Szobrok Petőfi legendává nemesülésének helyszínein
1973-ban két Petőfi-szobrot is avattak, egyet Székelykeresztúron, egyet pedig Csíkszeredában. Ezzel a közléssel indul írásunk, s olvasóink akár fel is kaphatják a fejüket, hiszen a felvidéki magyarság lakóhelyeitől több száz kilométerre fekvő helységekről van szó. Ráadásul nem is az anyaország területéről, hanem azon is túllépve, a Székelyföld – számunkra már nevükben is romantikus atmoszférát sugárzó – településeire visszük most el olvasóinkat. Mindezt immár nemcsak az egy és egységes magyar nemzet platformján, hanem az új idők új szelei hozta átjárható határok politikáját, a schengeni övezethez való csatlakozásról szóló nemrégiben született döntést is felmutatva. 2025. január 1-jétől, azaz Petőfi Sándor születésnapjától Románia a térség teljes jogú tagjává válik. Ez azt jelenti, hogy attól az időponttól kezdve megszűnik a határellenőrzés az ország és a többi schengeni tagállam között.
Mondhatnánk, fontos változás és érdekes egybeesés, de talán még ez sem lenne kézenfekvően elégséges indok arra, hogy a Romániában élő magyarság településein állított Petőfi-szobrokról írjunk. Elvégre nálunk, a Felvidéken is van elég emlékhelye forradalmi költőnknek és a formális logika alapján ezek tarthatnak olvasóink részéről nagyobb érdeklődésre. Ha viszont vesszük a fáradságot és elolvassuk Sarány István erdélyi újságíró, szerkesztő nemrég megjelent Petőfi arcai – Szobrok a költő legendává nemesülésének helyszínén című, mintegy 150 oldalas kötetét, két érdekes időutazásban vehetünk részt.
Az egyik, amely bemutatja hogyan élt a generációkban a változó Petőfi-kép. Az eltűnésének helyén és környékén állított szobrok is ezt példázzák: hol hős katonaként, hol lánglelkű költőként, szerelmes ifjúként ábrázolják. A másik időutazás pedig egy olyan időszakot mutat be, amely olvasóink számára is ismerős lehet, vagyis a kommunista diktatúra időszakát.
A kezdetben engedékenyebb arcát mutató rezsim szívesen sütkérezett a költő töretlen dicsfényében, és engedélyezte egy-egy Petőfi-szobor felállítását, ám az egypártrendszer visszásságát jól mutatja a nemzeti érzés nyilvános erősödésétől való páni félelem. Ezért aztán olyan párthatározat született, hogy ha Petőfi-szobrot állítanak, ott kapjon szobrot egy román nemzeti hős is. És most átadjuk a szót Sarány Istvánnak, hogy elmondja, ő milyen motivációval vágott neki a történészinek is mondható munkájához.
– 1973-ban két Petőfi-szobrot is avattak, egyet Székelykeresztúron, egyet pedig Csíkszeredában. Érdekes módon ugyanakkor mintegy csatolt áruként mindkét helyen felavatták a román forradalmár és költő, Nicolae Balcescu szobrát is. Mindkét helyen! A ’70-es években nagyon érdekes társadalmi kontextus volt, hiszen Nicolae Ceausescu hatalomra lépésével jött egy rövid enyhülési időszak, amely eredményeképpen 1971-ben létrejött a román televízió magyar adása, megjelent A Hét folyóirat és megalakult a Kriterion könyvkiadó. Ebben az enyhülési időszakban vettek elő több szoborállítási projektet. Engem nagyon érdekelt ez a társadalmi környezet és így indultam képletesen útnak a könyv megírásával.
Legendák is kötődtek az egyes Petőfi-szobrokhoz, folytatja Sarány István.
– Így volt ez az első, még gyermekkori szoborélményemet jelentő csíkszeredai, egy kissé egzaltált Petőfi-képet közvetítő Szobotka András művel, amelyről nem kis gúnnyal szokták megjegyezni, ahogy Petőfi karjával Balcescura mutat, a magyar költő mintha azt kérdezné „Te mit keresel itt?” Azt viszont el kell ismerni, hogy a román költő alkotása nagyon karakteres, s ha a politikai üzenettől eltekintünk, akkor egy nagyon jó munka – állapítja meg a szobrok történetéről író szerző, majd hozzáteszi, hogy más a helyzet a Márkos András által készített székelykeresztúri szoborral, illetve egy harmadikkal, amelyet a magyarországi Kiskunfélegyháza adományozott a Maros megyei Fehéregyházának. Számomra ez utóbbi kettő a legszebb Petőfi-szobor, amelyet valaha is láttam.
A mostani politikai időszak kedvez a Petőfi-szobroknak. Az elmúlt időszakban nagyon sokat állítottak, például Hunyadi László marosvásárhelyi szobrászművésznek 11 Petőfi-szobra áll a Kárpát-medencében.
Érdekes módon azonban Korondnak például egy magyarországi testvértelepülés adományozott Hunyadi által készített Petőfi-szobrot, ugyanakkor Borszéken Pilisvörösvár adományát, Manhertz István Izsó-replikáját és Négyfaluban a csángó származású Serbán Bonaventura Petőfijét avatták fel. Akadt viszont olyan eset is, mégpedig Sepsiszentgyörgyön, amikor botrányba fulladt az önkormányzat kezdeményezése, hogy Facebook-szavazás keretében döntsék el, milyen Petőfi-szobrot emeljenek a városban. A lényeg azonban, hogy a Petőfi-szobrok állításának a sora folytatódik!
A kötet szerzője, Sarány István megjegyzi, nem igazán tudná megmondani, hogy a Kárpát-medencei magyarság melyik közösségében van az egy főre vagy egy négyzetkilométerre eső legtöbb Petőfi-szobor. Ennél sokkal fontosabb, hogy Petőfi napjainkban is nagyon népszerű.
– Ennek oka, hogy minden ideológia megtalálta vagy megtalálni vélte a saját elméleteit igazoló gondolatokat Petőfi Sándor életművében, költészetében vagy életútjában és mindenki próbálta kisajátítani magának. Mondhatjuk, hogy emiatt megúszta a szoborrombolásokat és jóval több mint négyszáz szobra van világszerte. Még Pekingben is van, s minden bizonnyal a szoborállítási kedv töretlenül folytatódni fog itthon, a Kárpát-medencében és vélhetően világszerte is – zárta mondanivalóját Sarány István, akinek a Petőfi-szobrokról szóló munkája a költővel foglalkozó – mondjuk úgy – segédtudományoknak minden bizonnyal az egyik ékköve. Nemcsak a költészet, hanem a közélet iránt érdeklődő olvasóinknak is a figyelmébe ajánljuk! A könyv megrendelhető a kiadó Holnap Kulturális Egyesület honlapján (www.holnap.ro), mintegy 6 euró + postaköltség ellenében.
Megjelent a Magyar7 2025/1.számában.
