Trianon missziós vándorkiállítás: Isten hozta! a külhonban először Komáromban – KÉPEKKEL
Isten hozta! címmel, továbbgondolásra érdemes, közös cselekvésre is sarkalló missziós vándorkiállítás nyílt a trianoni gyalázat előestéjén a komáromi Csemadok-székházban. A Ferenczy Noémi- és Reitter Ferenc-díjas építész, képző- és iparművész, Rainer Péter által rendezett tárlat első ízben hagyta el a Csonkaországot, hogy július 7-ig az Összetartozás Városában a magyarok együvétartozásának érzését is erősítse.
A házigazdák nevében Stubendek László, a Csemadok Komáromi Alapszervezetének elnöke üdvözölte a jelenlevőket. Felidézte e „Trianon-kiállítás“ előkészületeit, amelyek kapcsán egyik ismerőse aggódva kérdezte meg, hogy nem lesz-e baj abból, hogy e kényes témával foglalkoznak. A neki adott válaszában leszögezte: attól nagyobb baj talán már nem lehet, hogy 1920-ban Magyarország elveszítette a területe kétharmadát, bő 3 millió lakosát, s idegen hatalom alá került...
Majd átadta a szót a budapesti Clio Intézet tehetséges komáromi történészének, Bajcsi Ildikónak, aki rövid áttekintést nyújtott a 103 évvel ezelőtt történt gyalázatról.
– fogalmazott az ifjú szakember. Hangsúlyozta: a határvárosnak számító Komárom lakosai fokozottan a saját bőrükön tapasztalták meg a trianoni döntés nacionalizmussal átitatott következményeit, melyek bizonyos hatásai manapság is érezhetők...
Arra is emlékeztetett, hogy az 1989-es rendszerváltás előtt teljes mértékben elhallgatták e traumánkat, amiről azóta egyre gyakrabban és egyre nyíltabban beszélünk.
„Őszintén kell szembesülnünk ezzel a kollektív és személyes fájdalommal ahhoz, hogy a magyarsággal egykor történteket folyamatosan feldolgozhassuk. Ezt a célt szolgálhatja ez a „Trianon-kiállítás“ is, amelyben a közreműködő alkotók a Trianonnal kapcsolatos meglátásaikat, gondolataikat, érzéseiket egymástól eltérő módon örökítették meg, s tárták műveiket e rituális térbe érkező látogatók elé“ – fejtette ki a történész az esemény kellő alaphangját megadó ismertetőjében.
Utána Rainer Péter mutatta be a tárlatanyagot, megemlítve a célkitűzéseket is, amelyek annak rendezése során vezérelték őt. Mint mondta: 2019-ben fogalmazódott meg a gondolat, hogy magyar képző- és iparművészeket kérjen fel a Trianon-témakörben való alkotásra, jelezve, hogy a centenárium alkalmából tervezett missziós vándorkiállítást majd a Csonkaországon belül és a külhoni magyarlakta területeken is sok helyszínre elvinnék. Mivel azonban a Covid-pandémia meghiúsította az elkészült művek folyamatos bemutatását, eddig azokat csak két helyszínen tudták kiállítani, majd elakadt a sorozat.
Hangsúlyozta: ez alkalommal először léptek ki Csonkaországból, hogy 19 alkotó 38 művét tárják elénk. Sajnos, 10 további alkotásuk nem fért be a Csemadok Galériába, ahol a korábbi kiállításokon kihasználatlan, magasabb teret is díszítették a műveikkel.
A kiállításszervezéssel foglalkozó kultúrházakat, civil és kulturális szervezeteket... arra kérte, hogy ezt az anyagot másutt szintén fogadják be azért is, mert „főleg a mai fiatalok még mindig nagyon keveset tudnak Trianonról, s nagyon komoly erőfeszítéseket kell tennünk a pozitív változás érdekében“.
Végül a július 7-ig Komáromban látható alkotásokat így jellemezte:
A jelenlevőket pedig arra kérte, hogy a saját imáikkal éltessék a feltámadás reményét...
Utolsóként Szilva József festőművész fogalmazta meg az általa felettébb szégyenletesnek nevezett trianoni döntéssel kapcsolatos gondolatait, kiemelve: a múlt történéseivel való szembesülés nacionalizmusmentes tényközlés, ami senki ellen nem irányul... A művek közös megtekintése előtt szeretettel köszönte meg a „kortárs magyar alkotók Komáromba is elhozott, vizuális üzeneteit“. Névsoruk a galériában található meghívón olvasható, közülük heten tudtak jelen lenni a megnyitó ünnepségen.
