2021. szeptember 5., 13:01

Marházó színész, leves névadója

Újházy Ede (1841–1915) a realista színjátszás egyik magyarországi úttörőjeként szerepel a lexikonokban. 15 évvel a halála után Nagy Endre konferanszié, a magyar kabaré megteremtője írta róla a Nyugatban: „Magas, nehéztestű ember volt, aránylag kurta, befelé görbülő lábszárakkal, amilyennek Mátyás királyt mondották volt. (…)

Újházi ede

Mély, dörmögő hangja volt, és szája roppant öbléből böffenve robbantak a szavak; olyan volt a beszéde, mint a benzinmotor kipuffogása. Megszólalása színpadon és életben eseményszerű, sorsforgató volt. Debreceni születés volt, debreceni orvosnak volt a fia, és egy kis hajdúsági zamat mindig megmaradt a beszédjén. Kedvenc szava volt, szállóigévé is népszerűsödött: ,Marha!’ Nagyon mélyről jött ellágyulással, utánozhatatlan gömbölyűséggel tudta ezt mondani; akit illetett véle, úgy érezhette magát, mintha gyengéden hátba ütögették volna.”

Valóban, szinte mindenki megtiszteltetésnek vette, ha a Mester ezzel a szóval illette. Csak egyszer lett ebből bonyodalom, sőt bírósági ügy.

Újházy a belvárosi vendéglők állandó látogatója volt, minden pincér ismerte, az egyik kioszk új főpincére azonban még nem találkozott vele. Újházy kedélyesen megszólította: „Adj már egy jó szivart, te marha!”

A főpincér szinte megmerevedett a szó hallatán, majd sértődötten visszaszólt: „Ezt a hangot kikérem magamnak!” Újházy megpróbálta barátságosan elintézni a dolgot és így szólt: „Na, hallod, te marha, igazán marha vagy, ha megsértődsz!” A főpincér azonban nem enyhült. Ügyvédet fogadott, és becsületsértés címén bíróság elé citálta a jeles színészt. Hosszú vita és győzködés végén végül sikerült úgy-ahogy elrendezni az ügyet és a felek kezet ráztak.

Újházy azonban még egy kérdést feltett a bírónak:

Egy jogi problémát szeretnék csak tisztázni. Bíró úr, ha azt mondom a főpincér úrnak, hogy ökör, az is sértés?”

A bíró eltűnődött, majd így válaszolt: „De még mennyire! Súlyos becsületsértés.” Mire Újházy még egy kérdést tett fel: „És ha egy ökörnek azt mondom: főpincér? A bíró kedvesen megjegyezte: „Az kérem, nem tartozik a bíróság elé.” Újházy elégedetten elmosolyodott, majd így szólt a sértetthez: „Akkor a viszontlátásra, főpincér úr!”

Ugyancsak Nagy Endre örökítette meg annak a levesnek a receptjét, amelyet a színészről Újházy-tyúkhúslevesnek neveztek el, bár ma már jóval kevesebb hozzávaló kerül bele, mint annak idején.

„Vén kakasok kellettek ehhez a leveshez, amelyeknek megkeményedett izmaiba szerelmi viharok íze-sava gyülemlett össze – írja Nagy Endre. – Három napig egyfolytában kellett főniük, míg belemálltak a levesbe és eggyé főttek a legendás jelentőségű zellerrel.”

Került még bele borsó, csiperkegomba és marhahús is, sőt mindenféle zöldség. A finom metéltet, esetleg a csigatésztát külön csészében tálalták fel hozzá.

Ma már a kakas helyett tyúkból főzik, marhahús sem kerül bele, bár még így is sokáig főzik, bár korántsem három napig, mert azt sem a szakácsok, sem a vendégek nem győznék kivárni. Újházy különösen büszke volt a róla elnevezett levesre, és bárhol ült le ebédelni, mindig ezt tálalták fel első fogásként. Egy idő után azonban egy asztaltársaság előtt kifakadt:

Újházy leves, Újházy leves, hétről hétre, hónapról hónapra Újházy leves… Ha tudnátok, mennyire unom!”

Megjelent a Magyar7 2021/35.számában.

Megosztás
Címkék