Kamocsai gyökerekkel – Szombathy Gyula 80. születésnapjára
Azok közé tartozik, akik maximálisan kihasználták a televízió adta lehetőségeket. S természetesen a saját tehetségét, vérbő komikumát és hangját, amellyel megáldotta a Sors. A Szolnoki Szigligeti Színház után a Vígszínház, a Radnóti és a Thália Színház közkedvelt sztárja lett, majd levezetésképp Veszprémben is eljátszott néhány számáta „fontos” szerepet. Kevesen tudják viszont, hogy anyai ágon a Felvidékről származik, s élete egyik első nagy színházi sikere Kassához köti. Szombathy Gyula ma ünnepli a 80. születésnapját.
Ha jól emlékszem, uniformisban láttam először, mégpedig egy ősbemutatóban. A rendszerváltásnak nevezett valami idején a Pesti Színházban Gyurkovics Tibor Fekvőtámaszában bolondozott szerepbeli főnökeivel, Tordy Gézával, Szilágyi Tiborral, valamint Rudolf Péterrel, Eszenyi Enikővel, Korognai Károllyal, Margitai Ágival és Miklósy Györggyel.
Felejthetetlen este volt, Pesten szakadt az eső, míg én a felvidéki hidegre hangolva bundában vártam az akkor még közlekedő éjjeli gyorsra. Éjjel láttam viszont a Körmagyart, amelyben a Férjet játszotta.
Kornis Mihály erotikával és politikai áthallásokkal bőven fűszerezett Schnitzler-átiratát a hatalom ugyan már nem tiltotta be, de csak késő esti kezdéssel engedélyezte. A közönség így is tódult az előadásra, s éjfél már bőven elmúlt, amikor felállt a tapsrend. Pár évvel azelőtt még a legendás direktornak, Várkonyi Zoltánnak sem sikerült kapásból, első nekifutásra elintéznie, hogy bemutassák Örkény István Pisti a vérzivatarban című darabját (Bacsó A tanújához hasonlóan ez is 1969-től tíz éven át várt a sor/s/ára), de 1979-ben végre engedélyt kapott. Igaz, az akkor már súlyos beteg Várkonyi nem élte mg a darab bemutatóját, így azt Marton László fejezte be. Nem tudjuk, hogyan nézett volna ki az 1969-es szereposztás, az 1979-es bemutatón a Pistiket Tordy Géza, Garas Dezső, Balázs Péter és Szombathy Gyula (ő volt a fészeg) játszották, s a kiváló együtteshez csatlakozott vendégként Gobbi Hilda is.
Vizsgaéveit a Nemzetiben töltötte, de tudatosan készült az akkor még szinte kötelezőnek számító vidéki évekre. Hat évet töltött Szolnokon, ahol drámai szerepek mellett táncos-komikus szerepek sorát is eljátszotta, innen hozta el egy bemutató erejéig Beke Sándor is, aki az újonnan alakult kassai színház ötödik bemutatójaként, saját maga negyedik rendezéseként a Két úr szilgája, a Kísértetek és a Rettenetes szülők után egy vidám zenés darabot választott. (Csak zárójelben jegyzem meg, Brandon Thomas 1925-ben írt vidám darabja több magyar zeneszerzőt is megihletett, 1967-ben a szolnokiak számára Nádas Gábor Halász Rudolf társaságában írt belőle egy zenés változatot, ezt követte később Aldobolyi Nagy György és Szenes Iván, majd Szentirmai Ákos és Bradányi Iván verziója.) A Szerelmem, Donna Rita állótapsos siker Kassán és a tájelőadásokon, Szombathy Gyula mellett Csendes László, Gyurkovics Mihály, Lengyel Ferenc, Érsek György, Varga Zsuzsa, Bitó Eszter, Kövesdi Szabó Mária és Tamás Jolán élvezi a sikert.
A nézők mellett a kritika is kedvezően fogadja a darabot, Németh István az Új Ifjúságban például így ír róla: „Szombathy Gyula vérbő és komisz figurája többszöri alakváltásaival telitalálat volt. Nagyszerű ötlet volt továbbá egy olyan vendégművészt meghívni, akit már Magyarországon is jó nevet vívott ki magának”. De a Hét recenzense, Neumann János is jól szórakozott az előadáson:
Szombathy Gyula nemcsak egy remek előadást kapott Kassától, hanem a lánya anyját is, akivel húsz évig élt együtt. Útjaik ugyan elváltak, de a lánya jóvoltából három fiú unokája s már egy dédunokája is van. Szombathy akkoriban azt is elárulta, hogy anyai nagyapja Kamocsáról származik, így hát felvidéki gyökerei is vannak. A vidéki színészi lét akkoriban még nem volt elfekvő, mint manapság, hisz a jó nevű kritikusok, ahogy a Film, Színház, Muzsika szerkesztői is rendszeresen lejártak a vidéki bemutatókra, így a budapesti szakemberek és a nézők is képben lehettek, s akinek pedig olyan szerencséje volt, mint Szombathynak, akit a televízió is felfedezett magának, az gyorsan befutott ember lehetett.
Louis De Funes, Peter Sellers, Denny de Vito, Vittorio De Sica, Robin Williams magyar hangját kölcsönözte, akik egy idő után számunkra már csak az ő magyar hangján szólaltak meg. 1974-ben Várkonyi felszerződtette a Vígszínházba, ahol meghatározó egyénisége lett a társulatnak. Zuboly mellett számtalan fontos feladatot kapott, így Hernádi Gyula Királyi vadászat című ősbemutatójában az akkor Amerikából hazatért Szabó Sándor mellett létezhetett, de ő volt a Tizedes a filmen Sinkovits és mások által halhatatlanná tett A tizedes meg a többiek színpadi változatában. 18 év után Bálint András hívására 1992-ben elszerződik a Radnótiba, majd a Tháliába. Alapító tagja lesz Mikó Istvánnal a soproni Petőfi Színháznak is. Csak a filmesek nem fedezik fel, gyakorlatilag Várkonyi ad számára egy kisebb szerepet utolsó filmjében, a Fekete gyémántokban, de talán ez bántja a legkevésbé.
Egykori pesti igazgatója, Bálint András kérésére még egyszer Doolittle a Pygmalionban, Börcsök Enikő egyik utolsó szerepében, a Kurázsi mamában ő a szakács, s amikor a Vígszínházból koholt vádak alapján elüldözött Marton László Veszprémben megrendezi búcsúelőadásaként a Tartuffe-t, Gáspár Sándor címszereplője és Lukács Sándor Orgonja mellett ő lesz a Lojális úr. Ezzel búcsúzott el ő is a színpadtól, amelyen több mint 55 évet töltött el. 2020-ban Sunyovszky Sylvia társaságában megkapta a Kossuth-díjat is, majd két évre rá felejthetetlen kabaré alakításaiért a Karinthy-gyűrűt is.
Minden lelkes rajongója nevében Isten éltesse!
