Nagy kiállítás a kisteremben - KÉPEKKEL, VIDEÓVAL
Magyar Alkotó Művészek Szlovákiai Egyesülete, közkeletűbb nevén a MAMSZE Közös térben című kiállításának verniszázsára a nagymegyeri Corvin Mátyás Városi Művelődési Központ kiállítótermében került sor.
A nyitóbeszédet mondó Soóky Marián polgármester örömmel emelte ki, hogy a Szent István napokat nem egy hangos koncerttel vagy más nagy szabadtéri eseménnyel, hanem a művészet csendjével kezdődik, amely egyben azt is jelenti, hogy a kiállítóterembe lépve minden érdeklődő egy közös térbe lép be, amely összekötő kapocs még akkor is, ha a képeket szemlélve nem ugyanazt a világot látjuk, majd hozzátette, hogy ez a közösségi sokszínűség már évtizedek óta jellemzi a Szent István napokat is. A Ma7.sk számára adott rövid interjújában a Soóky azt is kiemelte, hogy fontosnak tartják, hogy az ünnepi rendezvényeket elsősorban hazai művészekkel, előadókkal valósítsák meg. Hozzátette, hogy jólesően látta, hogy a nagy meleg és a város sétálóutcájában kezdődő műsorok ellenére milyen sokan jöttek el a tárlatmegnyitóra az ismert csallóközi festőművész, a néhai Janiga József városában.
A nagymegyeri polgármester után a MAMSZE „arca”, az örökifjú és fáradhatatlan Kopócs Tibor festőművész vette át a mikrofont, aki sallangmentesen arra szorítkozott a kiállítást megnyitó gondolataiban, hogy kifejezze köszönetét mindazoknak, akik segítkeztek az esemény létrejöttében.
A kiállításnak az érdeklődő nyilvánosság általi tényleges birtokbavétele A. Bak Péter laudációjával, méltató beszédével történt meg, amely során az ismert festőművész nemcsak magát a tárlatot, hanem az azon kiállító egyes művészeket is röviden bemutatta, kiemelve mindegyikük művészi egyéniségének legmarkánsabb jegyeit. Ez nem kis feladat, s főleg időigényesnek is tűnhet, hiszen a kiállításon tizenhat művész képei láthatóak, de lényegretörő, olykor csak néhány mondatos, ám pontos jellemzéseivel A. Bak bemutatta, hogy nemcsak a festészetnek, hanem a szónoklatnak is mestere. Hangsúlyosan kiemelte továbbá a nagy festőnek, Rudnay Gyulának azon szavait, mely szerint
– ezzel mintegy megerősítette a MAMSZE létjogosultságát, hogy magyar alkotókat szervezzen szövetségbe immár több mint negyedszázada, hiszen 1990-ben még Csehszlovákiai Magyar Képzőművészek Társaságént alakult meg az egyesület.
Végső soron a kiállításról alkotott első benyomást a közönség a megnyitó „hivatalos” részénél szerzi meg, igazi tartalmat azonban a beszédek utáni percek és negyedórák jelentenek, amikor az érdeklődőből szemlélő, megfigyelő és befogadó válik, aki lépésről – lépésre, képről – képre veszi ténylegesen birtokába a kiállítást. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy van elég matéria a nagymegyeri művelődési központ kistermében – olyan művészi anyag, ami gondolkodásra késztet, vagy egyszerűen csak gyönyörködtet. Lapunk olvasóinak is csak ajánlani tudjuk, hogy ha Nagymegyer irányába visz az útjuk, keressék fel a városközpontban lévő kiállítást.
Ezzel viszont beszámolónknak még nincs vége, hiszen a megnyitó után a Ma7.sk-nak nyilatkozott Kopócs Tibor, akit arról is kérdeztünk, mik azok a legújabb kihívások, amelyek a MAMSZE előtt állnak.
Az egyesületi elnök Kopócs (aki immár ötödször tölti be ezt a posztot) elmondta, hogy olyan perspektívát szeretne a tagság elé vetíteni, amely elsősorban a saját alkotások saját és tágabb körű megbecsülésére helyezi a súlyt, mivel szerinte a felvidéki magyar kultúrában a vizuális kultúra nagyon is sokat számít és nagyon fontos, hogy ez a tudatunkban, az alkotó és a befogadó tudatában is jelen legyen. Ennek konkrét megvalósulási formáját aukciók rendezésében látja, amelynek első eseményét már idén decemberre tervezik.
Felvetésünkre, hogy ez jelentheti-e egy „Karácsonyra képet!” programként, Kopócs jóváhagyólag bólintott. Elárulta továbbá, hogy
munkájuk bemutatására és hangsúlyosabb jelenlétének elérésére Mű-hely címmel lapot indítanak,
amely terveik szerint a decemberi bemutatkozó szám után legalább fél évente, majd később negyedévente jelenik majd meg. Hozzátette, hogy az aukció és a lap főképpen azt a célt is szolgálja, hogy magunknak az alkotóknak a tudatában kerüljenek az alkotások a megfelelő helyre, s immár ne csak a vállveregetéseket jelentsen az elképzelhető elismerés. Alázat helyett önbizalmat kell szerezniük a művészeknek – mondja ki sommásan az elnök majd kérdésünkre, hogy oda szeretnének-e eljutni, hogy egy-egy tér, lakás vagy intézmény berendezési részévé már szlovákiai magyar alkotók művei is szóba jöjjenek, – Kopócs Tibor elmondja, hogy a szlovákiai magyar társadalom nem szegény, s nem mindegy, hogy a megszerzett vagyonát mibe fekteti, azaz a vagyon minősége sem mindegy. A MAMSZE feladata, hogy a közönségük odafigyelve tudjon miből válogatni és hogy a magyar közösség tudatában ott legyen, hogy itt vannak felkarolásra érdemes értékeink. Kopócs elmondja, hogy személyesen is érdeke az ilyen jellegű munka, hiszen úgy érzi, hogy az ilyen feladatok erősítik a vitalitását, vagy ahogy ő mondja, ezek tartják őt életben!
