Martin Munkácsi – Az életképek mestere és a szabadtéri portré megteremtője
Harminckettedik alkalommal került megrendezésre Pozsonyban a Nemzetközi Fotóhónap, amely ezúttal több mint 25 egyéni és kollektív kiállítást mutat be Pozsony-szerte különböző kiállítótermekben szlovák és külföldi szerzők alkotásaiból.
A fesztivál rendkívül gazdag programja hagyományosan blokkokra oszlik. A Közép-Kelet-Európa tömbben számos szerző fotókiállítása látható, a magyar fotográfiát Munkácsi Márton vagy Martin Munkácsi kolozsvári születésű világhírű magyar fotóművész fotói képviselik, amelyek a pozsonyi Liszt Intézetben kerültek kiállításra.
„A Fotóhónap központi motívumául egy portréfotót választottunk az 1997-es David Bowie sorozatból, mivel a portré az idei fesztivál egyik fő témája” – fogalmazott a fesztivál művészeti igazgatója, Eva Hodek a kiállítássorozat kapcsán.
Kiváló portréfotókat láthatunk a Fotográfia mozgásból és lendületből című kiállításon is, amelynek megnyitójára november 3-án került sor a pozsonyi Közép-európai Fotográfusok Háza (SEDF) és a Liszt Intézet közös szervezésében.
„André Kertész és Lucian Hervé után idén egy további fotográfuslegenda, Martin Munkácsi fotóiból készült tárlattal folytatjuk a sort” – mondta a kiállításmegnyitón Venyercsan Pál, a pozsonyi Liszt Intézet igazgatója. A Kolozsváron Mermelstein Márk néven született Martin Munkácsit az érzékeny életképek mestereként is emlegetik, de nevéhez fűződik a divatfotó és a szabadtéri portré megteremtése is. Munkáit a világ leghíresebb magazinjaiban közölték, kamerájának világhírű sztárok ugyanúgy modellt álltak, mint hétköznapi emberek.
– tette még hozzá az intézetigazgató Munkácsi pályáját ismertetve.
Az Ullstein kiadó megbízásából beutazta a világot, többek közt eljutott Libériába és Tanganyikába is, itt készítette a Három fiú a Tanganyika-tónál című fotóját, amely az egyik leghíresebb felvétele lett. Lendületes fotóstílusát 1933-ban divatfotózásra alakította át, ekkor készültek például a tengerparton futó modellekről készült fotói. Ezek a képei kötetlenségükkel, elevenségükkel forradalmat idéztek elő a divatfotózás világában. Munkácsi teóriáját a fotóriportról még Magyarországon fogalmazta meg ekképpen:
Zsidó származása miatt Hitler hatalomra jutása után már nem érezte biztonságban magát Németországban, így az Egyesült Államokba emigrált, ahol csakhamar keresett fotóriporterré vált, a fotói olyan lapokban jelentek meg, mint a a Harper’s Bazaar, a Fortune vagy a Vogue.
Amerikában elsősorban divatfotói alapozták meg hírnevét. Talán elsőként a modelljeit nem műtermi környezetben fotózta, hanem kivitte őket a természetbe, mozgásba hozva ezáltal a fényképészet statikus médiumát. John Esten „Munkácsi movementnek” nevezte el ezt a stílust. Az egyre inkább ismertebb fotós csakhamar jövedelmező reklámmegbízásokat kapott, amelyek megalapozták további pályáját. Pályája csúcsát a negyvenes években érte el, amikor az egyik ismert lap családok fotózására kérte fel a „Hogyan él Amerika” című sorozata számára. Alkotói tevékenységének további csúcspontját jelentették a Marlene Dietrichről, Katharine Hepburnről vagy Loius Armstrongról készült fotóriportok, amelyekkel megteremtette az ún. sztárportré műfaját is.
A Liszt Intézetben tartott tárlatmegnyitón részt vett a pozsonyi Közép-európai Fotográfusok Házának igazgatója, Václav Macek és Baki Péter fotótörténész, a Magyar Fotográfiai Múzeum igazgatója, a kiállítás kurátora is.
A fesztivál stratégiája szempontjából rendkívül fontos, hogy bemutassa a közép-európai régió kiemelkedő fotóművészeinek alkotásait, ezzel is erősítve a jószomszédi kapcsolatokat, mondta Václav Macek a tárlatmegnyitón. „Nagyon jó példa erre ez a jelen kiállítás is, amely a szlovák és magyar intézet együttműködésének köszönhetően jöhetett létre.
„A művészettörténetben közhely, hogy a két világháború közötti magyar fotográfiának egy nemzetközi vonulata lett, gondoljunk csak a már említett André Kertészre vagy Moholy-Nagy Lászlóra, Brassaira és természetesen Martin Munkácsira is. A két világháború közti alkotók nem nagyon tudták, hogy ők azok, akik az egyetemes magyar fotókultúrának a magyarországi megtestesítői” – fogalmazott Baki Péter, hozzáfűzve, a jelenlegi tárlat azért is jelentős, mert mind a mai napig a pozsonyi Fotóhónap az, ami a Paris Photo után a legfontosabb európai fotóhónap.
És nem utolsósorban fontos azért is, mert egy olyan világhírű magyar alkotót ismerhetünk meg általa, akiről tájainkon a szakma leginkább beavatottabbjain kívül vajmi keveset tudunk. A tárlat, amelyen a szakma legnagyobb mesterei által példaképnek tekintett Martin Munkácsi remek fotói kerültek kiállításra, november 30-áig tekinthető meg a pozsonyi Liszt Intézet kiállítótermében.
