Magyar emlékek nyomában: Korompay Emánuel – Varsó
Magyar áldozatai is voltak a történelemben szinte páratlan rémtettnek, amelyet a nyugat-oroszországi Katyńban, valamint két másik helyen (Harkov mellett és Mednojében) hajtottak végre szovjet belügyesek, midőn 1940-ben csaknem 22 ezer lengyel tisztet, tartalékos tisztet, földbirtokost, tisztviselőt, a lengyel polgári elit számos képviselőjét ölték meg. Az egyik áldozat a magyar Korompay Emánuel Aladár (1890–1940) volt.
Korompay Emánuel Budapesten született, a magyar fővárosban szerzett filológusi diplomát, 1930-tól a varsói egyetemen magyar nyelvi lektorként dolgozott, halála előtt három évvel ő szerkesztette az első lengyel–magyar szótárt. Lengyel nőt vett feleségül, lengyel állampolgár lett.
Szolgált az első világháború galíciai frontján, majd önként jelentkezett Józef Piłsudskinak a Vörös Hadsereg ellen harcoló lengyel csapataiba. Korompayt 1939-ben mozgósították, és a keleti fronton szovjet hadifogságba esett. A sztarobjelszki fogolytáborba hurcolták, egy harkovi fogdában ölték meg 1940 tavaszán. Holttestét nem találták meg.
Emlékét eddig két tábla őrizte, az egyik volt varsói lakóhelye, a másik az egyetem falán. A közeli múltban harmadik táblát is állítottak tiszteletére, egy fiatal tölgyfa mellé, melyet a Názáreti Nővérek gimnáziumának növendékei és tanárai ültettek tanintézetük kertjében, Korompay emlékére (akinek három leánya valaha ebbe az iskolába járt).
Köszönöm Gordon Istvánnak, a varsói magyar kulturális intézet volt igazgatójának segítségét, továbbá Kiss Róbert nagykövet és családja ezt megelőző gyűjtőmunkáját.
