Magyar emlékek nyomában: Amrita Sher-Gil – Delhi
A modern indiai festészet egyik meghatározó személyisége a szikh apától és magyar anyától Budapesten született Amrita Sher-Gil (1913-1941), Baktay Ervin híres Kelet-kutatónk unokahúga.
Amrita (eredeti nevén Dalma) nyolcéves koráig Magyarországon élt, hajlama a festészet iránt már akkor megmutatkozott. A család 1921-ben Indiába utazott. A kislány ottani mestereknél fejlesztette tovább művészetét, főleg akvarelleket és portrékat festett. Később Párizsban tökéletesítette tudását, 1933-ban Fiatal lányok című képével elnyerte a Grand Salon Paris aranyérmét. Azokban az években több ízben járt Magyarországon is, majd gyermekkori szerelmével, Egon Viktor orvostanhallgatóval összeházasodva ismét Indiába távozott.
Amrita végig kettős kötődésű volt: rajongott az európai és a magyar művészetért, irodalomért, közben olyan képeket festett Indiában, amelyek megrengették a brit gyarmat művészeti hagyományait. Így például meztelen nőket, illetve érinthetetlen kasztbelieket ábrázolt abban az országban, ahol ez is, az is botrányosnak számított.
Regényes élete 1941-ben váratlanul véget ért: rátört titokzatos betegségben meghalt, s miután indiai hagyomány szerint másnap elhamvasztották, nem derült ki, milyen kór vitte el.
Egyéni stílusával azonban iskolát teremtett, halála után festményeit nemzeti kincsekké nyilvánították. (Falusi piac című képét 2006-ban 69 millió rúpiáért adták el, ezzel a festmény India legdrágább alkotásai közé került.) Képeiből számos megtekinthető Delhiben, a Modern Művészetek Nemzeti Galériájában (felvételünkön), ahol három termet töltenek meg festményei, köztük önarcképei – közülük az egyik fotónk bal oldalán látható.
Köszönöm Bethlenfalvy Géza professzor sokrétű segítségét!
