A gyerekeknek gyökeret és szárnyat kell adni

Napjainkban már csak Lívia foglalkozik a lurkókkal, de ahogy ő fogalmazott: a színjátszó kör a harmadik gyermeke. A Tekergők múltjáról, jelenéről és jövőjéről faggattuk.

Miért éppen Tekergők lett a csoport neve?

Az első egy-két évben a gyermek még nem tudja eldönteni, hogy tartósan marad-e a színjátszó csoport tagja, vagy csak kipróbálja, és majd eldönti, mit szeretne. Ezért választottuk a Tekergők nevet, bár igazság szerint a tagok gyorsan megtalálták a helyüket a csoportban. 2009-től pedig már két csoporttal foglalkoztunk, annyira megnőtt a Tekergők iránti érdeklődés. Szerencsére biztosítottuk az utánpótlást is, de 2016-tól egyedül végzem a kör vezetését. Akkor anyasági mellett dolgoztam a gyerekekkel, nem mondom, hogy nem volt megterhelő, de kitartottam a színjátszó kör mellett.

Milyen nehézségekbe ütközött?

A kislányom akkor még csak három és fél éves, a kisfiam pedig másfél éves volt. Azt hittem, nem fogom győzni, mert Irénkével mindig megosztottuk a Tekergőkkel kapcsolatos munkát. Ő volt az, aki inkább volt megáldva írói vénával, ha a szövegeket vesszük alapul, amelyeket közösen szőttünk tovább és állítottunk színpadra. A kellékeket is mindig együtt találtuk ki. Jól kiegészítettük egymást. Egyébként a gyerekeknek is mindig jó meglátásaik vannak, amiket sikerül felhasználni egy-egy darabnál.

Motiváltnak érezte magát?

Erős érzelmek fűztek a színjátszáshoz, és nem akartam elfogadni, hogy ennek egyszer vége szakadhat. A családomnak rengeteget köszönhetek, mindig ott álltak mellettem, ha szükségem volt rájuk. Sőt, még 2009-ben megalapítottuk a Tekergők Polgári Társulást is, amely segítségével tudtunk pályázni. A férjem segít a pályázatok megírásában és az elszámolásban.

A pályázatoknak köszönhetően tudunk szervezni színjátszó táborokat, valamint drámafoglalkozásokat iskolánk tanulóinak. Sokéves barátság köt össze bennünket a budapesti Kerekasztal Színházi Nevelési Központtal, illetve új kapcsolatot szeretnénk kialakítani a Vekker Műhellyel.

A Moson Megye Színjátszó Találkozóra is nagy erőkkel készültünk, csak az ismert okok miatt az idén nem tudtunk elmenni.

Hogyan történik egy-egy darab kiválasztása?

Igyekszünk saját magunkra formálni egy-egy történetet, ha találunk is „kész” forgatókönyvet, megpróbáljuk kiforgatni mind a négy sarkából. 16-20 gyermekkel dolgozni nem mindig egyszerű, de élvezzük.

Technikai szempontból is mindig más segédeszközökkel dolgozunk. Volt, hogy ugrókötéllel, hulladékkal, dunyhákkal, bábokkal vagy botokkal játszottunk el egy-egy darabot. Eleinte a klasszikus kötelező olvasmányok közül válogattunk, amiket a gyerekek tanultak az iskolában (Toldi – amely a magyarországi Gyermekszínjátszók példatára című DVD-re is rákerült oktatóanyagként; János vitéz), meséket (A rátóti csikótojás, A fülemile, Kacor király), szerkesztett játékot, improvizációkból életjátékot. Vagyis olyan történeteket dolgoztunk fel, amelyek közel állnak a gyermekekhez.

Az iskolában szoktak próbálni?

Nem, a kultúrházat használjuk a próbák alkalmával, így eljátszottam a gondolattal, hogy a járvány enyhülése után, nyáron a gyerekekkel (szülői engedély mellett) még próbálhattunk volna a kultúrház termében, de aztán inkább a biztonságot választottam. Ez az időszak egyébként is a mérlegelés és az elengedés időszaka volt.

Ha már itt tartunk, hogyan befolyásolta a járványhelyzet a színjátszó kör működését?

Április elején lett volna egy négynapos összpontosításunk Magyarországon. Itt szerettük volna befejezni a legújabb darabunkat, amelyet bemutattunk volna Mosonmagyaróváron is, ahová már 2003-tól járunk. Abba a hitbe ringattam magam, hogy még májusig sok idő áll a rendelkezésünkre. Sajnos ez elmaradt, pedig rengeteg munkánk van benne.

Vannak olyan gyerekek, akiket a szavalóversenyekre is én készítek fel. Ez a másik szívügyem. Most ezeket a felkészüléseket is mellőzni kényszerülünk, de lehet, hogy nem is árt egy kis pihenés, meg aztán átértékelhetjük a dolgokat.

Az a fontos, hogy mindenki egészséges legyen, a színjátszó kör és a szavalóversenyek is megvárnak. Reméljük!

Online lehet színjátszó kört vezetni?

Egyáltalán nem. Az iskolánkban jól működik az online oktatás, a gyerekek és a pedagógusok is jól veszik az akadályokat, de a szakköröket nem lehet átvinni az online térbe. Nálunk csak a szövegfelmondás kapna szerepet, de teljesen személytelen lenne az egész. Székekkel játsszuk az új darabot, így nem láttam értelmét az online körnek.

A színjátszó körnek mégis hiánypótló szerepe van.

A gyerekek nagyon élvezik, a visszajelzések pozitívak, sokkal magabiztosabban tudnak reagálni az élethelyzetekre. Nálunk a szerepek kiválasztása is úgy történt, hogy minden gyermek mindegyik szerepbe beleélhette magát, és így dőlt el, kihez mi áll a legközelebb. Vannak olyan diákjaink, akik kikerültek a Tekergőkből, és most a nyárasdi felnőtt-színjátszócsapatot erősítik. Ha a vírushelyzet enyhül, és minden visszaáll a régi kerékvágásba, talán elindítok egy új tagfelvételt. Nagyon bízom benne, hogy továbbra is lesz érdeklődés a színjátszás iránt, mert a gyerekekkel rengeteget kell és fontos játszani. A mottóm: A gyereknek gyökeret és szárnyat kell adni!

Megjelent a Magyar7 hetilap 2020/45. számában.