Tichy Kálmán és a múzeum
Tichy Kálmán és a rozsnyói múzeum kapcsolatát ismertette előadásában Sylvia Holečková történész, a Rozsnyói Bányászati Múzeum munkatársa április 12-én Rozsnyón, ahol az idei esztendőt a város híres szülöttének tiszteletére Tichy Kálmán Emlékévvé nyilvánították.
Tichy Kálmán festő, grafikus, író, néprajzkutató 1888. október 31-én született Rozsnyón. Münchenben Hollósy Simon szabadiskolájában (1906), majd 1907-11-ben a budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanult. Grafikatanára Olgyai Viktor volt. Első grafikáit már főiskolás korában kiállították, ekkor jelentek meg első írásai is a Rozsnyói Híradóban, 1915-től a Budapest című napilap regényét (Erinnis) közölte folytatásokban. 1923-27-ben a Sajó Vidék szerkesztője, majd a Prágai Magyar Hírlap munkatársa volt.
1927-ben jelent meg A négy évszak című önálló kötete saját illusztrációival. 1930-ban a Rozsnyói Városi Múzeum vezetője, majd 1934-től a Szlovák–Magyar Kultúregyesület gömöri körzetének titkára lett. A pozsonyi Magyar Néplapban és a Magyar Minervában jelentek meg írásai. 1935-ben közreadta Pelsőc monográfiája (Philiceumtól Pelsőcig). Néprajzi kutatással és gyűjtéssel is foglalkozott, anyagát a Néprajzi Múzeum adattára őrzi. Feldolgozta Pákh Albert levéltári hagyatékát. 1938-1945 között a Napkelet, a Pásztortűz, a Tükör, a Búvár, a Forrás, az Új Magyar Múzeum közölték írásait.
A Magyar Képzőművészek és Iparművészek Egyesülete (KÉVE) tagjaként (1910-45) sorra jelentek meg képzőművészeti alkotásai. Főleg szecessziós jellegű grafikai munkái jelentősek. A Rozsnyói Városi Múzeum egykori igazgatója tiszteletére a 2018-as esztendőt Rozsnyón Tichy Kálmán Emlékévvé nyilvánították. Ennek keretében a városban előadás-sorozatot tartanak, emlékhelyet alakítanak ki és emléktáblát avatnak, kiállítást rendeznek, illetve nemzetközi konferenciát tartanak a város híres szülötte emlékére.
A Rozsnyói Bányászati Múzeum Képzőművészeti Galériájában tartott – a Rozsnyó Testvérvárosaiért Polgári Társulás, a Rozsnyói Bányászati Múzeum, Rozsnyó Város Önkormányzata, valamint a Régi Rozsnyó Barátainak Köre által szervezett – előadás-sorozat harmadik részeként április 12-én Sylvia Holečková, a Rozsnyói Bányászati Múzeum munkatársa ismertette az érdeklődőkkel Tichy Kálmán és a helyi múzeum kapcsolatát. Az előadás résztvevőit Pavol Lackanič, a Rozsnyói Bányászati Múzeum igazgatója köszöntötte.
Sylvia Holečková bemutatta Tichy Kálmánt mint lelkes muzeológust, előadása során átfogó képet adott aktív, gazdag és sokszínű tevékenységéről. Egyúttal bemutatta a Rozsnyói Bányászati Múzeum gyűjteményének azon tárgyait, amelyek Tichy Kálmánhoz köthetők.
Mint elmondta, a Rozsnyói Városi Múzeum megalapítását megelőzően öt specializált múzeumi egység működött Rozsnyón és környékén: a krasznahorkai vármúzeum, Andrássy Franciska kegyeleti múzeuma, a krasznahorkaváraljai mauzóleum, az Andrássyak képtára Kraszahorkaváralján, valamint a betléri kastély parkja a technológiai különlegességekkel. A Rozsnyói Bányászati és Kohászati Múzeumot 1902-ben hívta életre az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Borsod-Gömöri Osztálya, gróf Andrássy Dénes és felesége, Franciska hathatós anyagi támogatásával.
Az intézmény épülete 1905-ben Müller Sándor, a rozsnyói bánya igazgatójának terve alapján épült fel. „Azzal büszkélkedhetünk, hogy Közép-Európában ez az első, kifejezetten bányászati és geológiai múzeum számára épült épület” – hangsúlyozta Sylvia Holečková hozzátéve, az első tárlatot 1912-ben láthatta a közönség.
A létesítmény alapítása során Rozsnyó városa is komoly szerepet töltött be, s annak megnyitása után szorgalmazta egy városi múzeum létrehozását is. 1912-es létrejötténél a művelt városi polgárság bábáskodott, mások mellett Réz László, a Rozsnyói Társalgási Egylet elnöke és Dr. Hazslinszky Rudolf történész, aki az intézmény első igazgatója is lett.
„A Rozsnyói Városi Múzeum létrehozásának fő célja a város, illetve később a környék történelmi emlékeinek megmentése volt. A múzeumi gyűjtemény alapjait azok a régi tárgyak, relikviák alkották, amelyeket a város lakossága és az intézményei őriztek meg” – magyarázta.
Az első tárlat 1912-ben nyílt meg, a bemutatott tárgyak elsősorban a céhek és a kézművesek tevekénységhez kötődtek, valamint az ahhoz kapcsolódó iratok kerültek kiállításra, illetve a város történetével és lakosságával kapcsolatos tárgyi emlékek. A gyűjtemény létrehozása során hiányzott egy szűkebb tematikus irány, a tárgyak kiválasztásánál a lokálpatriotizmus játszotta a fő szerepet. Ennek ellenére ez az anyag lett az alapja a későbbi, ismert gyűjteményeknek – mutatott rá Sylvia Holečková hozzátéve, 1912 decemberében a Rozsnyói Városi Múzeum gyűjteménye 1406 darabból állt.
