Magyar emlékek nyomában: Az elveszettnek hitt emlékmű Isonzónál – Nova Gorica
Az olasz határ szlovén oldalán felújították, majd felavatták az első világháborúban ott harcolt 4. honvéd gyalogezred már-már elveszettnek hitt emlékművét. Az olaszországi Goriziával egy gyökerű szlovén városka, Nova Gorica mellett, a Škabrijel-hegy déli lejtőjén álló, az I. világháború hősi halottainak emlékét őrző emlékművet magyar kutatók találták meg, szlovén és olasz barlangászok, természetjárók segítségével.
A romos állapotban lévő kőgúla felújítását magyar civilszervezetek kezdeményezték: gyűjtést szerveztek, majd ehhez csatlakozott a Honvédelmi Minisztérium is. A munkálatok nyolc és félezer eurós költséggel jártak. A szlovén és a magyar fegyveres erők közös rendezvényén a szónokok kiemelték, hogy a magyar honvédek erejükön túlmutató helytállást tanúsítva, hatalmas véráldozatot hoztak az isonzói frontszakasz kulcsfontosságú pontjain.
A Doberdó-fennsíkon 1915–17 között a magyar királyi 20. honvéd hadosztály alakulatai – köztük a nagyváradi 4. gyalogezred katonái – hősiesen küzdöttek. Az egykori harcok helyszínén az ezred parancsnoka, Kratochwil Károly négy emlékgúlát építtetett az elesettek emlékére: a Monte San Michelén, San Martino del Carson, a nagyváradiak 1915–16 nyara között folyó harcainak helyszínén, Nova Vasban – ahol 1916 augusztusában és őszén küzdöttek a 4-es honvédek –, valamint a Monte San Gabrielén, azaz a Škabrijel-hegyen az 1917 őszén a délnyugati front kulcspontjának számító magaslaton.
A nagyváradiak kőgúlája az ott harcolókon kívül más magyar és szlovén hősök emlékét is őrzi. Az (újra)avatáson a partiumi város képviselői ugyancsak elhelyezték koszorújukat a virágok között.
Nagyon köszönöm dr. Szent-Iványi István korábbi ljubljanai nagykövet segítségét, valamint a szlovéniai magyar lap, a Népújság e témában közölt cikkét.
