Magyar nyelvű oktatás kezdődik a pozsonyi színművészetin
Történelmi pillanatként tekinthetünk a cseh-szlovákiai magyar színház történetében arra az oktatási programra, mely szeptembertől kezdődik a Pozsonyi Színművészeti Főiskolán. A magyar ajkú színész- ,dramaturg- és rendezőnövendékek számára magyar nyelvű képzés is biztosított lesz. Ezáltal pedig várhatóan még több tehetséges felvidéki fiatal számára válik vonzóvá a színművészeti főiskola.
A két világháború között ugyan már működött egy színészstúdió tájainkon, Faragó Ödön vezetésével, de az rövid időn belül megszűnt. A múlt század hatvanas-hetvenes éveitől pedig magyar beszédtechnika tanulására volt lehetőség, ezt kezdetben Dráfi Mátyás, később Thirring Viola oktatta a színművészeti főiskolán, de az utolsó évtizedben ez a lehetőség is abbamaradt.
A rendszerváltozást követően Komáromban és Kassán is működött a színházban egy-egy olyan stúdió, ahol a fiatal színészeket készítették fel a felvételire. Hivatalos, állami képzés, intézményes keretben, egyetemi szinten azonban eddig még nem volt. A magyar ajkú hallgatók teljes mértékben szlovákul készültek fel jövendő hivatásukra, a színészetre, a dramaturgi, illetve a rendezői munkára. Legfeljebb arra nyílt lehetőségük, hogy egy-egy szemesztert Magyarországon vagy másutt külföldön végezzenek ösztöndíjasként.
Most viszont, egy pályázatnak köszönhetően, három évig biztosan lesz magyar nyelvű képzés is, a szlovák mellett, a pozsonyi színművészetin, tudjuk meg Varga Emese dramaturgtól, a Komáromi Jókai Színház művészeti vezetőjétől, aki Culka Ottó színművésszel együtt, a magyar hallgatók oktatója lesz.
Ősztől a beszédtechnika akkreditált tantárggyá válik a színművészeti főiskolán, s magyar színház- és drámatörténetet is tudnak hallgatni az az ide járók, valamint magyar nyelvű írói szemináriummal bővül a dramaturg- és rendezőszakosok oktatási programja.
Remélem, a későbbiekben lehetőség nyílik további vendégtanárok fogadására, vagy workshopok rendezésére is. A jövő nagy terve, hogy a Jókai Színházzal együttműködve vizsgaelőadást hozzunk létre a színház keretein belül, hogy a színészpalánták a gyakorlatban is kipróbálhassák, amit tanulnak. Sok tervünk és ötletünk van a jövőre nézve, de még csak az út legelején járunk” – mondja Emese, akinek személy szerint is nagy kihívás, hogy húsz év után, immár oktatóként, tér vissza alma materébe, ahol annak idején dramaturg diplomát szerzett. Szeretné átadni az elmúlt években szerzett tapasztalatait és izgatottan várja a fiatalok hozzáállását, kíváncsi az elképzeléseikre. Alig várja a műhelymunkát. S bízik abban, hogy a növendékek szakmailag jobban felvértezve kerülnek majd ki az egyetemről.
A magyar beszédtechnika oktatása szerinte azért rendkívül fontos, mert a szlovák és magyar nyelv belső dinamikája, ritmusa eltérő.
Emiatt eddig esetleg kissé hátrányos helyzetbe kerülhettek azok a Pozsonyban végzett magyar anyanyelvű színészek, akik Magyarországon próbáltak szerencsét.
„Kétnyelvű színésznek lenni egyáltalán nem könnyű feladat, de ugyanakkor nagy lehetőség is. Szerencsére sok olyan színészünk van, akik akár magyar, akár szlovák színházi közegben is érvényesülni tudnak. Ez viszont lehet hátrány is, esetleg mindkét közegben éppen amiatt kerülnek perifériára, mert erősebb az egyik vagy a másik akcentusuk. Elég gyakori, hogy a szlovák filmekben játszó magyar színészeket utószinkronizálni kell”.
Mint kiderült, az egyes évfolyamoknak összevonva tartják majd ez előadásokat és a szemináriumokat, az írói szemináriumot pedig egyénileg, illetve kis csoportban tervezik. Culka Ottó a magyar beszédtechnika oktatója lesz, Varga Emese pedig színháztörténetet tanít és írói szemináriumot tart a jövendő színházművészeknek. Akár még egy mini társulat is összeállhat a növendékekből, hasonlóra annak idején már Beke Sándornak is volt törekvése.
A fiatal színészek szilaj csikók, teljesen természetesen meg akarják mutatni magukat, nekünk pedig nem az a feladatunk, hogy betörjük őket, de a kereteket meg kell mutatnunk nekik. Az is nagyon izgalmas, hogy ezek a fiatalok hogyan tudnak együtt dolgozni, milyen színházat képzelnek maguknak” – mondja a színházi szakember.
Hozzáteszi: a pozsonyi színművészetin volt már olyan év, hogy három-négy magyar is diplomát szerzett. A felvétel legfontosabb kritériuma a tehetség, és a magyar hallgatók híre nagyon jó a főiskolán. Nyitott kapuval várják őket, egyáltalán nem hátrány, ha valaki magyar. Mostantól viszont, hogy már magyarul is lesz oktatás a főiskolán, talán még több tehetséges fiatalunk próbálkozik a felvételivel.