Az első világháború idején a múzeum bezárt, s csak 1924-ben nyitotta meg ismét a kapuit, az igazgatói tisztségbe pedig Tichy Kálmánt nevezték ki. Igazgatói feladatai mellett aktívan folytatta irodalmi és képzőművészeti munkásságát, bekapcsolódott a város kulturális életébe, előadásokat tartott képzőművészeti, történelmi témákban.
Az igazgatói tisztség elfoglalását követően Tichy Kálmán siralmas állapotban találta a múzeum gyűjteményét, melynek jelentős része megsérült. Első feladatai közé tartozott megfelelő helyet találni a gyűjteményeknek, illetve megteremteni annak a feltételeit, hogy azokat a közönség is láthassa. A múzeum épületében korábban csendőrök kaptak helyet, a tárgyakat a Markó-féle bőrgyár épületének földszinti helységébe szállították, amely annyira kicsi volt, hogy a gyűjtemény kicsomagolását, így a leltár ellenőrzését sem tett lehetővé. Tichy a Rozsnyói Hírlapban több cikkben hívta fel a figyelmet az áldatlan állapotokra, sürgetve legalább egy ideiglenes kiállítás létrehozását, mivel attól félt, ellenkező esetben a gyűjtemény elpusztul – mutatott rá a történész.
A helyzet 1930-ban némileg javult, amikor a Városi Múzeum bérbe vett négy helyiséget a premontrei rendházban. Tichynek a múzeum újbóli megnyitására irányuló erőfeszítéseit 1931 májusában siker koronázta, a szerény kiállítás három teremben várta a látogatókat, a negyedik terem raktározási célokat szolgált. A múzeum hivatalosan 1932. május 22-én nyitotta meg kapuit. Ekkorra az intézmény gyűjteményében 8045 tárgy szerepelt. Egy évvel később a múzeum további két helyiséggel bővült.
Sylvia Holečková az akkori gyűjtemény érdekesebb tárgyai közül kiemelte azt az 1738-ban, fából készült barokk keresztelőkutat, amelyet a gömöri evangélikus felekezet képviselői ajándékoztak a múzeumnak 1913-ban. A keresztelőkút tetején eredetileg egy szobor állt, amely Keresztelő Szent Jánost ábrázolta, amint megkereszteli a térdelő Jézust, a szobor azonban eltűnt, feltehetően a második világháború idején semmisült meg vagy lopták el. A keresztelőkút jelenleg a Rozsnyói Bányászati Múzeum legértékesebb tárgyai közé tartozik.
1938-ban a Városi Múzeumnak el kellett hagynia a premontrei rendházat, a becsomagolt gyűjteményt a Bányászati és Kohászati Múzeumban helyezték el. 1940-ben a két intézményt Rozsnyói Bányászati-kohászati és Városi Múzeum néven összevonták, az igazgatói tisztséget továbbra is Tichy Kálmán töltötte be. A legnagyobb hangsúlyt arra fektette, hogy kiépítse az új, mindkét múzeum tárgyait bemutató tárlatot. Az első állandó kiállítás 1943. augusztus 1-jén nyílt meg, s két részre oszlott: bányászati-kohászati, illetve általános történelmi és honismereti részre.
Tichy elkezdte kidolgozni a gyűjtemények katalógusát, illetve az egyes tárgyak nyilvántartását, de ezt a háborús helyzet alakulása miatt már nem tudta befejezni. A gyűjteményt becsomagolta és a múzeum pincéjében helyezte biztonságba. Ezt követően az épületet különböző célokra használták, a gyűjtemény egy része eltűnt, megsemmisült. A háborút követően Tichy Kálmán már csak rövid ideig folytatta muzeológusi tevékenységét Rozsnyón, rendszerezte a megmarad anyagot és összeállította az elveszett tárgyak listáját. 1948 novemberében kitelepítették, Budapestre költözött.
A háborút követően a múzeum 1956-ban kezdte meg újra tevékenységét – ekkor az eredeti gyűjteményből már csak 850 tárgy szerepelt a nyilvántartásban –, az intézmény vezetője Arany Albert László lett. 1967-ben a múzeumot bányászati szakmúzeummá minősítették.
Sylvia Holečková kiemelte Tichy a gyűjtemény bővítésére irányuló tevékenységét. Kutatómunkát folytatott, valamint adatokat és tárgyakat gyűjtött nemcsak a városban, hanem Gömör egész területén, tehetséges festőként és grafikusként rajzokat készített az érdekes épületekről, a népi építészet kiemelkedő alkotásairól. Nagy mennyiségű értékes múzeumi anyagot gyűjtött össze, kutatási eredményeit publikációkban és előadások során tette közzé. Hozzátette, Tichynek köszönhető, hogy a múzeumban összegyűjtött, a céhek tevékenységével kapcsolatos tárgyak – amelyek ma egy nemzetközileg is ismert és elismert gyűjtemény részét képezik – nem kerültek a Prágai Nemzeti Múzeumba.
Végezetül az előadó leszögezte, Tichy Kálmán kétségtelenül a rozsnyói muzeológia legjelentősebb alakjai közé tartozik. 1973-ban emlékérmet adományoztak neki a város első múzeuma alapításának 70. évfordulója alkalmából. Érdekesség, hogy az érmen hibásan az 1903-1973 évszámok szerepelnek, holott a múzeumot 1902-ben alapították.
