Belehalni az operettbe

Az operett műfaj megújítója végül túlélte Hitler „újításait”, mégis nyomorultul, évtizedes elmegyógyintézeti lét után hal meg, Magyarországon még a kutya sem ugat utána. Műveit évtizedekkel később újra felfedezik, s egy vajdasági író, Gobby Fehér Gyula (Ábrahám maga is a Vajdaságban született) életrajzi drámát ír róla, amit 21 évvel az újvidéki bemutatója után Kassán is bemutattak.

A kassai Thália Színház választása részben szerencsés, más részben kevésbé. A darabot, ősbemutatójának rendezője, László Sándor, az Újvidéki Színház egykori igazgatója választotta, aki immár harmadszor kapott lehetőséget Kassán. Legutóbbi rendezése (A Noszty fiú esete Tóth Marival) szakmailag gyengécskére sikeredett, s meglepő volt, hogy egy vajdasági szerző vajdasági alkotóról írt darabját választotta újabb kassai rendezéséül.

De ez az alkotókat nem nagyon izgatta, még a műsorfüzetben sem nagyon utalnak arra, hogy ez az előadás Kassán készült, ahogy a rendező azt sem igen tudta eldönteni, az operett műfajához illő pompás happy endet akar-e vagy az Ábrahám tragikus életéhez méltóbb katartikus befejezést. Kapunk ezt is, azt is, bár ekkor már végleg kicsúszott „kezünkből” az előadás fonala.

Ábrahám Pál a magyar kultúrtörténet egyik legtragikusabb figurája. Egy olyan műfajnak lett a megújítója, világsztárja, amit maga sem nagyon szeretett volna. Apja azt óhajtotta volna, ha hozzá hasonlóan kereskedő lesz, s viszi tovább a családi vállalatot.

Ez főleg akkor lesz aktuális, amikor mind ő, mind a testvére hirtelen meghal. Előbbivel gyors lefolyású betegség, utóbbival az első világégés végez. De Ábrahámot csak a zene érdekli, mégpedig a komolyzene. De ebből akkoriban is csak egyes szerencsés kiváltságosok tudtak megélni, az operettnek pedig ott volt Kálmán, Lehár, Huszka. Ábrahámot – ha már könnyűzene –, inkább az Európával akkor ismerkedő dzsessz érdekli, s miután a kártya minden pénzét elviszi, s hiába jelenik meg előtte egykori zeneakadémiai tanára, Herzfeld Viktor szelleme s rosszalló tekintete, mégiscsak megalkuszik a könnyű múzsával. Egy olyan korban, amikor még sokkal szorosabb kapcsolat volt a könnyű és a komoly műfaj között (pontosabban, amikor még volt kapcsolat).

S ne feledjük, mindez 1929 és 1939 között. Az operettek mellett felfedezi őt a filmszakma is, több német filmhez ír zenét, ahogy 1933 és 1938 között, amikor már Magyarországon él, nyolc magyar filmnek lesz a zeneszerzője. Ezek között talán a legismertebb a Lila ákác, valamint a 3:1 a szerelem javára, amely ha szőrmentén is, az 1936-os berlini olimpiát is kritizálja. Amikor Magyarországról is menekülnie kell (ha nem írtuk volna még eddig le, ő is zsidó származású), kubai megállóval jut el New Yorkba, de az amerikai világváros nem fogadja kitörő örömmel. 

A még Németországban beszerzett szifilisz okozta idegbaj erőt vesz rajta, s elmegyógyintézetbe kerül. Közel tízéves zárt osztály után németországi rajongói dobnak össze pénzt egy hamburgi villára, de elhatalmasodó, gyógyíthatatlan rákja miatt ezt már csak pár évig élvezheti.

Gobby Fehér Gyula évtizedekig dolgozott az Újvidéki Televízióban és az Újvidéki Rádióban, s kiemelt feladatának tartotta, hogy a vajdasági származású értékeket felfedezze és bemutassa a gyors feledésre hajlamos utókornak. Így fedezte fel magának a bácskai Apatinban (más források szerint Zomborban) született Ábrahám Pált is, akinek az élete több szempontból is megörökítésre kívánkozott.

Ondraschek Péter zongorát idéző díszlete teljesen alkalmatlan erre a parányi színpadra (nem véletlen, hogy a bemutató utáni előadáson az egyik főszereplő meg is sérül), sokkal szerencsésebbek Őry Katalin szemre is tetszetős jelmezei (főleg az operettvilágban érvényesülnek remekül). A koreográfus, Gyenes Ildikó gyakorlatilag lehetetlen feladatot vállal magára, hisz ezen az eleve parányi, ráadásul öncélú, alkalmatlan díszlettel bezsúfolt kis térbe szinte lehetetlen volt bármilyen koreográfiát tervezni. Több szerencséje van az előadással Klemm Dávid zenei vezetőnek, aki 23 Ábrahám és részben Kálmán Imre-dalt épít be az előadásba. A dramaturg (s egyben műsorfüzet-szerkesztő) Brestyánszki Boros Rozi rovására pedig azt róhatjuk fel, hogy megelégedett az újvidéki változat óramásolásával, nem sok energiát fektetett a kassai előadásba. Ahogy a rendező sem.

A színészeket is ugyancsak magára hagyta, akik így is minden tőlük telhetőt megtettek. A címszereplő Madarász Máté egy ennél sokkal átgondoltabb előadásban is képes hozni egy rossz korba, rossz helyen született zseni tragédiáját, s ugyanez mondható el a feleségét játszó Dégner Lilláról, aki ráadásul messze a legjobban énekel a társulatban.

Izgalmas figura a cselekményt lebonyolító és kommentáló hirdetőoszlop szerepében Rubóczki Márkó és Bencsik Stefánia, inkább megszokott rutinból építkezik Bocsárszky Attila és Varga Lívia elmegyógyintézeti orvosa és ápolónője, Nádasdi Péter és Ollé Erik több valós figurában is ugyanazt hozza, míg a leglehetetlenebb helyzetben az egyes operettekből egy-egy jelenet erejéig előhúzott papírmasé-figurák (Nagy Kornélia, Varga Anikó, Illés Oszkár, Lax Judit, Szabadi Emőke Katalin) vannak. 

Újragondolt, kassai viszonyokra átgondolt előadás helyett lemásolt egy húsz évvel ezelőtti újvidéki előadást. Ennél azért mind Ábrahám Pál, mind Ábrahám legjobb barátja, a kassai Kemény Egon, mind a kassai publikum jóval többet érdemelt volna.   

Megjelent a MAGYAR7 20. számában.