Kilépés a sötétből - KÉPEKKEL
Balló Andrea szegedi festőművész alkotásaiból nyílt kiállítás Kassán, a MaJel Rovás Központ FiguratiF Galériájában.
Balló Andrea Szegeden született, ám anyai ágon erdélyi gyökerekkel rendelkezik, amire büszke. A családban a művészetek szeretete természetes volt, számára is elválaszthatatlan a zene és festészet, mindkettő fontos része az életének. Leginkább olajjal fest, de kedveli az akvarellt és a temperát is. Rajzolni szénnel szeret a legjobban, ami igen változatos felületek létrehozására alkalmas. Kedveli a lavírozott tust is, finom, érzékeny eszköz, elsősorban a tájban használja, sokszor kiindulás lehet egy később megvalósuló képhez.
A művésznő sok időt tölt Erdélyben, ahol mindig lenyűgözi a táj szépsége, a Hargita, a régmúlt korok emlékei. Elmondása szerint az alkotás során mindig a látványtól indul el, amiből élmény lesz, s amit aztán teljesen átír.
Igyekszik minél kevesebb eszközzel kifejezni érzéseit, gondolatait. Nem törekszik a látvány felismerhető megjelenítésére, sokkal inkább az ahhoz fűződő érzelmek, gondolatok megfogalmazására. „Nagy szerepe van a tudatalatti működésének is, amikor a kép elkezd önálló életet élni, ugyanakkor nagyon fontosnak tartom a képi rend megteremtését, itt lép be a ráció az alkotói folyamatban” – fejti ki.
„Balló Andrea mindig is szeretett a sötét tónusokkal kísérletezni, de elmondása szerint újabban van benne egy olyan érzés, hogy nem a sötétséget, a tragédiát kell ábrázolni, hanem ennek ellent mondani, és bár sok rossz dolog történik körülöttünk, de nem szabad belesüppedni a depresszióba. A koronavírus megjelenése és a járvány miatti karanténhelyzet egyfajta lázadást váltott ki belőle. Azt mondja: nem vagyok hajlandó félni, nem engedem, hogy úgy hasson rám, hogy ez engem lenyom.
mondta a művésznő. És valóban, a legutóbbi debrődi Rovás-táborban is megfigyelhettük a sötétből való kilépést a világosság, a színek felé” – fogalmazott a megnyitón Kovács Ágnes, a MaJel Rovás Központ igazgatója, majd megnyitotta a tárlatot.
