Szabó Ottó keresztútjai

Fábián Gergő 2019. február 10., 13:22

Nemrég nyílt meg Szabó Ottó festőművész Üvöltés című, nagyrészt az ipolynyéki templom keresztútjának darabjaiból összeállított kiállítása Kassán. Ennek apropóján beszélgettünk az alkotóval, aki elárulta, új cikluson dolgozik.

Szabó Ottó képzőművész, a Rovás elnöke, a Kassai Iparművészeti Középiskola tanára elmondta, nem tartja magát szakrális művésznek, de elég sok a szakrális megrendelése. Festett már keresztutat Dióspatonyban, Szepsiben, Bodollóban, Restéren, Csíkszentkirályon és Ipolynyéken. A dióspatonyi keresztutat mérföldkőnek tartja, úgy fogalmazott, az egyetem után „ez tette rá” a pályára.

Később jöttek még hasonló megrendelések. Nem sokkal a restei templom befejezését követően, négy évvel ezelőtt kezdett dolgozni az ipolynyéki templomon, ahol nagy szerepet vállalt a belső tér kialakításában. Elkészítette a szentély fölötti kupolaszekkót, a főhajó mennyezetének szekkóját, ami körülbelül 270 négyzetméternyi, és két vitrázsablakot. Ezt követően kezdett hozzá a keresztút képeinek megfestéséhez.

Ezek alkotják az alapját a nemrég megnyílt Üvöltés című kiállításnak. A képeken eredetileg minden, a keresztutakra jellemző elem megtalálható volt, például Jézus megkorbácsolása, vagy az őt körülvevő római katonák hada.

– Aztán eszembe jutott, hogy milyen igazságtalan ez a világ, amikor az áldozat nevével a gyilkosét is megjegyzi a történelem. Őket el kellene felejteni. A képzőművészetben is ez látható, hogy az áldozattal együtt megörökítik a gyilkosát is, akit egyáltalán nem kellene, mert így vagy úgy, példaképként ők is túlélik a földi létezésre szabott időt. A mai napig emlékszünk nemcsak Julius Caesarra, hanem Brutusra is, ahogy Kennedy, John Lennon vagy Ferenc Ferdinánd gyilkosára. Ez az egész bennem azt idézte elő, hogy lekentem a római katonákat, eltüntettem őket a háttérből – mondja Szabó Ottó, hozzátéve, az is felmerült benne, hogy a keresztút képeivel hasonlót csinálhatna, mint Picasso a Guernicával.

– Akár mind a 14 képen különböző fejezetekben feldolgozhatnám a háttérben a saját gondolataimat, nézeteimet, az érzéseimet. Így születtek ezek a képek. Lett belőlük egy fantasztikus keresztút, talán életem fő műve született meg. Bár nem akarok ezeknél leragadni, tovább folytatom, most is festek egyfolytában.

Körülvettek minket a farkasok

Az Üvöltés kapcsán hangsúlyozta, annak nincs köze Allen Ginsberg híres, azonos című alkotásához, inkább a farkasok üvöltéséhez, ami egyfajta szociális kommunikáció.

– A keresztút a Bárányról szól, János Báránynak nevezi (Jézust) a Jelenések könyvében, tehát a szenvedéstörténetnél mi is ott vagyunk, keresztények, akik szintén a nyájba tartozunk, nyájként emlegetnek a lelkipásztorok, akik magukat pásztornak tartják. Le vagyok döbbenve attól, hogy ők nem hallják az üvöltést. Körülvettek minket a farkasok, itt vonyítanak, üvöltenek körülöttünk, és még a főpásztor is behódol, lábat mos a farkasoknak. Ez hihetetlen – mondja Szabó Ottó. – Ha megnézed ezt a keresztutat, ez mind rajta van. Nem biztos, hogy észreveszed, de ez mind kijött belőlem festéskor.

Hozzátette, alkotásaiban a kínai kalligráfia elemei, az írás törvénye, a shu fa is megjelenik. Van egy fonetikus elem, ami egyből látható a képen. Csak utána lehet észrevenni a mögöttes tartalmat, a jelentéselemet.

– Ha a képekre nézel, először látod a fonetikus elemet, a keresztút történetét, ami olyan, mint a kánon szerint. Viszont belevittem egy olyan dolgot, hogy például Jézust a kereszten nem úgy látod, mint általában szokványos. Megpróbáltam a bal oldali lator szemszögéből megfesteni. Manapság ugye mindent a bal oldalról néznek, csak azt tekintik igaznak, csak az az elfogadható elem. A hírek által folyamatosan ki vagyunk téve az Európában zajló eseményeknek, a migránsok okozta értékrendváltozásnak, egy új kultúrának nevezett ideológia beáramlásának, ami sokak szerint nem gazdagítja, hanem tönkreteszi a mi világunkat. És senki nem mer szólni, ha pedig valaki felemeli a hangját, azonnal fasisztának kiáltják ki. A demokrácia nevében nem tűrnek meg semmiféle ellentmondást.

Én még megéltem a kommunista diktatúrát, de az gyenge dolog volt ahhoz képest, ami most zajlik körülöttünk.
Elveszett a kapcsolat

A művészet, a képzőművészet helyzete kapcsán Szabó Ottó megjegyzi, az emberek igényelnék a szépet, csak a művész és a vevő között elveszett a kapcsolat. A különböző pályázatoknak köszönhetően ugyanis a művészeknek sok esetben már nincs szükségük arra, hogy el tudják adni az alkotást. Sőt, nem is akarják eladni őket. Holott igény lenne rá, ezt az igényt pedig az amatőr, képzetlen művészek elégítik ki.

– A tőlem fiatalabb művészek már nem mentek át azon az iskolán, amin még én vagy a tőlem idősebbek igen. Nem tudnak se rajzolni, se festeni. ’89-ben jött a változás, felborult minden, az egész elment nonfiguratív szélhámoskodásba. Én is foglalkozom nonfiguratív művészettel, sőt, akciófestészettel is, de mindennek az alapja a magas rajztudás, a szakmai tudás. Képzőművészeti iskolában tanítok, és látom, tapasztalom, hogy ez hiányzik.

Kiállítás és új ciklus

A további tervei kapcsán Szabó Ottó elmondta, a tárlatot talán Budapesten is megtekinthetik majd az érdeklődők. Emellett a sátoraljaújhelyi Kazinczy Ferenc Múzeum igazgatójával folytat tárgyalásokat, aminek eredményeként a már több mint negyedszázada létező Zempléni Fesztivál együttműködő partnerei lehetnének. Mindemellett persze az alkotást is folytatja. Egy új ciklussal is készül, mondja, amit már elkezdett festeni. Ezek szintén reakciók lesznek a minket körülvevő világ jelenségeire.        

Képgalériánk:

 

0 HOZZÁSZÓLÁS