt messze a valóságtól. A zsidó családba született Schönberger Albert, akinek unokatestvére a neves német zeneszerző Max Reger volt, valóban sokat tudott az operettről. Tanította Bartókot és Kodályt is, s amikor épp nem egész estés műfajban gondolkodott, komolyabb (Emőd Tamás: Ha majd egyszer mindenki visszajön…!, Gyóni Géza: Csak egy éjszakára küldjétek el őket!) és kevésbé komoly verseket (pl. Heltai versei) zenésített meg. Szirmai édesanyja Rosenzweig Anna Ernesztina vágújhelyi (Nové Mesto nad Váhom) lány, s itt érdeme megállnunk egy pillanatra, hisz a város nem egy tehetséget adott a magyar kulturális életnek.
Itt született Fuchs Emma is, Básti Lajos édesanyja, ahogy Basilides Zoltán színművész és testvére, Ábris, filmrendező, Muzsnayné Csizmadia Gabriella ifjúsági író és Neubauer Pál is. Szirmai Albertet Máder Rezső fedezte fel, aki akkoriban a Népszínház igazgatója volt. Amikor a fiatal zeneszerző belépett az igazgatói szobájába, s átnyújtotta neki a Rajna Ferenc szövegkönyve alapján készült A sárga dominó című munkáját, az elolvasva csak ennyit mondott:
Ezt követi A mexikói lány, s ahogy a későbbi Táncos huszárokban is, szembesülnie kell azzal, hiába a fülbemászó dallamok, a dallamos és ritmikus zene, ha a szövegkönyv bárgyú. Az egyik kritikusa írja a Király Színházban bemutatott előadásról: „A mai est újabb tanulsága volt, hogy az operett sikerének úgyszólván létkérdése a jó librettó”. Szirmai tanult az esetből, s maga mellé veszi Bakonyi Károlyt és Gábor Andort, s kettejük közreműködésével eljön a (világ)siker is. 1914-ben a Vígszínház mutatja be az Ezüst pille című zenés vígjátékot, amely kapcsán a kritikusok Szirmai burleszk-komikum iránti affinitását emelik ki, s innen már egyenes az út a Mágnás Miskáig.
A Mágnás Miska májusra már túl van a századik előadáson. Mondhatnám, a történetet mindenki ismeri, de ez így nem lenne igaz, ugyanis, ahány bemutató, annyi változat, egy-egy új változatba új szereplők, új cselekmény íródik be, régiek maradnak ki. Van, amikor az arisztokrácia gyilkos kigúnyolása az elsődleges szempont, másutt az újgazdagokat figurázzák ki – mindezt épp rendszerfüggően. Pár éve érdekes módon a Vígszínház Eszenyi Enikő rendezésében elővette az eredeti szövegkönyvet, míg a Budapesti Operettszínház a Csárdáskirálynő eredetijét Vidnyánszky Attila felvezetésében, s bizony, aki csak a későbbi változatokat ismerte, nézett, mint a moziban.
A Vígben Korláth grófnőt Bandor Éva, Gida fiát (ez a szerep a későbbi változatokból kimarad) Dino Benjamin játszotta, míg Miska ifj. Vidnyánszky Attila volt. Nem biztos, hogy érdemes volt előkaparni az eredeti változatot. A Mágnás Miska az első olyan magyar operett, amelynek főszereplője egy lovászfiú, Miska (Rátkai Márton), akinek a szerelme egy szintén a cselédsorból származó mosogatólány, Marcsa, akit az alkotók eleve Fedák Sárinak, a kor ünnepelt és „elviselhetetlen” dívájának, Fedák Sárinak írtak. Neki íródott, a saját nevére a Hoppsza Sári kezdetű sláger, de van még mellette 15 dal, amelyeknek a többségét (A nő szívét ki ismeri, Fáj, fáj a szívem, Úgy szeretnék boldog lenni, Tasziló a neve, Adj egy csókot tillárom haj, Cintányéros cudar világ, Csiribiri kék dolmány) nemcsak akkoriban dúdolták a cipészinasok, hanem szinte ma is mindenki ismeri.
A történetből Korda Sándor rendezésében némafilm készül (természetesen elveszett), majd a második világháború vérzivataros éveiben hangosfilm is. 1942-ben már a szerzők származásuknál fogva nem kívánatosak, így minden(ki) álnéven fut. A film a Pista tekintetes úr címet viseli, hősei nem arisztokraták, hanem újgazdagok, szerzőként Babay Józsefet és a rendező Daróczy Józsefet tüntetik fel, zeneszerzőként pedig Buday Dénest. A film főszereplője nem is Miska (Halmay Tibor) és Marcsa (Turay Ida), hanem Baracs (Jávor Pál), akiből a háború miatt időközben Iván helyett István lett és Rolla (Tolnay Klári), míg a korlátolt Korláth grófból a jóval kevésbé korlátolt Horváth (Mály Gerő). A film igazi korlátolt figurája, a pöffeszkedő újgazdagot játszó felesége (Vaszary Piri), akiben mintha csak a Hypoolit, a lakáj Schneidernéjét (Haraszti Mici) látnánk viszont. De itt is látni, az alapmű annyira jó, hogy minden idegenkezű beavatkozást elbír.
S az újabb beavatkozásra sem kell sokáig várni, hisz Eiben István hat évvel később újrafotografálhatja a történetet, ezúttal már Békeffi István átiratában (pár évvel később ő írja át a Honthy Hannának a Csárdáskirálynőt is), Keleti Márton rendezésében. Ebben a változatban már megjelenik a vasút, s három teljesen abszurd figura, a kleptomániás nagymama (Gobbi Hilda) és a két velejéig idült gróf, Pixi és Mixi (Latabár Árpád és Kálmán). A címszerepet Gábor Miklós, Marcsát Mészáros Ági, míg a másik szerelmespárt a kor egyik nagy sztárja, Sárdy János és az akkor első filmjét abszolváló Németh Marika játssza. De játszik a filmben Kemény László, Sulyok Mária, Lehotay Árpád és a három Sándor, Pethes, Tompa és Pécsi is. A filmet több mint tízmillióan látják, még az Egri csillagok se tudta megelőzni. Azóta többnyire ezt a változatát játsszák színházainkban is (németül Pusztacavalier címmel ment nagy sikerrel), de ne lepődjenek meg, ha időnként új és újabb szereplőkkel vagy cselekményszálakkal találkoznak benne. Kassán, a Thália Színházban 1996-ban Bodolay Géza rendezésében mutatták be (Bandor Éva ebben is játszott), de megrendezték Kaposváron és a Vígben a Mohácsi testvérek, ahogy Verebes István. Utóbbi operettszínházi rendezésében előbb Bajor Imre, majd Peller Károly adta a címszerepet.
Szirmai hét évvel később még learatott egy babért a Király Színházban a Mézeskalács című operettjével (ennek librettóját Emőd Tamás írta, főszerepeit Honthy Hanna, Rátkai Márton, Petráss Sári és Kiss Ferenc játszották), de jó érzékkel 1928-ban Amerikába távozott, ahol inkább mások karrierjét egyengette, Így ő fedezte fel Leonard Bernsteint, aki a West Side Storyval vált világhírűvé.
Három évvel később hal meg New Yorkban. Ma már látjuk, teljesen igaza lett Koessler Jánosnak. De azt hiszem, ő ezt legkevésbé bánja. Kálmán, Jacobi, Ábrahám, Lehár, Szirmai – nem rossz ez a névsor, akárhonnan olvassuk is.
