Weiner-Kráľ Imre szürrealista poetizmusa
Az északi végeken, Vágbesztercén született még az Osztrák-Magyar Monarchia utolsó békés évtizedében, öt évvel a millenniumi ünnepségek után. Diplomát már Prágában szerzett Csehszlovákiában, de mint nyughatatlan, bohém művész, megjárta Németországot, Franciaországot, túlélte a második világégést, de meghurcolta a kommunista diktatúra. A szlovák folklórba öltöztetett verista szürrealizmus utánozhatatlan képviselője a közép-európai festészetben. Halála után szülővárosa is felfedezte, tisztelői klubot és díjat alapítottak a tiszteletére, de szülővárosa emlékművel is megtisztelte. 120 éve született a minden zsigerében végletekig bohém Weiner-Kráľ Imre, aki nemcsak szülőföldjét mutatta be a szürrealista látásmódot sugárzó képein, hanem akiről az első férfi aktfotó is készült tájainkon.
Weiner Jakab és Kohn Paulina középső gyerekeként született, alig pár sarokra későbbi felesége, Blüh Irén házától. A helyi alapiskola után több középiskolát is megjárt, tanult Zsolnán, Körmöcbányán, végül Lőcsén érettségizett le.
Ahogy ma mondanánk, már akkor sem lehetett kordában tartani. Különc volt, s végül egyidejűleg a prágai Műszaki Egyetemen és az Iparművészeti Főiskolán kötött ki.
Előbbi intézményben építészetet, utóbbiban festészetet tanult. Prága után európai tanulmányútra indul, jár Düsseldorfban, Berlinben, Dessauban (Bauhaus) és Párizsban (École des Beaux-Arts-ban) is. S ahogy teljesedik a látóköre, úgy „szívja magába” a különböző izmusokat, s az expresszionizmuson, kubizmuson és a szürrealizmuson át jut el a weineri poétizmusig, amely a szlovák folklór elemeivel keveredik, ahogy Ján Abelovský művészettörténész összegzi a művészetét. 1934-ben benevez a pozsonyi Kunstverein és a Csehszlovákiai Magyar Irodalmi, Tudományos és Művészeti Társaság (Masaryk Akadémia) közös kiállítására, amelyen díjjal ismerik el a beküldött munkáit. Miközben alkot, sokszor alkalmi munkákból él meg, dolgozik rajzolóként, hivatalnokként, de síoktatóként is.
Barátnőjével, későbbi feleségével, a fotográfusként dolgozó Blüh Irénnel járják a Vág menti vadregényes tájat, s amíg előbbi ecsetjével, utóbbi objektívjével örökíti meg a látottakat.
1933-ban felesége jóvoltából róla készül az első férfiaktfotó Szlovákiában. Ebben az évben kerül hatalomra Hitler, aki az ő életpályájukat is tragikusan megtöri. De nemcsak az életpályájuk, a puszta életük is végveszélybe kerül. Weiner a harmincas évek közepén Párizsba utazik azzal a nem titkolt szándékkal, hogy előkészítse első franciaországi kiállítását.
A franciaországi út a világháborúnak köszönhetően igen hosszúra nyúlik, belép a francia ellenállási mozgalomba, ekkor veszi fel a Kráľ fedőnevet is. Ekkoriban találkozik ismét egykori párizsi diáktársával, Marcelle Argentinnal, s úgy dönt, nemcsak hazát, hanem feleséget is cserél. 1947-ben megszületik közös kislányuk, Elise is. Weiner nem szándékszik hazatérni a háború végeztével sem, de a nagypolitika közbeszól. A hidegháborús évek kellős közepén vagyunk, s miután Prága kiutasítja a Csehszlovákiában működő diplomaták egy részét, Párizs is hasonló válaszlépéseket foganatosít, s Weinert is hazazsuppolják. De ő nem adja fel, s minden követ megmozgat, hogy visszatérjen feleségéhez, s a kislányához.
A Šumavában kapják el illegális határátlépés közben, s majd csak közel 10 év után találkozhat a lányával. Élete hátralévő részét idehaza, Prágában, Vágbesztercén és Pozsonyban éli le. Alkotói munkája mellett művészeti íróként, publicistaként és előadóként is jelentős tevékenységet fejtett ki.
A kommunista hatalom megbocsát ugyan, de nem felejt. 1978-ban hal meg Pozsonyban, de igazából csak a rendszerváltás hozza meg számára a művészi rehabilitációt, de méltó helyére csak a kétezres években kerül, amikor a szakma és szülővárosa is felfedezi.
Születésének 100. évfordulóján Dagmar Kudoláni és Alma Münzová a Petrus Kiadó jóvoltából megjelenteti a monográfiáját (egy szűkösebb monográfiát már életében, 1963-ban kiadott róla Marian Váross), majd folyamatosan jelennek meg a lányának írt meséi (Minet kandúr kalandjai és egyéb mesék) is a saját illusztrációival. Ez a kiadó adja ki szlovák és francia nyelven Álom és valóság között (Entre Rêve et Réalité) címmel eddigi legteljesebb albumát is, amely közli lánya, Elise visszaemlékezéseit és apjával kapcsolatos emlékeit is. Vágbeszterce születésének 110. évfordulóján, 2011-ben fedezi fel neves szülöttjét, ekkor avatják fel emlékművét, amelyet Milan Lukáč szobrászművész álmodik arra a helyre, ahol a művész szülőháza állt, s a lányát is ebben az évben választják meg a város tiszteletbeli polgárává.
Ahogy ebben az évben alakul meg a Weiner-Kráľ Imre Barátainak Köre is, amelynek tagjai az elmúlt években folyamatosan munkálkodnak a képzőművész életművének újrafelfedezésén. 2014-ben díjat is alapítottak, amelyet olyanok kaphatnak meg, akik maguk is sokat tettek a szlovák szürrealizmus megteremtője művészetének ápolásáért. 2018-ban a díjat az egykori kultuszminiszter, Milan Kňažko színművész vehette át. A körről és tevékenységéről bővebben tájékozódhatunk a www.iwk.sk internetes oldalon.
– írja róla Moyzes Ilona az Irodalmi Szemlében, 1974-ben. Szülővárosa már felfedezte, ideje hát, hogy mi, művészetkedvelők is megismerkedjünk vele, hisz képekről és földinkről lévén szó, nincs szükség fordítóra és tolmácsolóra sem, hogy gyönyörködjünk Weiner-Kráľ Imre összetéveszthetetlen, egyedi látásmódú képeiben.
Fotók forrása: Petrus Publishers és Weiner-Král Imre Barátainak Köre (www.iwk.sk)
