Mítosz, Hit és História: megelevenedő művészet egy könyv lapjain
Él Dunaszerdahelyen egy művészember, akit szinte mindenki ismer a városban, de csak kevesen tudják róla, hogy Munkácsy-díjas szobrászművész.
Az elmúlt három évtized során legalább tíz szép kivitelezésű albuma látott napvilágot, ezekben a legjobb felvidéki és magyarországi fotósok felvételein szembesülhetünk Lipcsey György plasztikáival, fából, műgyantából és fémből készült szobraival és a képek mellett esztéták elemzéseit, barátok és műértők megjegyzéseit olvashatjuk.
A korábbi kiadványok címeit nem sorolnám, ezeket a 2024 végén, a Vámbéry Polgári Társulás gondozásában megjelent Lipcsey: Mítosz·Hit·História című album utolsó oldalain megtaláljuk.
Bekerültek a könyvbe a művész rajzai is, ezek gyakran afféle előképei a szobroknak, így válik teljesebbé a könyvet lapozgató olvasó élménye. Az alkotások formavilágáról és tartalmi üzenetéről három szakavatott esztéta: a tájainkról elszármazott Lóska Lajos, N. Mészáros Júlia és Wehner Tibor eszmefuttatásai igazítanak el bennünket.
A kötet indításaként egy több mint 100 évvel ezelőtt íródott Musil esszéből olvashatunk idézetet. A nagy német író az I. világháborút követő közhangulatot sűríti néhány sorba, imígyen:
Ezeket a sorokat Musil azonban nyugodtan ma is papírra vethette volna, sőt azt a félmondatot, hogy a „morál egyszerre rothad el a szellemmel” különösen kihangsúlyoznám, mert ennek sajnos nemcsak szemtanúi, hanem szenvedő alanyai vagyunk.
Ebben a bonyolult útvesztőben a művész dolga, hogy a veszni látszó civilizációt a maga módján megmentse és akár újraépítse, új mítoszokat, hitet és történelmet is teremtve. Az ókori zsidó-görög-római kultúra, a magyar hitvilág és ezeréves kárpát-medencei létünk kínálja ehhez az arkhimédészi pontokat, amelyek azonban nem a világ kimozdításához szükséges sarokkövek, hanem afféle útjelzők.
A művész formaeszközei, az általa felhasznált anyagok szigorú önfegyelemre is késztetnek, de ebben az eleve meghatározott térben a képzeletének mégis csak saját maga szabhat korlátokat, de fogalmazhatnánk úgy is, hogy a szemlélő számára kínál értelmezési lehetőségeket.
