Selyemúton
Április 13-ig tekinthető meg Csurák Erzsébet győri festőművész tárlata a Csallóközi Múzeum kiállítótermében Dunaszerdahelyen. A képzőművész pályája elején főként akvarelleket és grafikákat készített, majd 1992-ben behatóbban megismerkedett a selyemfestés technikájával, amely rabul ejtette. Dunaszerdahelyen a selyemre festett alkotásaiból összeállított tárlatát csodálhatják meg az érdeklődők.
Csurák Erzsébet Selyemúton című egyéni tárlatának megnyitója a dunaszerdahelyi Csallóközi Múzeum kiállítótermében, a győri Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum és a Nagyszombati Kerületi Önkormányzat támogatásával valósult meg március 14-én.
Grászli Bernadett, a győri Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum igazgatója, a kiállítás kurátora elmondta, hogy Csurák Erzsébet tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Szövetségének és kiállításait Magyarországon túl számos külföldi városban is megcsodálhatták már. Grászli Bernadett arról beszélt, hogy Csurák Erzsébet alkotásai aktív képek, amelyek dekoratív kliséktől mentes, saját világot teremtenek. „Létkérdésekről, az öröm és a bánat útkereséseiről szólnak.
A folyton utazó, más kultúrákat megismerni vágyó alkotó hol ősi magyar szimbólumokat idéz,
hol Firenzéről, hol Amerikáról formál vizuális jeleket, máskor saját élményei válnak művészetének tematikájává.” – mondta a kurátor.
A tárlatnyitó ünnepélyességét fokozta a Dunaszerdahelyi Művészeti Alapiskola diákjának, Új Sámuelnek a hegedűjátéka, akit zongorán kísért a művészeti alapiskola pedagógusa, Rácz Zsuzsanna.
A festőművész elmondta, nagyon sokfajta technikát kipróbált az évek során. Egészen véletlenül keveredett egyszer a kezébe egy selyemfestő készlet, és onnan nem volt megállás. Bécsben tanulta meg a selyemfestés művészetét, és utána is állandóan kereste az alkalmat és a lehetőséget, ahol tovább ismerkedhetett ezzel módszerrel.
„Ez a kiállítás az elmúlt tíz évnek a lenyomata.
Ez alatt az idő alatt egyrészt a technika is sokat fejlődött, változott és én magam is sok tapasztalattal gazdagodtam. Ma már a selymen a festék úgy fog, ahogy én akarom.” – mondta Csurák Erzsébet, és azzal folytatta, hogy a selyemfestés egy olyan technika, amit bizonyos szinten nagyon gyorsan meg lehet tanulni, és sikert adhat bárki számára. Ugyanakkor, mint minden művészeti technika, több szinten gyakorolható, és a professzionális szint elérése nagyon hosszú időt kíván.
A technikán kívül a téma, a színeknek a megválasztása, a kompozíció és maga a festő személye adja az alkotások erejét. „A képek témája egyrészt az én univerzumom, annak a megélt világnak a lenyomata, amit az elmúlt években, évtizedekben a magaménak éreztem, másrészről azok az utazások, azok a felfedezések, kalandok, amelyek együtt élnek velem.” – vallotta magáról a győri festőművész. „Tényleg sokat utazom, és mindenhonnan jönnek inspirációk, hangulatok, érzések, érzelmek, amelyek tükröződnek a festményeimen.”
Csurák Erzsébet honlapján ezt írja magáról:
"Úton lenni izgalmas kaland!
Úton lenni térben és időben, fejben, szívben és lélekben, a múltból a jelenen át a jövőbe. Nincs kitaposott ösvény, de Isten tudja, hogy merre kell mennem! Ebből a hitből születtek meg a kiállítás képei, amelyek az én belső világom selymei, sejtelmei. Napút, fényút, selyemút…"
