Magyar emlékek nyomában: Kármán Tódor – Göttingen, Egyesült Államok
A Harz-hegység lábánál fekvő patinás egyetemi város, Göttingen/Göttinga számos magyar fiatal tehetséget indított el a tudományos pályán. A sorozatunkban szereplők közül többek emlékét márványtábla örökíti meg egykori göttingeni szálláshelyének falán. Közéjük tartozik Kármán Tódor (1881–1963) is…
Kármán Tódor Budapesten született, édesapját, Kármán Mór professzort Eötvös József oktatásügyi miniszter bízta meg egy felvilágosult szellemű gimnázium megszervezésével. Ebben a „Mintagimnázium”-ban – ma Trefort gimnázium – nevelkedett Tódor is. Ferenc József császár és király elismerésként nemesi címet adományozott az apának, amit a fia is szívesen használt, külföldön Theodore von Kármán formában, kényesen ügyelve az ékezetek megőrzésére.
Különleges tehetsége már korán kibontakozott, a műszaki problémák matematikai megközelítése és modellezése egész munkásságát jellemezte. Az egyetem elvégzése után a Műegyetem tanársegéde és a Ganz-gyár tanácsadója lett, majd elnyert egy akadémiai ösztöndíjat Göttingenbe. Ottani munkája közben fedezte fel a „Kármán-féle örvénysort”, és alkotta meg ennek matematikai elméletét. A felfedezés meghatározta későbbi pályafutását: 1908-ban befejezte fizikusi disszertációját, és Párizsba ment, ahol a Sorbonne-on Marie Curie előadásait hallgatta. Egy repülőbemutató hatására kezdett el repüléselméleti kutatásokkal foglalkozni. Elfogadva az Aacheni Egyetem meghívását (1913) ott hozzáfogott a repüléstudományi intézet megszervezéséhez és egy szélcsatorna építéséhez.
Az I. világháborúban bevonták az önálló osztrák–magyar légierő kiépítésébe. Egyik újításaként megoldotta, hogyan tüzelhet a géppuska az előtte forgó légcsavarokon keresztül, ami nagyban hozzájárult a vadászgépek elterjedéséhez. Részt vett helikopter-fejlesztési kutatásban is. A Tanácsköztársaság alatt közoktatási népbiztos-helyettes lett, a felsőoktatás reformján dolgozott. A Tanácsköztársaság bukása után – félve az üldöztetéstől – visszatért az Aacheni Egyetemre (1919) aerodinamikát tanítani.
Kutatásai során figyelme a turbulencia jelenségére, a légellenállás fő okozójára összpontosult. A gyakorlati problémákat matematikai modellekkel oldotta meg, ez sikeres módszernek bizonyult, ami rangot s hírnevet szerzett neki, 1926-ban meghívták Japánba és Amerikába, hogy tanácsaival szélcsatorna építését segítse. Egy évvel később, 1927-ben még visszatért Aachenbe, de a nácizmus kezdett erőre kapni, ezért amikor a Kaliforniai Műegyetem meghívta a Guggenheim Repüléstudományi Laboratórium megszervezésére és vezetésére, 1929-ben átköltözött Pasadenába. Az USA-ban kiváló kapcsolatokat épített ki a hadsereggel, lehetővé tették neki, hogy a hangsebességnél gyorsabb repüléssel és rakétatechnikával foglalkozhasson.
A NATO Párizsban aeronautikai kutatási, fejlesztési tanácsadó bizottságot hozott létre, amelynek Kármán Tódor lett a vezetője (1952). Párizsi székhellyel megalapította a Nemzetközi Asztronautikai Akadémiát. Munkássága elismeréseképpen 1956-ban megkapta a Szabadság-díjat, a legmagasabb amerikai polgári kitüntetést. Kármán Tódor intézete, a Jet Propulsion Laboratory a nagy hatótávolságú ballisztikus rakétafegyverek, valamint az űrhajózási hordozórakéták kifejlesztésének, az űrkísérleteknek első amerikai központjává, s később a NASA intézményévé vált.
Kármán kiváló szervező, tudós és nagyra becsült oktató volt, elnyerte az 1963. év Nemzetközi Tanára címet, Kennedy elnöktől pedig átvehette a legnagyobb amerikai tudományos kitüntetést, a Nemzeti Tudományos Érmet. A Magyar Tudományos Akadémia meghívására 1962-ben hazalátogatott, itt megkapta a Magyar Asztronautikai Szövetség díját.
Aachenben hunyt el 1963. május 3-án; az amerikai légierő Los Angelesbe szállította koporsóját, a hollywoodi Memorial Temetőben helyezték örök nyugalomra. A Holdon és a Marson egy-egy kráter őrzi nevét a magyar tudós nevét.
Nagyon köszönöm Rab Irén göttingeni tanárnőnek a fotókat és a kiegészítő információkat.
