Kubányi Lajos – Nógrád festője
A jeles festőművész és grafikus, Kubányi Lajos – id. Kubányi Lajos és Plachy Amália gyermekeként – 169 évvel ezelőtt, 1855. május 5-én született a ma már a Nagykürtösi járáshoz tartozó Alsóesztergályon.
Édesapja, id. Kubányi Lajos 56 esztendőn át tevékenykedett Alsóesztergály és a szűkebb régió evangélikus lelkészeként.
– olvasható az 1902 és 1918 között megjelenő Művészet című folyóirat hasábjain.
Selmecbányai és pozsonyi diákévei után Budapestre került, ahol egyik tanára, Keleti Gusztáv felismerte tehetségét, és szorgalmazta, hogy a gyógyszerészi hivatás mellett lépjen művészeti pályára is. 1881-ben iratkozott be a müncheni akadémiára. „Egyetemi évei alatt is saját erejéből, anélkül, hogy bárki is útbaigazítással szolgált volna neki, festegetett, leginkább arcképeket és egyes állatalakokat, erdőrészleteket és különösen lovakat. A ló a legifjabb korától kezdve érdekelte, a lovaglás és kocsikázás volt a legkedvesebb szórakozása. Münchenbe kerülve, az akadémián új életre kelt benne művésztermészete. Az ottani légkör, a múzeumok, az akadémia, a baráti kör, gyorsan fejlesztették ki képességeit.”
Amint az a Magyar életrajzi lexikonban olvasható, gondos kidolgozású életképeinek témáját szülőhelye nép- és dzsentriéletéből merítette, de kiemelkednek a lovaskompozíciói is.
„Kubányi festészetét elsősorban témaválasztása tagolja igen jól érzékelhetően, s ez a témaválasztás festészetének erényeire és egyúttal korlátaira is jellemző. Képeinek mintegy 60 százaléka az életképfestészet körébe sorolható. Ebben vegyesen szerepelnek a népéletet, illetve az úri középosztály életét bemutató alkotások. Kubányi népi világot ábrázoló alkotásain a kezdetekben egy meglehetősen idealizált világ tűnik fel”, írja Praznovszky Mihály irodalomtörténész, aki első tanulmányát 1984-ben írta meg az általa Ipoly mente festőjének nevezett Kubányiról.
A festő 1888-ban feleségül vette Brillmayer Annát, két lányuk született: Emília (1889-ben) és Anna (1891-ben). Kubányi 1912. május 5-én hunyt el. Szülőfalujában a mai napig rendszeresen megemlékeznek róla; felmerült annak a lehetősége is, hogy 2025-ben, a festő születésének 170. évfordulóján a település in memoriam díszpolgárává avatják.
Megjelent a MAGYAR7 18. számában.
