Még sokáig világítsanak és mutassák az utat örökségünk fényei! – KÉPEKKEL
Bészabó András Arany János Művészeti Díjas, organikus festőművész, grafikus és tűzzománcművész a magánélete révén Budapesthez kötődik, a műtermes lakása pedig Nagykunságban van, de a gyökerei kapcsán Ipolyság környékén is odahaza érezhetné magát. A komáromi Limes Galéria hajójában március 7-én megnyílt és 31-ig látható, Örökségünk fényei IV. című kiállításával a Kárpát-medencei mivoltunkat, a magyarság összetartozását és a szakralitást hangsúlyozza, ekképp a tárlatlátogatók egészséges nemzettudatát és Isten-hitét erősítve.
Az ősmagyar kultúrába gyökerező, egyéni arculatú és szellemiségű, organikus művészi világát a diploma megszerzése után kezdte el építeni. Élményeit az egyetemes kultúrából, az eurázsiai kultúrrétegekből, a teljes Kárpát-medence magyar kultúrkincséből, a mai organikus világból, a népi kultúrából és a mindennapi történésekből is meríti.
– vallja a jeles képzőművész, akinek a munkáit már számos magyarországi, valamint külföldi egyéni és csoportos kiállításon mutatták be, s hosszasan lehetne sorolni a különféle szakmai díjait, illetve művészeti tagságát is.
A komáromi kiállítását dr. Farkas Veronika galériaalapító művészettörténész rendezte és nyitotta meg, s Novotny Tihamér művészeti író mutatta be, hosszasan méltatva az általa identitásfestőnek nevezett alkotó munkásságát, célkitűzéseit. Azok kapcsán hangsúlyozta: ideje van (újra) fókuszba állítani az értékközpontúságot, az értékhalászatot, (újra) szembemenni a fősodorral, a divatos áramlatok minőséget romboló kizárólagosságával, a mindent lehet parancsával.
Azt is megemlítette, hogy a Beszélgetések az Istennel – Bészabó András képtételei címmel 2016-ban róla készült filmben így nyilatkozott: „Örökségünk fényarcai, nemzetünk értékei – nyelvi, képi, népművészeti, zenei megnyilatkozásai – ezek adnak nekem szárnyakat. Szárnyakat csak az a művész növeszthet, akinek gyökerei vannak. Ez a gyökérzet a Kárpát-medencei organikus keresztény kultúrából veszi táperejét, szellemi energiáját”.
Majd Novotny rámutatott: az alkotó immár negyedszer adta az Örökségünk fényei beszédes címet újabb átfogó kiállításának, amely válogatott anyaga a nagybörzsönyi, valamint a budapesti jezsuita Párbeszéd Háza szakrális terei után megint egy templomi környezetbe, a Limes Galériába került. Az örökségünk alatt a történelmünket, a tudást, tapasztalatot, művelődést, néplelket, szakralitást, nemzetvédő figyelmet, az összetartozás-érzést, hazaszeretetet, magyarságtudatot, meg nem adást, hősiességet is érti.
„Mindez a belénk ivódott értékek tárháza, amelyre bizton lehet építeni, mert szilárd az alapja, kikezdhetetlenek a tartóoszlopai” – szögezte le, s a művésznek pedig azt kívánta:
Végül kijelentette: „Bészabó András szeret magyarnak lenni! Neki fáj Trianon! Végeredményben ez művészetének alfája és omegája”.
Utolsóként az alkotó szólt a jelenlevőkhöz, a figyelmüket felhívta a főfalon helyet kapott, Bartók Béla Cantata Profana (A kilenc csodaszarvas) című műve által ihletett festményére, amit az őstörténetünk magvának nevezett. A további művein helyet kaptak: a Szent Korona és a palást, az Esztergomi Bazilika, Szent István király, a székely emberek, a keresztre feszített Krisztus, II. Rákóczi Ferenc és a magyar történelem, illetve kultúra több más jeles alakja, valamint a Biblia, a magyar rege, néhány fontos esemény, fordulópont jópár szereplője… és maga a művész is, akinek az életébe, alkotómunkájába a közszemlére tett fotók segítségével szintén betekintést nyertünk.
Bészabó András megköszönte Farkas Veronikának azt, hogy a kiállításához rendelkezésére bocsátotta az általa csodálatos szakrális térnek tartott templomhajót.
– kívánta búcsúzóul. A Duna Mente Művészetéért Polgári Társulás által rendezett, március végéig látható kiállítás ünnepi megnyitójának nívóját emelte a kiváló hangú, helyi opera- és operetténekes, Pfeiferlik Tamás közreműködése.
