Dráfi Mátyás, „a felvidéki magyar színész” halálára
Ő volt csupa nagybetűvel „a felvidéki magyar színész”. De talán több is ennél, egy egyszemélyes intézmény. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy alig pár órával a halála után ellepték az egész közösségi hálót a tőle búcsúzó bejegyzések. Hisz őt mindenki ismerte szerte a Felvidéken, sőt a Felvidék határain túl is. DRÁFI MÁTYÁS, mindannyiunk szeretett Matyi bácsija alig pár héttel a 83. születésnapja előtt az égi társulatba igazolt, ahol már bizonyára sok-sok főszereppel várják.
Háborús években született épp azon a napon, amikor az édesapja meghalt. Ugyan Galántán látta meg a napvilágot, de még Gömörben, Egyházasbástban fogant, ahol édesapja kántortanító volt. A béke zűrzavaros első éveiben édesanyjával lakott Pozsonyban, majd nagyapjánál Érsekújváron is, s az az életét végigkísérő a szerencse érte, hogy az akkori pozsonyi magyar kulturális élet egyik mindenese, a Déryné Színkör vezetője, Lőrincz János lett a nevelőapja, így már kora gyerekkorában felléphetett a világot jelentő deszkára, amelyről gyakorlatilag le se lépett a haláláig.
Amikor a Magyar Területi Színház, a MATESZ állományba vette, lasszóval fogták a tehetséges, fess fiatalembereket, főleg, ha azoknak olyan izgalmas, zengzetes hangjuk volt, mint az övé, így nem szívesen engedték el a pozsonyi színművészetire se. Csendes László maradt is, ő végül Thirring Violával, Galán Gézával és Beke Sándorral végzett, hogy a hatvanas évek közepén meghódítsák a komáromi társulatot.
Amíg Galán Géza és Thirring Viola Rómeó és Júliaként tündököl Beke kirobbanóan fiatalos rendezésében (ebben az előadásban Benvolio szerepét kapta), ő adja John Proctort Arthur Miller A szalemi boszorkányok című tragédiájában. De jönnek a további fontos szerepek, Husz János Háy Gyula Isten, császár, paraszt című művében, s ha már Mátyás, megkapja Ludas Matyi szerepét is. A prágai tavasz forgataga őt is magával ragadja, kinevezik a MATESZ igazgatójának, s az ő igazgatói időszakára esik a színház váratlan szétesése is. A nyughatatlan természetű Beke Sándor a társulat egy részét magával ragadva Kassára költözik, hogy megalapítsa a kettes számú felvidéki színházat Vox Humana néven. Dráfi nem támogatja az ötletet, mert úgy látja, csak a MATESZ kettéosztásáról lehet szó, s annyiban mindenképpen igaza is lett, hogy a végül Thália Színpad nevet kapott kassai különítmény egészen a rendszerváltásig a MATESZ kihelyezett tagozataként működött. Dráfinak nagy tervei vannak, már akkor egy kultúrközpontot szeretne létrehozni, de a sok hercehurca annyira megviseli, hogy lemond az igazgatói posztról, s „megmarad” vezető színésznek. De még milyennek!
A világ- és a magyar irodalom jelentős drámaszerepeinek egész sorát játssza el, így ő a címszereplő Felkai Ferenc Madách című művében, Kolhaas Mihály Sütő András Egy lócsiszár virágvasárnapja című drámájában, Lucifer Az ember tragédiájában, Švejk, Othello és Coriolanus Shakespeare két halhatatlan remekművének címszerplője, Kreon az Antigonéban, Polgármester a Revizorban, Peachum a Koldusoperában, de tőle halljuk Tiborc panaszát is a Bánk bánban.
