Középpontban a vízfesték
A losonci Nógrádi Múzeum és Galéria új időszaki kiállításán az Akvarell Triennálé 15. évfolyamán készült alkotásokat láthatja a közönség. A nagy hagyománnyal rendelkező nemzetközi seregszemle egyedülálló a maga nemében Szlovákiában, célja, hogy feltérképezze és bemutassa az akvarell technikával készült kortárs műveket, illetve az új megoldásokat és perspektívákat.
Azakvarellnek vagy vízfestésnek több ezer éves a múltja. Különlegessége, hogy nincs fehér akvarellfesték, a fehér színt ugyanis az alapot képező papír fehérsége adja. Nagy gyakorlatot igényel, hogy az alkotó megőrizze a papír fehérségét ott, ahol erre szükség van. A képet előre meg kell tervezni, ugyanis a javításra csak nagyon korlátozott lehetőség van.
Jacsmenyík József műtermébe látogatok el, aki épp egyik martosi emlékét viszi vászonra. A füleki festőművész diópáccal dolgozik, a festéket maga állítja elő.
– Háromévente főzök egy adag festéket, ami olyan 3,5-4 decit ad ki – mondja, majd hozzáteszi, hogy a híres mesterek világszerte használtak diópácot, de főleg vázlatokra. Ő is vázlatokat készít vele, amiket aztán nagy precizitással kidolgoz. Ezért az így készült alkotások kész műként is megállják a helyüket.
– Ugyanazzal a technikával dolgozom, mint az akvarellfestésnél. Vehetjük úgy is, hogy ez egy monokróm akvarell, tehát egy színből kialakított festmény. A diópácot úgy főzöm, hogy a fehér papíron több árnyalatot tudok elérni belőle – avat be a részletekbe.
A festőművész műtermében azonban nem csak diópáccal festett alkotásokat találunk. Kiváló művelője ugyanis az olaj- és a hagyományos akvarelltechnikának is. Festményein a városok, községek, tájak jellemző részleteit örökíti meg.
– Az akvarellfestés több évszázados hagyományra nyúlik vissza. Nem fedő festék, mint a vas, vagy a tempera, hanem lazúrfesték. A lényeg, hogy fejben meg kell lennie a készülő műnek már előre, hogy tudjam, hol nedvesítsem meg a papírt, milyen színeket használjak. És ami a legfontosabb, az akvarellezésnél fehér színt nem használunk – magyarázza.
A Nógrádi Múzeum és Galéria termeiben háromévente megrendezett Akvarell Triennálé éppen ezt a festészeti ágat népszerűsíti.
– A kortárs akvarellművészetet szeretnénk ezzel a rendezvénnyel is támogatni, hogy digitális világunkban se veszítsék el az alkotók a kedvüket ahhoz, hogy ezt a technikát továbbvigyék és tökéletesítsék, illetve kibővítsék, aktualizálják. A felhívásban közzétesszük, hogy az utóbbi három év alkotásait várjuk, így minden évfolyamban friss művekkel találkozhatunk. Ezzel is feltérképezzük az akvarell fejlődési útját, legalábbis a triennálé keretein belül – avatott be a részletekbe Németh Bozó Andrea szervező, a Nógrádi Múzeum és Galéria munkatársa.
Idén 53 alkotó 141 művel jelentkezett, ebből a szakmai zsűri 48 művész 86 alkotását válogatta be a kiállításra. A versenyre a hazaiakon kívül magyar, cseh, lengyel, ukrán, szerb, sőt izraeli művészek is jelentkeztek. A díjazottak között több magyarországi alkotó szerepelt. Madaras László különdíjban részesült.
– Nagyon szeretem a tusnak a fekete lehetőségeit, árnyalatait, a meleg mélységét, tehát hogy hogyan lehet a teret érzékeltetni. A vizes technikát is rendkívül kedvelem, szeretem a rétegeket egymáson. Eleve kollázsokat készítek, amelyekben mind a teret, mind az időt egy picit bontogatni tudom – mondta az alkotó.
A nemzetközi rendezvényt 1983-ban hívta életre Szabó Kinga, a Nógrádi Galéria akkori igazgatója, aki Bacskai Béla kiváló akvarellfestő javaslatára szervezte meg az első seregszemlét. Azóta is ez az egyedüli olyan szlovákiai művészeti rendezvény, amely a nógrádi akvarellfestők hagyományaira épít.
Mivel ez a hagyományos képzőművészeti technika egyre inkább háttérbe szorul a kortárs művészetben, a szervezők e rendezvénnyel ösztönözni szeretnék a kortárs alkotókat a technika továbbéltetésére és fejlesztésére. A válogatott műveket katalógusban is bemutatják.
Megjelent a Magyar7 2026/10.számában.
