Fél évszázada hiányzik a színpadról Latyi
Több nemzedék is felnőtt már azóta, hogy befejezte földi pályafutását a felejthetetlen magyar táncos-komikus, Latabár Kálmán. Egy híres színészdinasztia alighanem legsikeresebb tagja. Bár a família valamennyi színészét nem ismerhettük, hiszen a nagyszülők és a szülők idejében még gyerekcipőben járt a hang és a kép rögzítésre. Ebben a családban minden férfi az Árpád vagy a Kálmán nevet kapta, a Google-kereső Latabár Kálmánként elsőként mégis az 1902-ben Kecskeméten született Latyit dobja ki, aki épp 50 évvel ezelőtt, 1970. január 11-én hunyt el 68 évesen Budapesten.
Már háromévesen színpadon állt édesapjával, majd az egy évvel fiatalabb öccsével, Árpáddal 25 évesen zenés artistaszámokkal külföldi turnéra indult.
Nyugaton brilliáns tánctudása miatt a magyar Fred Astaire-ként emlegették.
A testvérpár eljutott a méltán híres Max Reinhardt színházába is, ahol a európai fiatal nemzedék legjobbjaiként Buster Keatonhoz és Charlie Chaplinhez hasonlították őket. Bár Latyi vezető komikus színésze volt a Grosses Schauspielhausnak, majd a bécsi Theater an der Wiennek, mégis hazatért, mert magyar színész akart lenni. Itthon valamennyi klasszikus operettszerepet eljátszott,
ő volt a Csárdáskirálynő első Bónija. 1945-től haláláig a Fővárosi Operettszínház társulatához tartozott. Kossuth-díjas, érdemes és kiváló művész lett.
Amíg a színpadon végtelenül könnyedén mozgott, addig otthon mindent a legapróbb részletekig begyakorolt. Csodás nevettető volt, groteszk humorral, rögtönző- és átváltozó képességgel, lenyűgöző tánctudással megáldva. A közönség együtt lélegzett alakításaival.
A film is felfedezte magának, olyan alkotásokban játszott, mint a Fizessen, nagysád!, az Egy szoknya, egy nadrág, a Mágnás Miska vagy az Egy bolond százat csinál. A közönség itt is, ott is imádta.
Korai halálának valószínűleg cukorbetegsége volt az oka. Rendszertelen életmódja, a sok feszültség, az éjszakázás és a kimerítő munka nem tett jót betegségének, ezért fokozatosan súlyosbodott állapota. Távozásával a magyar színháztörténet egyik óriását veszítette el. Még szerencse, hogy akik halála után születtek, legalább felvételeken ízelítőt kaphatnak halhatatlan szerepeiből!
.
