Hatvan éve halt meg Alberto Giacometti
Hatvan éve, 1966. január 11-én halt meg Alberto Giacometti svájci szobrász, festő és rajzoló, a 20. századi szobrászat egyik kiemelkedő mestere.
1901. október 10-én az olasz határhoz közeli Borgonovo faluban jött a világra a posztimpresszionista festő Giovanni Giacometti legidősebb fiaként. Művészi fejlődésére apja és keresztapja, a szimbolista festő Cuno Amiet volt nagy hatással. Első olajképét (Csendélet almákkal) és első mellszobrát (Diego) 14 évesen készítette, ábrázolótehetsége és sajátos látásmódja már ezeken megmutatkozott.
Első, kubista jellegű alkotásokat (Kanál-asszony, 1926-1927) bemutató kiállítását még mérsékelt érdeklődés kísérte, de sima, lapszerű szobraival (Figyelő fej, 1927-1928) végül kivívta az első elismeréseket. Ekkor már teljesen felhagyott a valóság ábrázolásával, leegyszerűsített formákkal kísérletezett, kisméretű szobrokat készített. A harmincas évek elején erotikus motívumai már szürrealizmusba hajlottak, ide sorolható a Felfüggesztett golyó (1931), a sokkoló Elvágott torkú nő (1932), valamint a Palota hajnali négykor (1932) drótvázszerű plasztikája, amely Picasso korábbi műveivel mutat rokonságot. Giacometti szürrealista és dadaista kiállításokon szerepelt New Yorkban, Londonban és Párizsban. 1936-1940 közötti munkáiban az emberi fej megformázása, a tekintet kifejező erejének megragadása foglalkoztatta. Szobraiban megszállottan igyekezett visszaadni az egyedi valóságlátását tökéletesen kifejező alakokat, addig farigcsálta őket, míg körömvékonyak és cigarettásdoboz nagyságúak nem lettek. Egyik barátja mondása szerint: "Ha Giacometti szobrot készít rólad, a fejed a kés pengéjéhez lesz hasonlatos".
A második világháború alatti genfi éveiben bútorkészítőként és lakberendezőként tartotta fenn magát, folytatva a miniatürizálást: itt született művei elfértek hat gyufásdobozban. Genfben ismerkedett meg Annette Armmal, aki élete végéig társa maradt. Párizsba visszatérve ábrázolásmódja inkább a tér valós dimenzióihoz igazodott, de alakjai megnyúltak, karóvékonyra, csontvázszerűre keskenyedtek. Ekkor készült rücskös felületű szobrai (Nagy figura, 1947, Három lépő férfi, 1949, A szekér, 1950) emblematikussá váltak. Szobraival az 1948-ban - barátja, az egzisztencialista filozófus, Jean-Paul Sartre ajánlásával - megnyitott New York-i kiállításán aratott átütő sikert, festészetét csak az 1950-es évek végétől kezdték értékelni.
1962-ben a Velencei Biennálé nagydíjával, 1964-ben Guggenheim-díjjal tüntették ki, népszerűsége egyre nőtt, számos nagy kiállításon mutatkozott be. Ekkorra egészsége már megromlott, hatvannégy éves korában, 1966. január 11-én szívbetegségben halt meg a svájci Churban. Szülőfalujában temették el. Az 1998-ban kiadott svájci százfrankos bankjegy címoldalán a művész képmása, hátoldalán A sétáló férfi I (1961) című szobra látható. A világ nagy múzeumaiban több retrospektív kiállítása nyílt, a budapesti Szépművészeti Múzeum 2004-ben szentelt tárlatot munkásságának. Giacometti a világ legdrágább szobrásza, L'homme au doigt (A mutató ember, 1947) című életnagyságú alkotása 2015-ben rekordáron, 141,3 millió dollárért (44 milliárd forintért) cserélt gazdát a Christie's New York-i árverésén. 2020 októberében a Sotheby's titkos licitjén ikonikus Grande femme I című szobrát 90 millió dolláros (28 milliárd forint) kikiáltási áron hirdették meg, a vételárat és a vevő kilétét azóta sem fedték fel.
Özvegye 1993-ban bekövetkezett haláláig nem tudta rendezni férje hagyatékának sorsát. Végrendeletében Roland Dumas volt francia külügyminiszterre bízta a felbecsülhetetlen értékű örökség gondozását. Mint később kiderült, a több korrupciós ügybe is belekeveredett politikus szemet hunyt afölött, hogy a jó nevű becsüs, Jacques Tajan elárverezze Giacometti 18 művét, a visszatartott bevételből pedig jelentős összeget fogadott el. 2007 májusában mindkettejüket elítélték, és fejenként 850 ezer eurót kellett fizetniük a művész csaknem 5000 munkáját őrző Alberto és Annette Giacometti Alapítványnak. Az alapítvány a 2018-ban a francia fővárosban létrehozott apró Giacometti Intézetben nyitotta meg a művész eredeti állapotában újraépített műtermét. A hagyaték történetében 2028 jelenti az újabb mérföldkövet, Párizs belvárosában, az Invalidusok sétányán várhatóan megnyílik a Giacometti Múzeum és Iskola. A mindössze 16 négyzetméteres, parányi műteremben alkotó Giacometti életművét egy monumentális, 3000 négyzetméteres kiállítóhelyen tárják a látogatók elé.