Bohó Markusz megmutatta tehetségét, hogy látva lássák
Hogy látva lássanak! címmel hívta vendégségbe első önálló estjére a nyilvánosságot a Balogfalán maga is vendég Bohó Markusz várgedei színinövendék, aki gyerekkora óta rajong a színházért, s most, öt év konzervatóriumi tanulmány után lépve egy merészet egyedül lépett a nagyközönség elé.
A közel telt ház álló tapssal köszönte meg a bátor vállalkozást, amelynek lesz folytatása is, hisz az előadást már a közeljövőben láthatják szülőfalujában, s Balogfalára is visszatér, ahol a Gömöri Magyarok Kulturális Ünnepélyén operettdalokat énekel majd.
Egyedül, egy szék társaságában kiállni a közönség elé mindig bátor vállalkozás, még akkor is, ha nem monodrámáról, hanem egy szerkesztett műsorról van szó. De a bátraké a jövő, s valószínűleg ez motiválta Bohó Markuszt, a rimaszombati Magánkonzervatórium hatodéves diákját is, akinek bár még másodjára sem jött össze nagy terve, a budapesti Színművészeti Egyetem, de álmát, hogy színész legyen, továbbra sem adta fel.
Markusz nem ismeretlen az olvasóink előtt, hisz írtunk már róla és az általa rendezett akciókró , de azóta is folyamatosan kísérti a sorsát, s újabb és újabb ötletekkel bombázza a régió még kultúrára érzékeny közönségét, akik közül sokan összejöttek most a balogfalai kultúrházban is.
„Tavaly már megpróbálkoztam a budapesti színművészetivel, de a felvételim pont a rimaszombati záróvizsgám utáni napra esett, s holtfáradtan mentem a szüleimmel Budapestre, így nem is tudtam a tudásom szerint teljesíteni” – mondja érdeklődésünkre Markusz, akinek az idén már több szerencséje volt, s az első fordulón sikeresen túljutott.
– mesél tovább Markusz, aki nem titkolja a roma származását, sőt még Ravasz József Jó nekem cigánynak lenni című vadonatúj versét is beépítette az estjébe.
Bár az estre Balogfalán került sor, szép számmal eljöttek szülőfalujából, Várgedéről is, ahogy egyikük, Illés Dániel lelkesen mondja az est után, nagyon büszkék Markuszra, aki a cigánysorról indulva lépett a világot jelentő deszkákra, hogy példát mutasson a roma, de nem roma fiatalságnak is.
„Nagyon büszkék vagyunk rá, s nagyon remélem, hogy nagyon sokat hallunk majd róla akkor is, ha elkerül Várgedéről” – teszi hozzá. Az est címét Markusz Ady Endrétől kölcsönözte, de olyan jeles alkotók is „megjelennek” a műsorban egy-egy vers, monológ erejéig, mint Shakespeare, Molnár Ferenc, Petőfi Sándor, József Attila, Kosztolányi Dezső, Zelk Zoltán, Pilinszky János vagy a kortársak közül Tőzsér Árpád, Varró Dániel, Hajtman Kornél vagy Sohonyai Attila.
– árulja el Markusz, aki lelkesen mesél a további nagyszabású terveiről is.
„Ha lesz rá érdeklődés, szívesen bemutatom az estemet más helyeken, akár iskolákban is, hiszem azt, hogy ezek a versek és dalok minden embert meg tudnak szólítani. Legközelebb Várgedén, a pár éve pompásan felújított Sztojkovits-kastélyban mutatom be az előadást, majd 19-én fellépek a Gömöri Magyarok Kulturális Ünnepélyén (GMKÜ) is, ahol kedvenc műfajomat, az operettet veszem elő. Ezt követi az újabb beszélgetőestem Rimaszombatban, a két rimaszombati származású színészlegenda, Molnár Piroska és Szacsvay László után október 11-ére a magyar operettszínjátszás nagyasszonya, Oszvald Marika fogadta el a meghívásom, aki azt is megígérte, hogy közösen duettet is énekel majd velem. S még egy fontos esttel várom az idén a rimaszombatiakat, december 14-én Vecsei H. Miklós Mondjad Atikám! című legendás József Attila-estjét hozza el, amelyet szeretnénk felkínálni a régió középiskolásainak is. Biztos vagyok benne, hogy ez az est sokkal közelebb hozza a magyar irodalom egyik legnagyobb klasszikusát, mint a tankönyvek” – sorolja a közeljövő terveit Markusz, aki azért a tanulmányait se hanyagolja el.
