Hommage à Szabó

Húsz évvel ezelőtt a Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társasága Hommage à Szabó Gyula címmel egy jótékonysági kiállítást hirdetett meg, hogy ezzel támogassa a Szabó Gyula Emlékház létrehozását. Az volt a terv, hogy a résztvevők egy-egy művet felajánlanak az aktuális kiállításból, és az aukción befolyó összeggel segítették volna az emlékházat. A kiállítás létrejött, Losoncon és Kassán is láthatta a közönség, de az aukció nem sikerült. A művek együtt maradtak, de időközben más művészek is csatlakoztak a kezdeményezéshez.

Így jött létre egy nemzetközi kollekció, amelyben csehországi, magyarországi, ausztriai és természetesen hazai – nem csak magyar – művészek egy-egy alkotását láthatjuk. Ezt a kollekciót mutatja be legújabb kiállításán a Szabó Gyula Emlékház.

A színes kínálatban olajfestménytől grafikáig, akvarelltől rajzig és kollázsig különböző technikákat láthatunk. Az alkotói attitűdök is különböznek: a realista ábrázolástól az absztraktig, a szimbolistától a lettrizmusig, a romantikustól a szürrealistáig láthatók alkotások a huszonkilenc művész műhelyéből.

E sokszínűség ellenére a kiállítás harmonikus élményt nyújt.  A húsz év nagy idő, és sajnos, néhány, összesen 14 nagylelkű adományozó alkotó már nincs az élők sorában.

Így Nagy József (1926–2013), akinek „Kakukkfióka” c. színezett tusrajza késztet meditációra a magyar történelemről. Vagy az 1914-ben Losoncon született Fischer Ernő két gyönyörű színes ablakra emlékeztető kollázsa, az „Angyalok” I. II. Előbb a prágai, majd a budapesti akadémián folytatott tanulmányait kellett a 2. világháború miatt megszakítania, s a világégés után már nem tudott hazatérni Losoncra. Budapesten fejezte be tanulmányait, és több kényszerű kitérő után a Szegedi Tanárképző Főiskola képzőművészeti tanszékének lett a vezetője. Hazalátogatásai alkalmával mindig fölkereste Szabó Gyulát, akivel baráti és mélyenszántó szakmai eszmecseréket folytatott. Tanítványai kiállításokkal ápolják Fischer emlékét. 2002-ben bekövetkezett halála után 2014-ben Losoncon volt kiállítása a Nógrádi Múzeum és Galériában és ugyanakkor a Szabó Gyula Emlékházban. Kuchta János (1945–2011) rozsnyói festőművész, aki már fiatalon elkezdte látogatni Szabó Gyulát. Munkáit látva Szabó támogatta továbbtanulását a Képzőművészeti Főiskolán, Pozsonyban. Annak ellenére, hogy a felvételin eltanácsolták, Kuchta többször is jelentkezett, majd feladta és önerőből folytatta saját művészi programjának építését a realista akvarellektől az absztrakt kompozíciókig. Végül az op-art neves alkotóival – mint például Szentpétery Ádámmal – állította ki munkáit. Gabriel Viktor Kurilla (1947–2011) Losoncon született. A Pedagógiai Főiskolán, Eperjesen tanult, majd Rimaszombatban helyezkedett el, előbb a Gömöri Múzeumban, mint kurátor, majd a Művészeti Alapiskolában tanított. Dúdor István (1949–1987), szülőfalujában, Deresken került először kapcsolatba a művészettel Bacskai Béla révén. Bacskai közvetítésével ismerkedett meg Szabó Gyulával, aki éveken át figyelemmel kísérte fejlődését és szívesen adott neki szakmai tanácsokat.

Dúdor István elvégezte a Prágai Művészeti Akadémiát és rendkívül expresszív alkotóvá vált. Tragikus, korai halála ellenére is gazdag életművet hagyott ránk.

Egyike a legérdekesebb kiállított műveknek a néhai brünni professzor, Ladislav Perůtka (Nagysurány–Zlín, 1928–2009) alkotása. 

A temperával ábrázolt palettán latin felirat áll: Ne múljon el nap alkotás nélkül! Arról tanúskodik, hogy Perůtka mester ismerte Szabó Gyula művészi elkötelezettségét. A rendszerváltás után ismerhettük meg a Losonc melletti Miksiben 1927-ben született Kovács Kálmánt. 

A budapesti, majd bécsi akadémián végzett festőművész 1956-ban részt vett a magyar forradalomban, ezért kellett hazájából távoznia. Bécsben feleségével együtt segítette a magyar rendszerváltást előkészítő fiatalokat, nekik köszönhető a 301-es parcella megtalálása. Mint a Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társaságának tagja részt vett a kiállításokon és tanácsaival segítette a társaság munkáját. Egy szép absztrakt akvarellt ajándékozott néhai földije emlékére. Losoncon született 1959-ben Fodor Katalin, aki még kislányként személyesen ismerhette Szabó Gyulát. Sokoldalú tehetségéből a képzőművészeti vénáját fejlesztette tovább a Pozsonyi Képzőművészeti Főiskolán. Kitűnő illusztrátorként érvényesült Pozsonyban.  Különös festményeivel a női lélek titkait kutatta. A Hommage-kollekcióba egy grafikát ajándékozott. Fiatalon, 2009-ben halt meg.

De legyen szó az élőkről is. Ismert nevek szerepelnek a névsorban: Szabó Ottó (1965) – grafikus, festőművész, Kassán a Rovás szervezője; Balázs István (1958) – Rimaszombatban élő festőművész, a besztercebányai Művészeti Akadémia docense; Jacsmenyík József (1957) – Füleken élő festőművész, restaurátor, művészeti táborok vezetője. A Vághosszúrétről származó, ma Brünnben élő Štefunková Szabó Erzsébet (1941) – grafikus, festőművész, egyike az első szürrealista alkotóknak Szlovákiában, szintén szerepel a kiállításon. Losoncról származik Dušan Krnáč (1954) – grafikus, eredetileg pedagógus, a zólyomi színház szcenáristája. Többszörösen díjazott, nemzetközi hírű magyarországi festőművész Lóránt János Demeter (1938); Ipolyságon élő, nemzetközileg elismert keramikus, Kutak Adrienn (1961); Milan Sokol (1952) – Krakkóban végzett grafikus, monumentalista, főiskolai pedagógus; Matuštík Munk Kyra (1959) – Budapesten végzett textilművész; Fero Mráz (1953) – zsolnai származású, Füleken élő karikaturista, pedagógus. Az emlékház fent ismertetett célkitűzése értelmében immár többüknek volt itt önálló kiállítása.

Ebből a sürgönystílusú fölsorolásból is látszik, milyen gazdag, változatos anyagot tár a látogatók elé a 2022-es év elejéig a Szabó Gyula Emlékház. Mindegyik alkotót barátság vagy mély tisztelet és nagyrabecsülés fűzte, illetve fűzi Szabó Gyulához, azaz emlékéhez. Életművük és sikereik tanúsítják a lelki rokonságot a losonci Mesterrel.

Megjelent a Magyar7 hetilap 2021/50. számában.