Jozef Kroner, a „legmagyarabb” szlovák színész
Pedig sose tanult meg magyarul. Előbb Elmar Klos és a rozsnyói Kádár János (Ján Kadár) kedves színésze, majd felfedezik őt a magyar filmesek is. Maár Gyula, Makk Károly és Gothár Péter filmjeiben játszik, s amíg a pozsonyi Nemzeti Színház nem talál számára megfelelő szerepet, s elérvén a nyugdíjkor-határt, hatvanévesen veszi a kalapját, a szlovák és a magyar filmekben otthonra talál. 100 éve született a szlovák filmgyártás ikonikus figurája Jozef Kroner.
Egy vasúti őrházban született az ország egyik legészakibb csücskében, Szaniszlófalván (Staškov), ahol apja váltóőrként szolgál, igaz, nem sokáig. Pár éves, amikor Vágbesztercére költöznek. A család népes, az apjuk lelkes amatőr színházcsináló, s talán nem véletlen, hogy három fia, Jozef mellett, Ľudovít és Ján is színész lesz, sőt annak fia is.
Jozef egyáltalán nem készül színésznek, mester egy gyárban, de játszik is apja társulatában.
Már a felszabadulás után vagyunk, itt látja meg őt a turócszentmártoni társulat (amely akkor a hadsereg társulata volt) a színház egyik vezetője, s rábeszéli, szerződjön a társulathoz, amely akkoriban a szlovák színházi élet egyik legfrekventáltabb társulata. Itt kezdte pályáját például az ajnácskői születésű Eva Rysová is, de Kroner itt ismerkedik meg későbbi feleségével, Terézia Hurbanovával is, akivel majd együtt szerződnek fel az ország első számú társulatába, a pozsonyi Nemzetibe.
Kroner itt is játszik 1984-es távozásáig, amikor váratlanul végleg becsapja maga mögött az ajtót. Színháza ugyanis nem nagyon számít rá, epizódszerepekkel látja el, legfontosabb szerepét, a Hegedűs a háztetőn Tevjéjét is (Budapesten az Operettszínház erre a szerepre Bessenyei Ferencet kéri kölcsön) az Új Színpadon (Nová scéna) játssza el. Az a Kroner, aki akkor már az ország messze legismertebb színésze, számtalan filmes szereppel a háta mögött.
Nem hősszerelmes típus, viszont mindent tud a szakmáról, s kisujjában van a létezés, egy-egy csenddel, mozdulattal képes megteremteni egy figurát.
A film számára Ján Kadár fedezi fel, aki már 1949-ben forgatott Katka című filmjében szerepelteti, de igazi nagy sikerét az 1965-ben Ladislav Grosman regényéből forgatott Üzlet a korzón című film hozza el a számára, amelyben egy kissé együgyű, de nagyon szerethető asztalost játszik, aki a Tiso-féle bábállam idején az árjásítás során egy üzletet kap az idős zsidó tulajdonosnővel együtt.
Felejthetetlen kettősük a lengyel Ida Kamińskával nemcsak idehaza, külföldön is frenetikus siker, az 1965-ös Cannes-i Filmfesztiválon Kroner különdíjat kap a játékáért, a kritikusai Jean Gabin-hez hasonlítják, s
a film a következő évben elnyeri a legjobb idegen nyelvű (vagyis nem angol) filmnek járó Oscar-díjat, amelyet Gregory Pecktől vehetnek át, aki maga is nagy rajongója a filmnek.
Kadárral még egyszer dolgozik együtt, 1969-ben már egyedül forgatja utolsó hazai filmjét, A vágy neve Anada című moziját Zilahy Lajos Valamit visz a víz című regényéből készíti, amelynek egy másik fontos szereplője Darvas Iván. Pár évvel később Maár Gyula hívja felesége, Törőcsik Mari kifejezett kérésére a Végül című játékfilmjébe, s innen már nincs megállás, számos magyar filmben játszik fő- és fontos szerepet.
Bár ezer éve millió szál köt össze bennünket, magyarokat és szlovákokat, ez a filmgyártás területén nem igazán mutatkozott meg, alig készül közös alkotás.
Egyik ilyen kivétel a kassai Bán Frigyes Szent Péter esernyője című közös koprodukcióban készült filmje, amely ugye Mikszáth jóvoltából (később szintén közösen készül A fekete város is) eleve szlovák környezetben, Glogován játszódik. A film egyik főszerepét, Wibra György ügyvédet Karol Machata játssza Pálos György elbűvölő magyar hangján. Partnere ki más is lehetne, mint Törőcsik Mari. Machata mellett később Rényi Tamás Az idők kezdetén című 1975-ös játékfilmjében Cserhalmi György, Bordán Irán és a peredi Horváth Sándor partnereként, s a mai is élő Štefan Kvietik szerepel Maár Teketória (ebben Kroner is játszik), valamint a szintén Maár rendezte A lőcsei fehér asszony című Jókai-adaptációban, amelyben Andrássy István kuruc generálist alakította.
