Közelebb a dunaszerdahelyi színházhoz
Nagyszombat megye novemberi dunaszerdahelyi kihelyezett ülésén jelentette be a szándékát, hogy színházat kíván létrehozni a csallóközi városban. Három nappal karácsony előtt pedig meghirdette a dunaszerdahelyi kőszínház alapítását célzó pályázatát.
Berényi József megyei alelnök a lapunknak elmondta, hogy dunaszerdahelyi polgárok ösztönzésére írták ki a pályázatot az itteni székhelyű, regionális nemzetiségi színház koncepciójának kidolgozására. Ennek célja, hogy szakmai berkekből kapjanak javaslatokat egy lehetséges kőszínház létrehozására és működtetésére a Csallóköz szívében.
"Nyilvánvaló, hogy a létrejövő színházat csakis nagy összefogással lehet működtetni, amennyiben értékelhető pályázat érkezik be – mondta Berényi József. – Az elképzelések szerint a jövendő színházat a város, a megye, valamint a szlovák és a magyar kormány közösen tartanák fenn. Ha össze is jön a pénzügyi keret, komoly szakmai háttér is kell az alapításhoz. Éppen ezért azt is várjuk a pályázattól, hogy művészeti szempontból is adjon támpontokat az elképzelés megvalósításához. Március 31‑ig várjuk a koncepciókat, hiszen tisztában vagyunk azzal, hogy ez egy összetett feladat, és elég időt akartunk adni a pályázóknak. A legfontosabb szempont, amit figyelembe kell venniük, hogy regionális színházban gondolkodjanak, ahol magyar nyelven folynának az előadások, illetve vendégfellépéséket is kellene szervezni a környékbeli színházak számára. Természetesen a kőszínház elképzelhetetlen állandó társulat nélkül, ennek kialakítása is szükséges."
A megyei alelnöktől azt is megtudtuk, hogy a pályázatokat bíráló bizottságban hazai és magyarországi szakemberek vesznek részt, s döntésükről tájékoztatják a megye vezetését. Amennyiben ez a folyamat sikeres lesz, a legéletképesebb koncepció alapján ősszel elkezdődhetnek a konkrét lépések a színház létrehozására. A megye idei költségvetésében erre még nem hagytak jóvá anyagi keretet, de ha minden jól alakul, a 2020‑as költségvetést már úgy tudják tervezni, hogy abból a színházra is jusson.
Berényi József szerint sarkalatos kérdés, hogy milyen épületben működne a színház.
"Ha létező épület átalakításáról lesz szó, akkor előbb kezdhet működni a színház. Ha viszont újat építünk, ami bár drágább, de hosszú távon lehet, hogy kifizetődőbb, akkor többet kell várni az első premierre. Mindenképpen a koncepcióktól várjuk erre a kérdésre is a választ. Cél az is, hogy ez a színház ne jelentsen konkurenciát a Komáromi Jókai Színháznak, sőt kívánatos lenne, hogy a két intézmény szorosan, akár egymást kiegészítve működjön együtt."
Gál Tamás színművészt, a Csavar Színház alapítóját és vezetőjét többen szívesen látnák a jövendő dunaszerdahelyi színház igazgatói székében, hiszen színészként és húsz éve színházvezetőként is bizonyított már, idehaza és Magyarországon is sokan ismerik színházi berkekben. Megkeresésünkre elmondta, ő is pályázni fog.
"Van tapasztalatom a színházvezetésben, bár a miénk kicsi és nem is kőszínház. Jelentős kapcsolati tőkével rendelkezem, az elmúlt évtizedekben széltében‑hosszában megismertem az egész Felvidéket. Tudom, hogy melyik településen ki foglalkozik a kultúrával és a szervezéssel. Ha sikerülne megnyernem a pályázatot, legfontosabb feladatom az volna, hogy kialakítsuk a közönségbázisunkat, ebben sokat tanulhatnánk például a váci színház tapasztalataiból, mert ott is nemrég alakult a színház. Tudom, ez azzal is járna, hogy a színészi feladataim egy időre háttérbe szorulnának. A koncepcióm nagyon egyszerű: jó színházat kell csinálni, és közönséget kell teremteni. Őszintén be kell vallani azt is, hogy a színházhoz, akárcsak a háborúhoz, három dolog kell: pénz, pénz és pénz."
Ami pedig a társulatot, a jövendő színészeket illeti, Tamás elmondta, sokan jelezték neki, hogy szívesen jönnének Dunaszerdahelyre. Ma már színészberkekben is dívik a szabadúszás, kevesen köthetők egy társulathoz. Ő maga is rengeteg hazai és magyarországi színházban játszott és játszik. Biztos benne, hogy az új színház a komáromi és a kassai magyar színházak művészei számára is újabb megmutatkozási lehetőség lehetne, de tárt karokkal várnák a fiatal és szorgalmas tehetségeket is. Biztosan adnának lehetőséget kísérletező fiatal rendezőknek, hiszen a színháznak az embereket nevelnie kell, ugyanakkor a jól bevált zsánereket is hoznia kell. Külön figyelmet szentelne a fiatalabb generáció megnyerésének, egészen óvodáskortól kezdődően, hiszen belőlük lesz később a színházlátogató közönség.
"Ennek a színháznak mindenféle korú és érdeklődésű közönséget ki kellene szolgálnia, amely Dunaszerdahelyről és környékéről érkezne. De a színháznak tájolnia is kellene, az egész Felvidéket ki kellene szolgálnia. Három kőszínház – félmillió magyarra számítva – szerintem nem sok. Meg kell találnunk a módját, hogy tömegeket vonzzunk, amihez igencsak jó marketingre lesz szükség. Jól tudom, hogy a közönségért meg kell harcolni, mert magam is ezt teszem húsz éve. A Csavar Színházzal átlagosan 20‑30 előadást játszunk."
Hogyan lehet kivédeni, hogy ne konkurenciát lásson az új színházban a másik két meglevő, kérdeztük Gál Tamástól. Mivel mindkét intézmény vezetőjével jó kapcsolatban van és együttműködne velük, ezt sem látja problémának.
"Nekünk úgy kell ehhez a színházhoz hozzáállnunk, hogy eltöröljük azt a régi, jól bevált felvidéki magyar szokást, amely szerint egymás ellenségei vagyunk. Inkább azt kell látni, hogy nyílik egy új fórum, amely minden művésznek teret ad. Kis színházunkkal az utóbbi időben több előadással is megmutattuk, mire vagyunk képesek. Az egyik darab a Csallóközi ponyva, vagy említhetném A Jóka ördögét és a Jelenetek egy házasságból című nagy sikerrel játszott darabunkat is. Decemberben pedig a Csavar Színház hatalmas produkcióval készül, ami nem más, mint Ibsen Peer Gynt című műve, amely tizenöt szereplős előadás lesz."