Bár nem politizál, ha nem ért egyet a színházban történtekkel, megmakacsolja magát. A nyolcvanas években például elmegy egy időre főállású népművelőnek, de nem hallgat akkor sem, amikor a színház rendszerváltás utáni vezetése úgy dönt, a tájoló színházból kőszínházat csinál, vagyis gyakorlatilag leépíti a tájolást. Ekkor mintegy családi vállalkozásként létrehozza a Teátrum színházi polgári társulást, amellyel anyaszínháza helyett is járja az országot. De azért a színházban is akadnak fontos szerepei, mintegy jutalomjátékként megkapja Tevje szerepét a Hegedűs a háztetőnben, eljátssza a Főszínészt, Ébert Tibor Esterházy című darabjában, a címszereplő Magellán Kocsis István játékában, de ha kell, akkor az egészséges ripacséria se áll tőle távol, Rettegi Fridolin A szabin nők elrablásában, Miska a Csárdáskirálynőben, Szellemfi a Liliomfiban, Doolitle a My Fair Ladyben, vagy épp Kubanek, a hentes a Csókos asszony című Zerkovitz-nagyoperettben. Ennek a darabnak a felújításával indítja el a Teátrumot. amely az azóta eltelt két évtizedben (ameddig csak az egészsége engedte) bejárta a Felvidéket Pozsonytól a keleti végekig. Ősbemutatók mellett könnyed vígjátékok, gyerekdarabok, ismert operettek (Mágnás Miska, Luxemburg grófja, Gül Baba), sőt még Erkel Bánk bánja és Kodály Háry Jánosa is színre került, természetesen, ahogy illik, élő zenekarral. A társulás többszörösen is missziót teljesít, hisz kortárs magyar színdarabok is bemutatásra kerültek, így például Csáky Pál, Gyüre Lajos vagy Görgey Gábor dédnagyapjáról írt darabja is. Dráfi Mátyás nemcsak a helyi, komáromi deszkákon lépett fel, hanem időnként – ha anyaszínháza nem foglalkoztatta eléggé –, Győrben, Kassán, Székesfehérváron és Budapesten is vállalt szerepet.
A Vígszínházban Eszenyi Enikő rendezésében, a West Side Story-ban Doc szerepét adta Kölgyesi Györggyel felváltva. De megtalálja a szlovák és a magyar film is, játszik Az ezeréves méh, a Tájkép, az Átjáró a Dunán, a Barackliget című szlovák, Zanox – Kockázatok és mellékhatások és a Magyar Passió című magyar filmekben. S el ne feledjem, nemcsak a társulataival, hanem versműsoraival, költészetről, versmondásról szóló előadásaival is járja a Felvidéket Pozsonytól Nagykaposig meg is kapja érte az egykori színjátszótársáról, Kulcsár Tiborról elnevezett díjat).
Több hanghordozót is készít, ezek közül hadd emeljem ki a Hazai csokor című dupla CD-t, amelyen szlovákiai magyar költők verseit gyűjti csokorba.
Már túl a hetvenen, sőt a nyolcvanon is folyamatosan cseng a telefonja, s bár egyre kevésbé mobilis, mégis szinte minden felkérést elvállal, legvégső esetben a hangját küld el szalagon maga helyett. Anyaszínháza, az immár Jókai Színház névre hallgató intézmény sem feledkezik el róla, megkapja a Sári bíró címszerepét Varsányi Mari oldalán, ő az Öreg Spiró György Príma környék című kortársában, a dózse A velencei kalmárban, s mintegy utolsó jutalomjátékaként Eperjes Károly rendezésében a vén bakancsos szerepét is eljátszhatja Szigeti József népszínművében, ahol a fiát Matusek Attila, a legifjabb színészi generáció egyik legjelesebbje adja.
Az akkori csehszlovák vezetéstől már 1985-ben érdemes művész címet kap, a magyar kultúrkormányzat csak jóval később méltatja elismerésre. 2001-ben Jászai Mari-díjat vehet át, életműdíjat kap Kisvárdán, de a Kossuth-díjra bizony egészen 2023-ig várnia kell.
De ezt is türelmesen kivárta. E sorok szerzőjét még a kilencvenes években az a kitüntető megtiszteltetés érte, hogy alkalmi munkatársává fogadta. Budapesten csináltunk egy Hrabal- és egy Hamvas Béla-estet, majd a kétezres évek elején Rimaszombatban egy irodalmi estet Egymondatok címmel. Ahogy többször lehettem a beszélgetőpartnere is, s nagyon jólesett, amikor egy-egy írásom után megcsörrent a telefon, s benne utánozhatatlan hangja. Olyankor napokig különb embernek éreztem magam az országos átlagnál.
Dráfi Mátyással nemcsak egy kivételes tehetségű színész, hanem egy korszakos intézmény, „minden felvidéki Matyi bácsija” hagyott itt bennünket, akiről majd azt meséljük az unokáinknak, járt köztünk egyszer egy kivételes tehetségű ember csupa-csupa nagybetűvel.
