Magyar forradalom, 1956 (II) – Melbourne, Bogotá, Capri, Vilnius, Szófia

Farkas József György 2019. július 24., 08:44

A több mint hatvan esztendővel ezelőtti magyarországi eseményekre a világ legtávolabbi pontjain is felfigyeltek. Különösen így volt ez Ausztráliában, ahol az éppen akkor megrendezett melbourne-i olimpián a magyarok ügye melletti szimpátia számos megnyilvánulására nyílt mód.

Az ötödik kontinensen akkoriban 15 ezer ember vallotta magát magyar származásúnak. Sydneyben megjelenő újságjuk, a Dél Keresztje angol nyelvű különkiadásában így tájékoztatta olvasóit a forradalom céljairól: „Nincs olyan épeszű ember Magyarországon, aki vissza akarná állítani a régi rendet, visszahívná Horthy admirálist fehér lován, és visszaadná régi tulajdonosaiknak a nagybirtokokat. De követelik a szabad választásokat, a függetlenséget és mindazokat a szabadságjogokat, amelyeket a békeszerződés és az ENSZ Alapokmánya garantált".

Az 1956 utáni menekülthullám csaknem megduplázta a magyarság számát az ötödik földrészen. Kezdeményezésükre és anyagi hozzájárulásukkal 1968-ban emlékművet állítottak fel, amely valamennyi magyar hős előtt tiszteleg, aki 1848–1956 között életét áldozta a hazáért. (A világon ott foglalták először térplasztikával emlékbe a II. világháború magyar halottait.) A melbourne-i Carlton temetőben emelt öt és fél méter magas márványoszlop tetején hárommázsás bronz turulmadár őrzi az elhunytak dicsőségét. A művészeket – Valler Károlyné szobrászt és Dévényi Ferenc építészt – az a cél is vezérelte, hogy alkotásuk emlékeztessen az erdélyi Fehéregyháza egykori csataterén, Petőfi eltűnésének színhelyén emelt obeliszkre. Az avatáson a magyar szervezetek több száz tagja mellett részt vettek a lengyel és az ukrán emigránsok képviselői, valamint az ausztrál kormány megbízottja is. Azóta hagyománnyá vált, hogy az Ausztráliában járó magyar hivatalos vendégek is elhelyezik ott az emlékezés virágait.

Képgalériánk:

A dél-amerikai Kolumbia fővárosának székesegyházában az országban élő magyar közösség által elhelyezett márványtábla emlékeztet 1956 hőseire. A tábla mellett maga a bogotái katedrális is a világban fellelhető magyar emlékek sorát gyarapítja. A templom és a város patrónája ugyanis „Santa Isabel de Hungría”, azaz II. Endre magyar király leánya, Árpád-házi Szent Erzsébet. 

Az 56-i forradalom emlékét számos európai országban megörökítették. A mellékelt fotó Capri szigetén készült – sorozatunk olvasóit nem lepheti meg, hogy az olaszok különleges vonzalmat és érzékenységet tanúsítottak a magyarok szabadságvágya iránt, főképp a Garibaldi-féle függetlenségi harcokban tapasztalt magyar részvétel okán. Az idegenforgalmi látványosságokban amúgy is bővelkedő Itália egyik leglátogatottabb pontján, Capriban egy központi tér elnevezése őrzi 1956 magyar mártírjainak emlékét.

Az 1956-i magyar forradalom megörökítése természetesen szóba sem jöhetett 1989–90 rendszerváltó hónapjai előtt az egykori „szocialista tábor” országaiban, még kevésbé magában a Szovjetunióban. Azóta viszont ilyenekre is bukkanhatunk, mint például a litván főváros, Vilnius óvárosához vezető egyik műemlék, a Hajnal kapu falán. A kétnyelvű tábla azt örökíti meg, hogy 1956. november 2-án, a Báthory István által alapított egyetem diákjai, a magyar forradalom hírét hallva, az egyik temetőtől idáig, a Hajnal-kapuig vonultak szolidaritásuk jegyéül, majd a kapunál rokonszenv-tüntetést tartottak. A demonstrációt a szovjet karhatalmi erők feloszlatták, számos diákot (köztük Tomas Venclova kortárs litván költőt) letartóztattak, őket később kicsapták az egyetemről is. A táblát a két ország államfője, Sólyom László és Valdas Adamkus avatta fel az ötvenedik évfordulón, 2006-ban.

Időrendben a legutolsó – bár Bulgáriában a legelső – ötvenhatos emléktáblát 2013 októberében avatta fel Szófiában Németh Zsolt, a Külügyminisztérium akkori parlamenti államtitkára. A lyukas bronzzászlóval ékesített márványtábla – amelyet az 1956-i forradalom és szabadságharc 57-ik évfordulója kapcsán az államtitkár Petar Sztojanov volt bolgár államfővel közösen leplezett le – Jordan Ruszkov bolgár költőnek állít emléket. A poétát hét év börtönbüntetésre ítélték az ’56 ihlette Szózat a Szabadságért című költeményéért (ebből több mint három évet le is kellett ülnie), továbbá a rendszerváltásig publikálási tilalommal sújtották. A tábla a szófiai magyar nagykövetség falán emlékeztet a múltra. 


 

0 HOZZÁSZÓLÁS