Vállalva, hogy egy kortárs művész keresztény

A rozsnyói születésű festőművész portálunknak nyilatkozva elmondta, egy jó barátjától, Lőrincz Zsuzsa, Prágában élő művésztől érkezett a felkérés, hogy állítsa ki az alkotásait a Prágai Magyar Kulturális Napok keretében, a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetsége társszervezésében megvalósuló tárlaton.

A november 23-ig megtekinthető kiállításnak a Prágai Magyar Intézet pincegalériája ad otthont, ami nagyon előnyös helyen, a cseh főváros központjában, a Vencel tér közvetlen közelében található.

Szabó Ottó elmondta, a felkérés érkezésekor épp az ipolynyéki keresztutat festette, amin igyekezett olyan kompozíciót létrehozni, hogy az teljesen mai legyen, a mai keresztényüldözésekről, a kereszténység kríziséről, a kereszténység problémáiról, ugyanakkor a feltámadásáról szóljon.

Hozzátette, az alkotások teli vannak a híradók és a mindenféle információk hatására kiváltott reakciókkal. „Ezeknek a képeknek mindegyike úgy készült, mint amikor annak idején Picasso a Guernicát festette. Igazi indulatból, felháborodásból vagy lelkesedésből készültek, attól függően, épp melyik stációról volt szó” – fogalmazott. „Amikor a kiállításra összeválogattam a képeimet, eszembe jutott, hogy ezek épp készen vannak, és milyen érdekes lenne bemutatni ezeket a festményeket a nagyközönség előtt, vállalva, hogy egy kortárs művész keresztény. Tanúságot téve a múltunk, a jelenünk és a jövőnk mellett is, mert manapság ugye az van divatban, hogy minden haladó gondolkodású fiatalnak olyannak kell lenni, mint akiket a gyufásskatulyából húztak elő. Egyformák, nálunk is ugyanolyanok, mint Düsseldorfban, Berlinben vagy Párizsban, de igazán egyéni hangvételt, csak erre a vidékre, csak arra a szellemre, egyénre jellemző képiséget nagyon ritkán látni” – jegyezte meg.

Prágában a Passió-sorozat 14 képe egy külön teremben van kiállítva, ezeken kívül helyet kapott még a tárlaton 20 további keresztút-alkotás. „Ezek teljesen az én saját keresztútjaim. Én a keresztutat festem, amióta az eszemet tudom, de nem mindig Jézust, nem mindig a központi figurát, hanem az ácsorgókat, akik ott nézelődnek, a tömeget, akik szomorúak vagy csak bambán néznek maguk elé, akik az egészet eltűrik, akik bár jóval többen vannak, mint az őket kísérő katonák, ha akarnának, szétcsaphatnának közöttük, de mint a bárányok, hallgatnak” – fogalmazott Szabó Ottó hozzátéve, nagyon örült, hogy a kiállítás megnyitóján összejöttek a prágai magyarok, nagyon sok baráttal, ismerőssel találkozhatott.

Végezetül a művész megjegyezte, hisz benne, hogy nem véletlenül jutnak az ember eszébe bizonyos dolgok, például az sem, hogy Prágában mutassa be az alkotásait. „Valami célja csak van ennek. Legalább is én hiszek ebben.”