Meditáció a széteső posztszocialista identitásról

Himmler György a Párkány és Vidéke Kulturális Társulás elnöke mutatta be a hídőrt, valamint köszöntötte a vendégeket. Röviden tájékoztatta a hallgatóságot, hogy a hídőr projekt a svájci partnerek - Károly és Viera Frühauf közreműködésével valósul meg. Károly Párkányból származik, szívesen emlékezik az itt töltött évekre, ezért adni akart valamit szülővárosának. Akkoriban épült újjá a híd, és szinte adódott a hídőrség ötlete, mely a fizikai sík mellett szellemi síkon köti egybe az embereket és országokat.

Az alkotó elmondta, installációiban főleg a kelet-európai identitás témájával foglalkozik lokális és globális nézőpontból.

A kiállításon a fehér és fekete négyzetek, kockák, blokkok három térben láthatóak. Az első a galéria zárt tere, a fehér kocka. Kórház, pszichiátria, intézményrendszerek, ahol szófogadóvá vagyunk nevelve. Az itt található blokkok funkció nélkül olvadnak össze a galéria terével. A második tér a lebetonozott előtér. Nosztalgikus hely, melyre még gyerekkorából emlékezik, emellett a mulandóságot, az elhagyatottságot érzékeltetik. A harmadik sík a kertbe nyúlik. A három síkot a nézőpont köti össze - a kint és bent, a haza és a külföld, az emlékezés, ragaszkodás és az elvágyódás. A galéria falára rögzített szöveges narratíva a kiállítás része. Asszociatív meditáció a széteső a posztszocialista identitásról, amely az új technológiák hatása alatt töredezik, a bizonytalan globalizált jelenben, ami ambivalens viszonyulást alakít ki a múlttal, a jövővel és önmagunkkal szemben.

„Mindeddig, ha hazaérkeztem külföldi utaimról úgy éreztem, csak egy lábbal vagyok itt. A másik lábam valahol a nagyvilágban. A hídőrház most lehetővé tette számomra, hogy átérezzem, Párkányban tényleg itthon vagyok“ – mondta Renáta végszóként.

A kiállításon Carlington Codner, a Papp Katalin Magán Művészeti Alapiskola tanára gitározott.