Ott jártunk, ahol a tehetségek nyár végén „megBOKROSodnak” - KÉPEKKEL
A képzőművészek körében egyre népszerűbb a DunArt PT és Dolán György festőművész által az izsai Sámson család Bokros-tanyáján nyaranta megrendezendő Bokros Nemzetközi Képzőművészeti Szimpózium. Annak záróakkordjaként szeptember 8-án 18 órakor, Keszegh Béla polgármester védnökségével, a komáromi Újvár-beli „Lőporosban“ kerül sor a hatodik csoportos kiállítás megnyitójára, ahol majd Nagy T. Katalin művészettörténész méltatja az idei termést.
A közös esti örömzenéléssel is párosuló, kéthetes, tartalmas együttlét során egymás után született meg a 11 országból: Iránból, Mexikóból, Japánból, Ausztriából, Romániából, továbbá Magyar-, Török-, Spanyol-, Francia-, Lengyelországból és Szlovákia több helységéből érkezett, különböző korú és művészeti irányzatot képviselő 24 alkotó megannyi sajátos üzenete.
A keddi vizitem során az alkotás kulisszatitkaiba is bepillantást nyertem a tehetség kibontakozásához szükséges harmónia szigetén.
Az egyik 1885-ben épült magtárból átalakított, alkalmi műteremben először Dolán Györgyöt kaptam mikrofonvégre, aki a Ma7-nek elmondta: 1994 óta, húsz éven át a szomszédos Pathon rendezték meg a SYMPAT szimpóziumot. Miután onnan távozniuk kellett, egy jóbarátjuk, Szűcs Katalin ajánlotta figyelmükbe a Sámson család bokrosi tanyáját, ahol esetleg folytatódhatna ez a kezdeményezésük.
Akadt olyan év, amikor harmincan jöttünk össze, idén pedig két tucat olyan képzőművész alkot külön-külön helyszínen, akiknek a portfóliójával korábban megismerkedtünk. Mindvégig tematikai megkötöttség nélkül, szabadon, saját időbeosztás szerint dolgozhatnak. Feldolgozásra szoktuk ajánlani az itteni egykori majorság és a jelenlegi tanya életét, illetve a vadregényes táj szépségeit, hiszen mindez nagyon inspiráló. Mivel a „Lőporosba“ nem férne be az összes itt készített mű, ezért a zárókiállításra mindegyik alkotótól egyet-egyet választunk ki, közös döntéssel. Többnyire azokat, amelyek a tárlat szétbontása után, hálájuk jeleként bekerülnek a bokrosi állandó gyűjteménybe” – szólt a kulisszatitkokról a szervezői vénával is megáldott Mester.
Nos, ahogy a volt pathi szimpózium főszervezője nyitott volt annak Bokrosra történő áthelyezésére, úgy az új helyszín tulajdonosai is nyitottak voltak annak befogadására.
„A családi vállalkozásunk, vagyis a Dumet Kft. (Dunamenti Mezőgazdasági Társulás) korábban a pathi szimpóziumok megrendezését is támogatta, majd a bokrosi folytatásra is igent mondtunk. Majd három évvel ezelőtt létrehoztuk a DunArt Polgári Társulást, s azóta annak égisze alatt támogatjuk a művészeti tevékenységet. Örvendetes, hogy más szponzorok is hozzájárulnak a szimpóziumok továbbéltetéséhez. Az azokra meghívott alkotókat ingyen szállásoljuk el és étkeztetjük, ők pedig cserébe mindig egy-egy itt készített művükkel ajándékozzák meg a támogató családokat, cégeket“ – nyilatkozta a Ma7-nek a szimpóziumok társszervezője, Sámson Enikő.
Tőle azt is megtudtuk, hogy az Izsához tartozó Bokros a 19. században az esztergomi egyházi uradalomhoz tartozott, később pedig államosították, s 2000-ig a gyulamajori állami birtok részeként, állattenyésztiő telepként működött. Miután elárverezték, illetve restitúción esett át, megvásárolhatta az egyedüli érdeklődő Sámson család.
„Jövőre lesz tíz éve annak, hogy e 9 hektáros telek egyik felében megtelepedett cégünkben burgonyatermesztéssel, - válogatással és - csomagolással foglalkozunk, a Bokros Szimpóziumokat pedig 2014 óta rendezzük meg, a covidos kényszerszünet után idén hatodszor.
– fejtette ki Enikő, akinek az édesanyja helyi Csemadok-tagként és a Búzavirág éneklőcsoport „motorjaként“, az édesapja, Izsa egykori polgármestere pedig a Felvidéki Huszár és Hagyományőrző Egyesület aktív tagjaként is évtizedeken át sokat tett a magyar kultúráért. Volt tehát kiktől örökölnie a valós értékek iránti vonzalmat és a szervezőkészséget.
A nemzettudat erősítése érdekében két bokrosi gazdasági épületet mutatós tájházzá alakítottak át, amelyben szívesen táják az érdeklődők elé a magyarságmegtartó gyökereket és a hajdani izsai életmódot. Ráadásul gyermekek számára egésznapos foglalkozásokat is szerveznek, amelyek során ők körülnézhetnek a tájházban, traktorral közlekedhetnek, kézműveskednek, megismerhetik a gyógynövényeket, illetve a természethez közeli életmódot...
Végül egy különös sorsú képzőművészt, az Iránból Bokrosra több éve visszajáró Jasmin Sinait kaptam mikrofonvégre, ahol a saját bevallása szerint már otthon érzi magát a tanyán.
„Magyarországi anya és iráni apa gyermeke vagyok, Iránban nőttem fel, de nyolc éve már Dubaiban élek, mert a családom belefáradt az iráni politikai változásokba. Dubaiban nagyobb a nyugalom, ami az alkotómunkámnak is kedvez. Akárcsak a nemrég véget ért indiai kiruccanásom, ott jógaoktatóként két hónapot töltöttem, s lelkileg nagyon feltöltődtem” – árulta el magyar nyelven.
Hozzátette: Dolán Gyurival egy iráni workshopomon ismerkedett meg, s odakinn fordítóként is segített neki.
Bokroson kívül egy franciaországi művésztelepre szintén szívesen járok, ahová a nyaranta itt is alkotó Nagy Niké (Miquel Monatanaro zenész neje) szokott meghívni. Bokroson mindig úgy érzem magam, mintha hazajönnék, a családomhoz, a nyugalom oázisára, ahol szabadon alkothatunk, miközben vigyáznak ránk, tehát semmi rossz nem érhet utol minket...” – szögezte le mosolyogva búcsúzáskor, miközben a többiekből is gondűző derű és alkotásvágy sugárzott. Remélve, hogy jövőre folytatás következik...
