Az előadás élménye teszi széppé a tsíziós életet
Tehetség, szorgalom, művészet és egy csipet gyermeki „zakkantság” – jut eszembe minden egyes alkalommal, amikor találkozom a Galántai Kodály Zoltán Gimnázium Tsízió színjátszó csoportjával. A csapatot vezető tanárnő, Ollé Krisztina pedagógus zseni, akinek (is) köszönhetően a tsíziósok meghatározó élményben részesülnek.
Az óév novemberében nagy sikert arattak a tsíziósok és a gimnázium bábcsoportja az Egressy Béni Országos Színjátszó Fesztiválon, Buzitán. Az egész mátyusföldi régió harsogott a galántai gimnazisták sikerétől, amelyet egy adventi előadással koronáztak meg a színészpalánták. Alsószeliben ugyanis, ahová a Tsízió gyökerei, első előadásai vezethetőek vissza, előadták azokat a darabokat, amelyekkel rangos díjakat nyertek Buzitán.
Thomas Mann Mário és a varázsló című darabja komoly elmejátékot és összpontosítást igényelt mind a rendezőtől, mind pedig a szereplőktől, ráadásul ez volt a Tsízió első interaktív darabja. A másik művészi bemutató a Tetemre hívás című ballada táncszínházi előadása volt. A tsíziósokhoz a gimnázium nagy sikereket elért bábcsoportja is csatlakozott a mátyusföldi előadás során, tagjai A mese (avagy semmi sem az, ami) játékot adták elő.
– A buzitai fesztivál után úgy gondoltuk, haza kell hoznunk ezeket a darabokat a Mátyusföldre, hiszen a mi közönségünk azért nagyrészt mégiscsak itt van. Alsószeli pedig egy ikonikus hely számunkra, mert a kezdetekkor minden egyes darabot itt mutattunk be – mondta Ollé Krisztina tanárnő, aki mély alázatra neveli a színpadra lépő diákjait. Mint mondja, nagyon megérdemelték a díjakat azok is, akik egyéni elismerésekben részesültek, mert hihetetlen munkabírást és odafigyelést tapasztalt részükről. A Mário és a varázsló, valamint a Tetemre hívás című darabok kimozdították a diákokat a komfortzónájukból.
– A táncszínház nagy koncentráltságot igényelt, teljesen mást, mint például a modern zenére való táncolás. Nagyon sokat beszélgettünk ezekről a történetekről, és szerintem a diákok át tudták élni a darabokat. Máriót átültettük a jelenkorba, és elmondtuk a színház nyelvén, mennyire manipulálhatóak ma (is) az emberek.
A diákok szerint a Tsízió előadásai, próbái és a versenyen való részvétel nagyon jó csapatépítő projekt. Bedecs Patrik Cipolla megformálásáért elnyerte a legjobb férfi alakítás díját. Gimnáziumi éveit meghatározza a Tsízióban való szereplés és a folyamatos munka.
– Látjuk, hogy a munkánk tetszik az embereknek, ahogy örülnek, ahogy tapsolnak, az minden befektetett energiát, időt megér – jegyzi meg Patrik, aki negyedik éve tagja a Tsíziónak, az idén fog érettségizni.
– Sokszor gondolkoztam azon, miért is csinálom ezt, de végül mindig arra jutottam, hogy nem is tudom, mi lenne velem Tsízió nélkül. Kiszínezi a középiskolás mindennapjaimat, semmihez nem tudnám hasonlítani azt a jó érzést, hogy tsíziós vagyok. Viszont soha nem gondolkodtam a színészetről, mint élethivatásról. Én ezt hobbiszinten élvezem, de mindig tudtam, hogy nem ez lesz a jövőbeli szakmám – tette hozzá Patrik, aki a számítástechnika világában képzeli el a jövőjét.
– A lényeg, hogy a Tsízió egy közösségformáló, iskolán kívüli tevékenység. Együtt vagyunk, együtt dolgozunk, együtt érjük el a sikereket. Az előadás élménye vonzza be a diákokat a Tsízóba, és a közösség megtartja őket.
Megjelent a Magyar7 2023/1.számában.
