Állótapsot kaptak gézengúz Bendegúzék, azaz a kassai „tháliások“ Komáromban – KÉPEKKEL
Feledhetetlen a Mihályfy Sándor által, Rideg Sándor azonos című regénye alapján rendezett és 1980-ban bemutatott magyar filmvígjáték, az Indul a bakterház sikere. Vélhetően a nézőknek e minden idők legjobb magyar filmjei között számon tartott kultuszfilmhez fűződő emlékei és a kassai Thália Színház komáromi vendégjátékai iránti folyamatos nagy érdeklődése eredményezett telt házat április 9-én este az Egressy Béni Városi Művelődési Központ nagytermében. A Regős Bendegúzt, valamint a magyar királyi baktert és a további szórakoztató figurákat alakító „tháliás“ színészek lubickoltak a szerepükben, s végül a közönség hosszasan zúgó állótapsában részesültek.
A Megyeri Zoltán színész-rendező, a tatabányai Jászai Mari Színház tagja által rendezett „mulaccságos életkép a monarhiábú“ (a rendező asszisztense Dereján Angelika volt) két órán át feledtette a hétköznapok taposómalmát, elűzte a gondokat és kacajt fakasztott. Ez volt a „tháliások“ 55. évadának első produkciója, amely dramaturgjaként Forgács Miklós működött közre, s a székhelyükön tavaly október 10-én mutatták be. A több mint hatszáz ülőhelyes, komáromi nézőtérre pedig a környező településekről is sok érdeklődő érkezett, majd elégedetten távozott, hiszen abban volt része, amit várt: önfeledt szórakozásban.
Bár a bemutatott történet sokak számára ismerős, főleg az ifjabb olvasók kedvéért felidézem azt. Regős Bendegúz, a gézengúz tanyasi kisfiú (az ő szerepében Komáromban Gajdos Krisztiánt láthattuk, másik alakítója Várady Áron) tehénpásztori szolgálatra szegődött a bakterházba, Szabó Sándor magyar királyi bakter, azaz vasúti pályaőr keze alá. A kisfiú az Isten háta mögötti vasútállomáson szembesült az iszákos bakter (Ollé Erik) lustaságával és az általa büdös banyának tartott anyósa (Kövesdi Szabó Mária m.v.) rosszindulatával, valamint az oda érkezett lókupec (Richtárcsik Mihály m.v.) pénzéhségével is...
Nos, ők a csavaros eszű, minden csínyre kapható fiú szemében ripsz-ropsz mesehősökké váltak. Önmagát a legkisebb szegénylegénynek, a baktert a tutyimutyi, élhetetlen öreg királynak, a banyát a hétfejű sárkány és a gonosz mostoha keverékének képzelte, miközben a színen feltűnt a tündérszép menyasszony, Talpas Rozália (Nagy Kornélia), a fura vőlegény, vagyis Toppancs Mihály, a Patás (Bocsárszky Attila), a furfangos csodadoktor, Buga Józsi (Nádasdi Péter) és több fukar, ügyeskedő figura is. Rozi anyját Szabadi Emőke, apját Illés Oszkár, a két csendőrt és bábjátékost Madarász Máté és Klinga Péter m.v. játszotta.
Miként a mesékben mindig helyet kap a jó és rossz mitikus párharca, Bendegúznak pedig az eszénél és pimaszságánál csak az igazságérzete volt nagyobb, harcba szállt a neki nem tetsző személyekkel és dolgokkal. Ténykedése eredménye volt a „halott kísértete általi“ éléskamrafosztás, a lókupec átverése és egy betervezett, majd fuccsba ment lakodalom is. Miközben a folyamatos nevetéstől alig pihenhetett a rekeszizmunk, a kissrác világraszóló élettapasztalatokkal gazdagodott. A napok múlásával egyre inkább arra a következtetésre jutott, hogy ez a népség csöppet sem különb, mint ő maga, a vérbeli rosszcsont. Végül, mindenki elnyerte méltó büntetését.
A ma délelőtt diákoknak is bemutatott előadás előnyére vált az, hogy a rendező és a társulat a történetet áttette Gömör környéki közegbe, a színészek pedig palócul és másféle tájszólásban beszélgettek egymással, ami nem könnyű feladat. Annak további hozadékát jelentették: Megyeri Zoltán rendező dalszövegei, Lakatos Róbert brácsaművész, az „Egressy“ igazgatójának zenei válogatása, valamint a produkciót színesítő bábjáték (báb-konzultáns: Peter Orgován, bábgyártók: Péter Krisztína és Pavol Červeniak), továbbá a Bocsárszky Attila és Richtárcsik Mihály nevével fémjelzett mozgásbetét. A látvány Gadus Erika díszlet- és jelmeztervezőnek, illetve Majoros Róbertnek (light design) köszönhető.
Értesüléseink szerint a diákság körében is sikert aratott a sok gézengúz, akiket a bakterházban és környékén minduntalan a rosszalkodás és huncutkodás húz...
