Látvány, gyönyör, lendület, lelkesedés
Ezekkel a szavakkal indítja útjára legújabb kiállítását a felsőpatonyi Kovács Barnabás kortárs művész. A viszonylag kis, dunaszerdahelyi NGF Klubban nyílt kiállítást az a ritka vizuális összeszedettség jellemzi, amire már rég volt példa a környező hazai kortárs galériák repertoárjában.
Oxidációs munkái egy jól átgondolt, kiforrt, technikailag is jól összerakott látványvilág elemei, ahol pontosan tudjuk, hogy a maszkolószalagra írt műalkotások címe nem a hanyagság, vagy az installáció másodlagos megoldásának eredménye, hanem a kiforrt koncepció megértését szolgáló részlet. Már ekkor látjuk, hogy ebben a térben semmi sem lesz véletlen. Az a hangvétel és összefüggésrendszer, amibe Kovács önmagát a megnyitón belehelyezi, folytatása annak a kortárs vizuális kommunikációnak, amely valódi közegének művészeti nyelvezete. Úgy nevezi, flow-art. Ennek részleteiről a kiállítás megnyitóján kérdeztük.
Utolsó, nézőközönség előtt történt megnyitód 2012-ben volt. Mondhatni, hogy egy hosszabb időre visszavonultál. Milyen indíttatásból kapcsolódtál be ismét a hazai művészeti életbe?
Nem tűntem el, folyamatosan itt voltam és léteztem a közegben. Alkottam. Több műfajban is dolgozom. Verseket írok, festek, közben az oxidációs fém felületeken is dolgozom, de a Gondolatkód experimentális rövidfilm is az én munkám.
Amikor a stúdiódban jártam, azt is említetted, hogy az oxidációs felületek létrehozásához használt anyagok neve és azok összetevői titkos alkotóelemek. A titkot el nem árulva, hogyan tudnád leírni annak a folyamatát, ahogy létrejön egy-egy felület?
A fémlemezeket, különböző méretekben 1m x 2m, 1,5m x 3m és 1,25 m x 2,5m, a vaskereskedésben veszem. Otthon aztán rájuk teszem azokat az alkotóanyagokat, amelyek létrehozzák magát a felületet. Nem használok savat, más, hétköznapi anyagokról van szó, amiket a boltban veszek, de olyan anyag is van közöttük, amit én csinálok. A környezetre egyik sincs fokozottan káros hatással.
Van, hogy a felületkezelés után a fémlemezeket kiteszem a napra, ilyenkor a napsütés és a pára is alakít rajtuk, de azt, hogy mikor viszem be őket, már én döntöm el.
Meddig készül egy-egy oxidációs felület?
Van, hogy a maratás fázisa után még belenyúlok, roncsolom, visszakaparom, szinte megsértem a fémfelületet, hogy legyen mélysége. S van, hogy ezek után még egyszer rákerül ez a bizonyos „maró anyag”. Így tehát előfordul, hogy egy mű 3-4 évig is készül. Végül lakkozással konzerválom az alkotásokat.
A kémiai folyamatok mellett a belső, meditatív folyamatok éppúgy hozzájárulnak műveid alakulásához. A kiállításod koncepciója is erre épült. Beszéljünk arról a szellemiségről, amelynek révén ezek az alkotások létrejönnek.
Meditációs tevékenység, amikor a bennem lévő intuíció mozgatja azokat az energiasávokat, amelyek hatására dolgozni kezdek. Szinte eksztázisba kerülök, de mégsem görcsös az egész alkotási folyamat. Ez egy komplex spirituális, pszichológiai és tudományos tevékenység egyszerre.
Megjelent a Magyar7 2022/20. számában.