Folyamatosan bővíti a repertoárját, hisz már most gőzerővel készül a jövő évi felvételire, emellett írja a szakdolgozatát (ugyan mi más is lehetne a témája mint az operett), s lassan elkezdi az első konzervatóriumi vizsgaelőadása próbáit is. A darabot ezúttal ő választotta, Leonyid Zorin Varsói melódia című kétszemélyesének némileg lerövidített változatát viszik színpadra tanárnője, Katarína Smaczna rendezésében.
De közben dolgozik is, immár második tanévét kezdte óvodai asszisztensként a helyi óvodában, de a Heuréka Magán Művészeti Iskolában is vállalt feladatot, mégpedig az ajnácskői alapiskolában, ahol a helyi vár legendáját szeretné a helyi gyerekekkel feldolgozni. S tavasszal szeretne a várgedei kötődésű Darvas Ivánról is megemlékezni, akinek édesapja, Darvas János újságíró, műfordító, az első nemzedék jeles alakja innen származott el. De még tervben van egy kétszemélyes est is, amelyet volt iskolatársával, Illés Lídiával szeretnének elkövetni. Veled kettesben lesz az est címe, s mi másról is szólhatna mint a legörökebb témáról, vagyis a szerelemrőé. Azt szeretnénk megmutatni, hogy nem csak a modellszépségek lehetnek végzetesen szerelmesek, hanem azok is, akik »csak« szépek” – mosolyog az orra alatt hamiskásan Markusz. Vagyis feladat van bőven.
– mondja Szabó Gábor, Balogfala polgármestere, aki mosolyogva hozzáteszi még, mivel nincs ellenjelöltje a közelgő helyhatósági választáson, így még az a vád sem érheti, hogy a választási kampány részeként hívta volna meg Markuszt.
„Ebben a közösséggyilkos világban nagyon nehéz közösséget építeni, ezért minden ilyen jellegű megkeresésnek nagyon örülünk, s külön örülök annak, hogy ennyien eljöttek, s igazi társasági esemény részesei lehettünk, ahol remélhetőleg egy nagyon tehetséges fiatalember kezdő lépéseinek lehettünk tanúi egy izgalmasnak ígérkező pályán, s külön örülök, hogy a két hét múlva nálunk sorra kerülő GMKÜ-n ismét láthatjuk őt” – mondja Szabó Gábor.
– ezt már Agócs Ildikó, a Csemadok Rimaszombati Területi Választmányának az elnöke fűzi hozzá, aki szintén nem először találkozott Bohó Markusszal, hisz legutóbb együtt szerepeltek Tornalján az augusztus huszadikai megemlékezéseken is.
„Nagyon sok ilyen szenvedélyes, fanatikus emberre lenne szüksége a széthullóban lévő szlovákiai magyarságnak, aki önerőből, a semmiből indulva mutatta meg, hogy ahol van hit és akarat, ott eredmény is van, s igenis a lehetetlen is lehetséges” – dicséri a fiatalembert Agócs, miközben az épp pertut iszik volt alapiskolai osztályfőnökével, Csomor Andreával. Régóta vártak erre a pillanatra, de ennél méltóbb eseményt talán nem is találhattak volna. A kultúrházban elsötétülnek a fények, Bohó Markusz pedig a megrendelt taxira vár, mert amilyen peches a magánéletben, indulás előtt tört bele a slusszkulcsa a kocsijába, így a próba is majdnem elmaradt. De ugye minden jó, ha a főpróba nem sikerül...
