Hónapokig nem gördülhet fel a függöny
A koronavírus-járvány a kulturális életet is teljesen megbénította. Egy hónapja nem játszanak a színházak. Két kőszínházunkban, a Komáromi Jókai Színházban és a kassai Thália Színházban is olyan csend honol, mint a nyári szünetben, évadok után.
Pedig ilyenkor javában készülni kellene a premierekre, a vendégszereplésekre, amit nyáron színházi fesztiválok követnének. Az idén azonban több tucat meghirdetett előadás, díszbemutató elmarad. Ennek egyenes következménye, hogy az amúgy sem túlfinanszírozott kulturális intézményeink elesnek a jegybevételektől. Hogy némileg kárpótolják a színház nélkül maradott nézőket, egyre több előadásukat teszik elérhetővé online formában.
Minden jel arra mutat, hogy június végéig már nem tudnak színházi előadásokat tartani, s ha véletlenül fel is oldanák az óvintézkedéseket, kétséges, ki jönne el a színházba, mondja Tóth Tibor, a Jókai Színház igazgatója. Nagyjából 60 előadásuk marad el, köztük több mesejáték és ifjúsági előadás. Elmarad Szarka Gyula Tücsöklakodalom című művének, valamint a Szeretkezz, ne háborúzz! és a Rokonok című darabnak a premierje is.
"Nyitott kérdés az is, mi lesz a bérletesekkel, hiszen felnőtt bérleteink esetében 5 előadásból kettőt nem tudunk megtartani a járványhelyzet miatt. Többlépcsős válságtervet dolgoztunk ki, és minden attól függ, mikor villan fel a zöld lámpa, mikor tud újra teljes üzemben működni a színház. Fel vagyunk készülve arra is, ahogy akár nyár végén, augusztusban is tartsunk néhány előadást, vagy a színészek elkezdik a próbákat, hogy szeptember elején már játszani tudjunk."
A direktor abban bízik, hogy a megyétől a továbbiakban is meg fogják kapni a megítélt támogatás teljes összegét, mert ennek köszönhetően tudják a színészek és az alkalmazottak bérét biztosítani. Bár nincsenek előadások, a színházban mindenkinek megvan a feladata. A háttérszemélyzet fest, felújít, takarít, a színészek otthoni feladatokat látnak el, szerepet tanulnak, már megkapták a Rokonok színmű szövegkönyvét is. Ez lett volna az idei évad utolsó előadása, Béres Attilának, a Miskolci Nemzeti Színház igazgatójának a rendezésében. Ennek a premierjét már áttették a következő évadra.
Tóth Tibor szerint mindennap változik a helyzet, gyors döntéseket kell hozni. Azzal is tisztában van, hogy nem a színházak lesznek az elsők a sorban, amelyeknek a gondjait orvosolni fogják.
Nagyon sok ember kerül nehéz anyagi helyzetbe, kérdés, hányan engedhetik meg maguknak, hogy színházjegyre is költsenek. Nem így képzelte igazgatói pályafutásának befejezését (június 30-án jár le a megbízatása – a szerk. megjegyzése) a Jókai Színházban.
"2003. május 13-ai kinevezésem óta a Rokonok lett volna a századik bemutató, amit menedzseltem. Ez az idei évadban már nem kerül színpadra, viszont minden – szövegkönyv, szereposztás – elő van készítve. Bárki lesz az utódom, nagyon nehéz helyzettel kell megbirkóznia. Ha a kassai éveket is számolom, több mint húsz éve vagyok színházvezető, de ilyen emberpróbáló helyzetben még nem voltam. Állandóan válságterveken, katasztrófa-forgatókönyveken dolgozom, mert a jövő teljesen bizonytalan."
A Thália Színház honlapján és közösségi oldalain levélben értesítette a színházkedvelőket a kialakult helyzetről, és a közösségi oldalakon tartja a kapcsolatot a közönséggel, miközben igyekszik minél több előadást online elérhetővé tenni.
Czajlik József, a színház direktora szerint nekik is be kell tartaniuk az előírásokat, így a színházban minimális a mozgás. Ami nem jelenti azt, hogy a színészek otthon unatkoznának, hiszen szerepet tanulnak, hogy ha a helyzet úgy alakulna, próbálhassanak és játszhassanak.
A műszaki osztály pedig azokat a feladatokat végzi, amelyeket évad után szokott, felújít, karbantartást végez.
"Ami a bevételkiesést illeti, egy hónapos leállás után 40 ezer eurós hiánynál tartunk. Nekünk egy premierünk marad el, amelynek már a díszletei és a jelmezei is készülnek. Az anyagi veszteség, mindent beleszámítva, az évad végéig megközelítheti a 100 ezer eurót. Abban bízunk, hogy ez a vészhelyzet nem fog túlságosan elhúzódni, mert nekünk az új évad kezdetén mindenképpen dolgoznunk, próbálnunk kell. Azt is el tudom képzelni, hogy ennek érdekében koronavírus-tesztet végeztetnénk a társulat tagjain. Más kérdés, ki fogja megnézni az előadásokat? A színészeink szerencsére közalkalmazotti státuszban vannak, tehát nem maradnak alapbér nélkül, még ha az nem is zárható ki, hogy a jövőben esetleg ezt csökkentik. Amitől elesnek, az az előadásokért járó ún. játszópénz, pár tíz euró. Magyarországon nehezebb a színészek helyzete, mivel ott vállalkozásként űzik a mesterséget, darabokra szerződnek, s ha nincs előadás, nincs gázsi."
A Thália Színháznak is több tucatnyi előadása marad el, ezeket valamikor jó lenne pótolni. Czajlik József szerint sok függ attól is, milyen gyorsan lesz képes kiheverni az ország a vírus okozta gazdasági visszaesést, hiszen kultúrára, színházra csak akkor tudnak költeni az emberek, ha lesz miből.
A világot jelentő deszkákra tehát egyelőre nem léphet senki. A függöny sokáig nem gördülhet fel a színházakban, a tapsra és ovációra, a színészi játék és rendezés legnagyobb jutalmára várniuk kell mindazoknak, akiknek a színház, a pillanat varázsa az életük. A kultúrára kiéhezett közönség pedig a hosszú kényszerböjtölés után remélhetőleg újra visszatalál a színháztermekbe. Ahol gyógyírt találhat a fájdalmára, elgondolkodhat az élet dolgai felett, vagy egyszerűen csak önfeledten szórakozhat. Mert a színpadon estéről estére megszületik a csoda, ami egyszeri és megismételhetetlen.
