Vasarely kiállítás nyílt Losoncon a Szabó Gyula Emlékházban

Victor Vasarely 1908. április 9-én Vásárhelyi Győző néven látta meg a napvilágot Pécsett, a magyar lexikonok szerint 1906-ban, de a legtöbb francia forrás 1908-at tekinti hiteles születési dátumnak – akárcsak maga a művész. Így az optikai festészet legjelentősebb képviselője idén, április 9-én lenne 110 éves.

„Bármilyen elismerésben is volt részem,… mindig is úgy véltem, személyemben magyar embert tiszteltek meg, alkotóművészetem forrását minden bizonnyal ezek a gyökerek jelentik” – vallotta magyarságáról Victor Vasarely, születési nevén Vásárhelyi Győző. Az eredetileg orvosi pályára készülő Vasarely az egyetemen medicínát tanult, s 1947-től, az optikai vizsgálódásai hatására, fordult a geometrikus absztrakt művészet felé. 15 éven át, reklámgrafikusként dolgozott. Ezt követően az op art, azaz az „optikai művészet” utánozhatatlan mesterévé képezte magát. Ebben találta meg önkifejezésének legmegfelelőbb útját.

 „Tulajdonképp a zebra motívum volt az első, amit ilyen szemkápráztató módon használt föl” – mondta Szabó Kinga, művészettörténész, a Szabó Gyula Emlékház megalapítója. A zebra az első, s egyben a legismertebb motívuma a művésznek. A két állatalakot az ellentétes színű vonalakkal választja el egymástól. A fekete-fehér vonalak ritmusával nagyon mozgalmas, eleven hatású kompozíciót alkot. Vasarely képein a formák és a vonalak síkszerű és térbeli hatásait vizsgálta. Az eredeti szitanyomatokat egy kassai műgyűjtő kölcsönözte az emlékháznak, ahol körülbelül 35 darab grafikát állítottak ki a művész különféle korszakaiból.

„Kassán van egy jó barátom, egy műgyűjtő úriember. Ő ajánlotta föl nekem ezt a kollekciót, amelyhez tulajdonképpen családi kapcsolatai révén jutott úgy, hogy a nagyapja személyesen ismerte Victor Vasarelyt. Vasarelynek az a célja volt, hogy a művészet minél több emberhez jusson el. Úgyhogy ennek értelmében a saját műveit is nagyon szívesen ajándékozta olyan ismerőseinek, barátainak, akik őszintén érdeklődtek iránta” – tette hozzá Kinga.

Térhatásszerű műveket alkotott

Ő egyike azon ritka művészeknek, akiket még életükben elismertek, díjaztak. 1964-ben Guggenheim-díjat, majd a következő évben a Sao Paulo-i biennálé fődíját kapta meg. Vasarely a legegyszerűbb mértani formáknak is a mélység és a mozgás illúzióját tudta adni képein.

„Úgy tudta használni ezeket a geometrikus mintákat, kristályszerű alakzatokat, a negatív és a pozitív felületeket, hogy szinte térhatást ért el velük. Én személy szerint örülök és igen érdekes, izgalmas dolognak tartom azt, hogy most Losoncon, majdnem, hogy egyszerre, két világhírű művész is bemutatkozhat” (Dalí kiállítás a Nógrádi Múzeum és Galériában- a szerk. megjegyzése) – jelezte Németh Bozó Andrea, művészettörténész.

„Tetszenek a színek, tetszik a tér, amely bevonzza az embert. És szerintem nagyon fontos az új élmény, az új látásmód” – fejtette ki Illés Zoltán, a Nógrádi Múzeum és Galéria munkatársa.

1970-ben nyílt meg az első Vasarely-múzeum a dél-franciaországi Gordes-ban, majd 1971-ben a közeli Aix-en-Provence városában létrehozták a Vasarely Alapítvány-t, melynek épületét 1995-ben, anyagi gondok miatt bezárták. Mintegy 400 alkotását Magyarországnak ajándékozta. Szülővárosában Pécsett, illetve az óbudai Zichy-kastélyban nyílt múzeuma.

„Az emlékházban láthatóak felvételek a budapesti Vasarely- központból, ahol éppen a gyűjtő, aki kölcsönözte a kollekciót, ott járt, és fényképezte számunkra az óbudai Zichy kastélyban megrendezett állandó kiállítást, és hát a művész életrajzából vannak itt kiragadva momentumok” – nyilatkozta Szabó Kinga.

Vasarely pályafutása csúcspontját az 1960-1970-es években érte el. Munkái a mai napig megtalálhatók a világ legnevesebb múzeumainak vagy galériáinak falain. Valószínűleg ő a legismertebb és legsikeresebb magyar képzőművész. A losonci tárlat április 30-ig tekinthető meg.