Maár mellett Makk Károly is felfedezi magának Kronert, s több, Déry Tibor műveiből készült filmjébe szerződteti.
Első az 1979-es Történetek a félmúltból című alkotás, de szerepel A téglafal mögött, a Vadászat és a Vendéglátás című tévéjátékokban is, ahogy egyik főszerepét játssza a szintén Déry-történet alapján készült Az utolsó kézirat című filmjében is. Később foglalkoztatja őt Gothár Péter ikonikus Megáll az idő című filmjében, s a pályakezdő Janisch Attila az Árnyék a havon című elsőfilmjében. S talán érdekes megnézni magyar hangjait is: Szabó Gyula háromszor, Gera Zoltán kétszer szinkronizálta, de hallhattuk őt Avar István, Kállai Frenc, Mensáros László, Benkő Gyula, Tyll Attila (az emlékezetes Üzlet a korzón című filmben), Horkai János és Rudas István hangján is.
De ő a szlovák filmek koronázatlan királya is. Nem véletlenül választják majd meg a szlovák filmesek az évszázad szlovák filmesének. 1976-ban két alkalommal dolgozik együtt Martin Ťapákkal, mindkét alkotás bekerül a szlovák film aranykönyvébe. A Šváko Ragan mellett eljátszhatja a hibbei (itt alussza örök álmát a helyi templomban Balasi Bálint) Peter Jaroš Pacho, a hibbei betyár ikonikus alakját, amely idézőjelbe teszi a (meg)rendíthetetlen, vérben fürdő szlovák betyár alakját.
1983-ban ismét Jarošsal dolgozik együtt Juraj Jakubisko emlékezetes filmjében, Az ezeréves méhben, amelyben a Pichanda kőműves-dinasztia fejét alakítja egy cseh-nyugatnémet koprodukcióban készült filmben. Egy kőműves-dinasztiáét, akik Magyarországon keresik boldogulásukat, s nem is sikertelenül, hisz nélkülük nem épült fel volna Budapest sem.
A filmben találkozhatunk Kvietik és Michal Dočolomaský mellett Várady Bélával és Dráfi Mátyással is.
Élete utolsó éveiben is több magyar vonatkozású filmben játszott, amelyeket Jaro Rihák forgatott. A Szomorú keringőben Eszenyi Enikővel, Tóbiás Szidivel és unokaöccsével, Ján Kronerrel forgatott együtt, az Albert, Albert című filmben Bán Jánossal, aki a címszereplő Albert Škarvan orvost alakította. A rendszerváltás hajnalán Szófiában kap főszerepet Docso Bodzsakov Ki vagy a mennyekben című filmjében, amelyben egy idős hegedűkészítőt alakít, amelyért Szófiában megkapta az Aranyrózsa díjat, sőt jelölik a legfontosabb európai filmes díjra, a Főnix-díjra is, amelyet végül Philippe Noiret kap meg.
Lánya, Zuzana Kronerová természetesen szintén a színészetet választotta, s becsületére legyen mondja, túl tudott lépni az apja árnyékán. Amikor nem filmezett, imádott gombászni és halászni, sőt több könyvet is elkövetett. A szokatlan végrendelet című kötete előszavában írja: „Messze vagyok az írótól, bár sokan mondják, hogy a mesemondói tehetségem mellett megvan bennem az a képesség, hogy írásban is eredeti módon meséljek el egy történetet. A színészek általában megírják emlékirataikat, gyakran úgy, hogy valaki segít nekik, vagy mindent megírnak helyettük. Az én könyveim csak az enyémek. Egyikben sem akartam stilizált lenni, úgy írtam, ahogy éreztem, és nem erőltettem magamra semmilyen idegen hatást. Minden könyvemmel tisztelettel fordultam az olvasóhoz, és olyan izgalommal vártam az első visszajelzéseket, mint az első nézők reakcióját a bemutatón. Éppen az irodalmi pályán dolgoznék”.
Amikor 1984-ben becsapta maga mögött a Nemzeti ajtaját, csak annyit mondott az egyik őt kérdező újságírónak:
Bár 26 éve tényleg nincs már közöttünk, senkivel sem összetéveszthető alakja ma is itt él közöttünk ikonikus filmjeiben, köztük magyar filmjeiben is, amelyekre büszkén mondta, „fénysugarak voltak az életemben”.
