Visszatérés a régi kerékvágásba - Riport a rozsnyói Borostyán Néptáncműhelyről
A rozsnyói Borostyán Néptáncműhely, átvészelve az elmúlt három év nehézségeit, létszámában megerősödve, nagy tervekkel vág neki az idei évnek. A nyolc együttest tömörítő néptáncműhely vezetője, Icso Valéria szerint az embereknek napjainkban alig van kapcsolatuk a népi kultúrával, pedig fontos lenne, sőt, úgy tűnik, igény is van rá.
A Borostyán Néptáncműhely 2018–2019 környékén kialakított egy jól működő rendszert, amelyben a rendszeres próbák, szakmai találkozások mellett minden hónapban volt egy saját rendezvényük. Ezen felléptek a csoportjaik, a felnőtt- és a gyermektánccsoportok is, emellett gyakran hívtak vendégcsoportokat, s minden hónapban volt táncház, Rozsnyón és a térség falvaiban is. Aztán jött a koronavírus-járvány, és minden leállt. Háromszor.
„Ezután már nehéz volt újrakezdeni, sokan lemorzsolódtak, elmentek tőlünk.
Sokaknak csoportot kellett váltani, gyerekből ifis lett, vagy ifiből felnőtt, azaz generációváltás történt úgy, hogy közben a táncosok három évig nem, illetve csak alig próbáltak. Emellett az összes csoportunkba, a legkisebbektől a szeniorig, jöttek újak, olyanok, akik korábban még nem táncoltak. Ilyenkor lejjebb kell tenni a mércét” – magyarázza Icso Valéria.
„Most ott tartunk, hogy elhisszük, már nem lesz Covid, ez az év olyan lesz, mint a járvány előtt.
Persze ez az időszak nagyon hiányzik az összes csoport életéből. De nem lehet félsszel kezdeni valamit, mert akkor semmit nem érünk el. Az év elején be kell tervezni a fellépéseket, azt, mi a teendő. Sok csoportunk van, így sok a terv, sok a cél is” – teszi hozzá.
Az idei év egyik legfontosabb célkitűzése, hogy ismét szeretnének minden hónapban legalább egy saját rendezvényt tartani. Január 21-én lesz a 7. Borostyán Jótékonysági Bál, amely kétévi szünet után visszakerül az eredeti időpontjába, a farsangi időszakba.
Februárban tartják a Kincskereső Gyermekbált. Ez a családosok bálja, amely eddig mindig decemberben volt, de már nem szeretnék az adventi időszakban tartani, így februárban kap egy remélhetőleg állandóvá váló időpontot.
A táncműhely tagjai március 15-én rendszeresen megkoszorúzzák a Kossuth-szobrot, mégpedig viseletben; ezenkívül első alkalommal terveznek egy ünnepi estet a forradalomra és szabadságharcra emlékezve március 18-án, szombaton, a rozsnyói városházán. Április legvégén várja őket a hagyományos májusfaállítás a város főterén, erre kötődik rá az Ifjúsági Néptáncfesztivál Határok Nélkül című rendezvényük. A nyár a táboroké: pályáztak saját óvodás és gyermek tánctábor rendezésére, de a tagok más együttesek táboraiban is részt vesznek majd. Emellett két külföldi fesztiválra is készülnek, a felnőtt együttesek és az ifi Olaszországba, a kisebbek pedig egy bulgáriai gyermekfesztiválra. Természetesen a néptáncműhely fellép a hosszúréti kézműves vásáron és a kuntapolcai Csetnek-völgyi Népzenei Fesztiválon is, de az idén a sajórédei folklórfesztiválra is készülnek.
Ősszel és télen ismét jönnek a saját rendezvények, a Szél fújja pántlikámat... című gyermekfesztivál és a Nagyapáink öröksége.
„Tehát legalább azt szeretnénk ismét megrendezni, amit 2018–2019-ben sikerült. Aztán jöhetnek az új ötletek, például egy népzenész-találkozó” – mondja Icso Valéria hozzátéve, eddig is kiemelten kezelték a népzeneoktatást, de most még nagyobb hangsúlyt helyeznek rá. Az idén ötéves Sajó Banda már nagyon jó technikai szinten van, de a tagok egyetemisták és mind messze tanulnak. Ezért életre hívták a Kis Sajó Bandát, amely a tervek szerint egyre többet fog fellépni.
A néptáncműhely keretében csaknem 30-an tanulnak zenélni népi hangszereken,
a napokban kezdtek próbálni a citerások, februártól pedig a népi furulya oktatása is megkezdődik.
A tervek szerint a rendszeres táncházak is visszatérnek.
A falusi rendezvényeknek, ezt ki kell mondani, sajnos, nem prioritásuk a magyar népzene és néptánc, van helyette mindenféle más szórakozási forma, de a miénk, a hagyományos, a régi, az nem, vagy alig kap helyet. Valakinek ezt közvetíteni kell, mert ahány faluban voltunk a Sajó Bandával, mindenhol óriási sikerük volt. Tehát a népnek lenne igénye erre, talán genetikailag belénk van kódolva.
Ezt legjobban a népzene és a néptánc tudja ellensúlyozni.”
Az ambiciózus terveknek keresztbe tehet az energiaválság, az egyre emelkedő árak. Amennyiben megemelkedik a próbaterem bérleti díja, a néptáncműhely is kénytelen lesz emelni a tagdíjat. Ez azonban csak egy bizonyos szintig lehetséges, aztán a táncosok, vagy szüleik nem lesznek hajlandóak kifizetni. Ezért is lenne fontos, hogy az együttes saját próbateremmel rendelkezzen. Az ezzel kapcsolatos lehetőségek felderítése szintén szerepel az idei prioritások között. A nehézségek ellenére azonban optimistán tekint a jövőbe a Borostyán Néptáncműhely vezetője.
„Másképp ezt nem is lehet csinálni. Ha az elmúlt időszakot, ezt a három évet túléltük, akkor már mindent kibírunk. Ami nagyon fontos, hogy van erre igény. Itt hetente 170-180 ember megfordul, ami azt mutatja, van igény a közösségbe tartozásra. Ez a mai világban óriási dolog” – mondta Icso Valéria.
Az írás megjelent a Magyar7 2023/03 számában.
