A Duna jelképezi a hidat otthonaim közt

Olvasóink már jól ismerhetik Habodász Istvánt, a csupaszív fiatalembert nemcsak a színpadról, hanem a ma7.sk-ról is. Úgy éreztem, hogy kicsit tovább kell faggatnom őt, hiszen annyira inspiráló jelenség. Nehéz helyzetbe kerültek most többek között a színészek is, sok minden más mellett erről is beszélgettünk.

Sokan ismernek, de hogyan mutatnád be magad valaki olyannak, aki nem ismeri Habodász István nevét?

Ezen még nem gondolkodtam. Egyszerű, felvidéki fiú vagyok, akinek a Jóisten megadta, hogy színész lehet. Talán így. 

Gyermekkorod óta biztos voltál benne, hogy színész leszel? 

Annyira nem volt egyértelmű. Gyermekkoromban sok minden érdekelt, például a foci és a röplabda.

Vannak igazán meghatározó pillanatok az ember életében úgy a szakmai, mint a magánéletében. Megosztanál az olvasókkal egy-két ilyet? 

Amikor megnyertem a Tompa Mihály Vers- és Prózamondó Verseny országos döntőjét Rimaszombatban, az egy ilyen pillanat volt. Benkő Géza segített a felkészülésben, nagyon sokat köszönhetek neki, szeretettel gondolok rá. Meghatározó személyiség volt az életemben, mondhatom hogy barátok voltunk. Szerencsés vagyok, hogy ismerhettem. 
Ami pedig a magánéletemet illeti, nem emelnék ki egy-két dolgot, inkább egy általános érzést fogalmaznék meg, az álmodozást. Az mindig nagy hatással volt az életemre, mert amit megálmodtam, azt Isten segítségével eddig sikerült valóra váltanom. Különös ebbe most belegondolni, de tényleg így van. 

Nem lehet elmenni a most kialakult helyzet mellett. Hogy éled meg ezt az időszakot? 

A kedvesemmel Budapesten élünk. Amikor csak tehetjük, természetesen otthon vagyunk, de mindkettőnket elszólítja néha otthonról a kötelesség, a munka. Egyébként sem jellemző ránk, hogy sokat járnánk el otthonról, de mégis nagyon fura a tudat, hogy ha szeretnénk sem mehetnénk. Kreatív emberként nagyon nehéz lenne, ha semmi feladatom nem lenne, ezért is örülök, hogy a Pesti Magyar Színházban, ahol társulati tag vagyok, elég sokat foglalkoztatnak minket online, de hangoskönyvek is készülnek, van aki otthon veszi fel az anyagokat, de aki tudta vállalni, az stúdióban is dolgozhat. Én bejárok a stúdióba. Szeretem ezt a színházat, szerintem nagyon jó értékeket képvisel, ifjúsági és családcentrikus. Boldog vagyok, hogy ide szerződhettem. 
Emellett az SZMPSZ (Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége) felkérésére felvidéki iskolásoknak készítek oktatási anyagokat, ezt is nagy szeretettel csinálom. 
Ami viszont mindkettőnknek hiányzik a kedvesemmel, az a családunk.

Fontos számodra a család, a gyökerek, az otthoni értékek. Hol képzeled el a jövődet? Mi a vágyad? 

A harmónia és a boldogság az élet minden területén, hogy összhangban legyen a munkám és a magánéletem. Ahol és ahogy most vagyok, azért hálás vagyok a Jóistennek. A jövőt tovább álmodom az ő segítségével és akkor rendben lesz minden.

Mit tanácsolnál a fiatalkori önmagadnak? 

Semmit. De! Egyet mégis: Mindent csinálj úgy, ahogy csináltad, mert minden úgy volt jó, mert tanultál belőle.

Amellett, hogy a Kaposvári Színművészeti Egyetem elvégzése után szerződést kaptál a Pesti Magyar Színházba, a magyar színészválogatottnak is tagja vagy. Mesélnél erről egy kicsit? 

Volt osztályfőnököm, mesterem és most már kollégám, Eperjes Károly "Szamóca" hívott magával a válogatott edzéseire, miután Budapestre költöztem. Csak egy kis idő telt el és máris ott találtam magam egy nagypályás mérkőzés kellős közepén olyan emberekkel egy csapatban, akikre nagyon felnézek és akiket addig csak a színházban vagy tévében láttam. Azóta is fantasztikus élmény minden meccs.

A sport feltölti az embert és a jó kondíció is fontos. 

Ha most kérdezhetnél magadtól egyet, mintha te lennél a riporter, mi lenne az? 

Engem kifejezetten érdekel a politika. Sok kérdés foglalkoztat ezzel kapcsolatban. Elég tájékozott is vagyok a témában, legyen az a felvidéki vagy a magyarországi politikai helyzet. Biztos, hogy ezzel kapcsolatban faggatnám saját magam. Talán azt kérdezném, hogyan látom a külhoni magyarok helyzetét az anyaországban.

Hogyan látod? 

Nagyon összetett dolog ez. Vannak olyan dolgok, amik nagyon fájnak, a távoli és közelmúltból is. A történelmet már nem lehet máshogy alakítani, de annak örülök, hogy a jelenlegi magyarországi kormány figyel ránk.