Magyar emlékek nyomában: Nagy Imre – Párizs, Snagov
„Noha egész életében hithű kommunista volt, minden tisztségében a szovjet uralom alatt élő ország és lakói érdekét próbálta érvényre juttatni” – írja az Encyclopaedia Britannica Nagy Imréről (1896–1958), megállapítva róla, hogy az utókor méltán helyezte Magyarország másik mártír miniszterelnökével, Batthyány Lajossal egy sorba.
A kaposvári születésű Nagy Imre lakatosmesterséget tanulva talált kapcsolatot a munkásmozgalommal, az első világháborús orosz hadifogságban pedig a bolsevikokkal. Részt vett az oroszországi polgárháborúban, majd itthon bekapcsolódott a szociáldemokraták, illetve a kommunisták tevékenységébe (utóbbiba a fedőpárton, az akkori MSZMP-n keresztül). Több letartóztatás után emigrált, a 30-as évektől Moszkvában élt.
Miután nem tartozott Kun Béla köréhez, a sztálini tisztogatást sikerült megúsznia. A második világháború alatt a moszkvai rádió magyar adásában dolgozott, 1945-ben hazatért, miniszterként ő kezdte meg a földosztást Pusztaszeren.
Sztálin halálát követően, 1953-ban a Rákosi-féle vezetés csődbe ment politikája helyett javasolt miniszterelnöki programjával („Júniusi kormányprogram”) elnyerte a lakosság rokonszenvét. Leváltásával ez tovább erősödött, így az 1956. október 23-án utcára vonult tüntetők követelésére ismét ő lett a kormányfő. Erről a tisztéről a forradalom leverése után sem volt hajlandó lemondani – élete árán sem.
A francia főváros híres temetőjének, a Père Lachaise-nek 44-es parcellájában áll Nagy Imrének és az 1956-i forradalom mártírjainak jelképes emlékműve. A Proust, Apollinaire, Yves Montand és Simone Signoret sírja közelében lévő emlékhely ötlete a francia fővárosban élő írótól, Méray Tibortól származott, aki ezt még 1986 októberében, a forradalom 30. évfordulóján, a párizsi szenátusban rendezett konferencián javasolta.
A terv megvalósításához Jacques Chirac, Párizs akkori főpolgármestere ingyen kettős sírhelyet bocsátott rendelkezésre, a francia kormány a kivitelezéshez százezer frankos támogatást adott. A márvány–vas emlékmű ifj. Rajk László elképzelése nyomán a kelet-franciaországi Giromagny-ban élő magyar származású vállalkozó, Nagy Ernő üzemének közreműködésével készült el.
Mintegy harminc Nobel-díjas személyiség, valamint számos vezető nyugati és közép-európai politikus, tudós, történész, író és művész vállalta az akció védnökségét. Az emlékművet 1988. június 16-án avatták fel, az eseményre Nagy Imrének és mártírtársainak hozzátartozói Magyarországról Párizsba utazhattak.
1989-ben, Nagy Imre és társai budapesti újratemetését követően erre a történelmi eseményre külön márványtábla emlékeztet a párizsi jelképes síron.
Az 1956-i forradalom miniszterelnökét és munkatársainak a budapesti jugoszláv nagykövetségre menekült csoportját annak idején a Bukaresthez közeli Snagovba hurcolták, és ott tartották fogva szovjet parancsra az akkori román hatóságok.
Kényszerű száműzetésük e helyszínén 1997-ben állították fel a kétnyelvű emlékoszlopot. A bukaresti magyar nagykövet a hagyományoknak megfelelően évente megkoszorúzta az emlékhelyet október 23. alkalmából. Az 1989-i romániai változásoknak is a magyarországi 1956 volt a forrása és ihletője – fejtették ki a romániai forradalmárok képviselői, akik részt vettek a magyar nemzeti ünnep alkalmából Nagy Imre és sorstársai emlékoszlopának koszorúzási ünnepségén.
