2026. január 11., 15:11

Hatvan éve halt meg Alberto Giacometti

Hatvan éve, 1966. január 11-én halt meg Alberto Giacometti svájci szobrász, festő és rajzoló, a 20. századi szobrászat egyik kiemelkedő mestere.

 

Alberto Giacometti - wikipedia
Alberto Giacometti svájci szobrász, festő és rajzoló.
Fotó: wikipedia

1901. október 10-én az olasz határhoz közeli Borgonovo faluban jött a világra a posztimpresszionista festő Giovanni Giacometti legidősebb fiaként. Művészi fejlődésére apja és keresztapja, a szimbolista festő Cuno Amiet volt nagy hatással. Első olajképét (Csendélet almákkal) és első mellszobrát (Diego) 14 évesen készítette, ábrázolótehetsége és sajátos látásmódja már ezeken megmutatkozott.

Genfben megkezdett képzőművészeti tanulmányait 1922-től a párizsi Académie de la Grande Chaumiere művészeti iskolában folytatta, ahol az ukrán Alexander Archipenko, később az Auguste Rodin köréhez tartozó Antoine Bourdelle tanítványa lett. Ebben az időszakban készült alkotásai tüntetően realisztikusak, valósághűek voltak. 1925-ben Diego nevű öccsével - elsőként megformált, egyben legkedvesebb modelljével - közös párizsi műtermet béreltek. 1927-ben saját műtermet nyitott a Montparnasse közelében, s az 1942-1945 közötti genfi évek kivételével élete végéig itt dolgozott.

Első, kubista jellegű alkotásokat (Kanál-asszony, 1926-1927) bemutató kiállítását még mérsékelt érdeklődés kísérte, de sima, lapszerű szobraival (Figyelő fej, 1927-1928) végül kivívta az első elismeréseket. Ekkor már teljesen felhagyott a valóság ábrázolásával, leegyszerűsített formákkal kísérletezett, kisméretű szobrokat készített. A harmincas évek elején erotikus motívumai már szürrealizmusba hajlottak, ide sorolható a Felfüggesztett golyó (1931), a sokkoló Elvágott torkú nő (1932), valamint a Palota hajnali négykor (1932) drótvázszerű plasztikája, amely Picasso korábbi műveivel mutat rokonságot. Giacometti szürrealista és dadaista kiállításokon szerepelt New Yorkban, Londonban és Párizsban. 1936-1940 közötti munkáiban az emberi fej megformázása, a tekintet kifejező erejének megragadása foglalkoztatta. Szobraiban megszállottan igyekezett visszaadni az egyedi valóságlátását tökéletesen kifejező alakokat, addig farigcsálta őket, míg körömvékonyak és cigarettásdoboz nagyságúak nem lettek. Egyik barátja mondása szerint: "Ha Giacometti szobrot készít rólad, a fejed a kés pengéjéhez lesz hasonlatos".

A második világháború alatti genfi éveiben bútorkészítőként és lakberendezőként tartotta fenn magát, folytatva a miniatürizálást: itt született művei elfértek hat gyufásdobozban. Genfben ismerkedett meg Annette Armmal, aki élete végéig társa maradt. Párizsba visszatérve ábrázolásmódja inkább a tér valós dimenzióihoz igazodott, de alakjai megnyúltak, karóvékonyra, csontvázszerűre keskenyedtek. Ekkor készült rücskös felületű szobrai (Nagy figura, 1947, Három lépő férfi, 1949, A szekér, 1950) emblematikussá váltak. Szobraival az 1948-ban - barátja, az egzisztencialista filozófus, Jean-Paul Sartre ajánlásával - megnyitott New York-i kiállításán aratott átütő sikert, festészetét csak az 1950-es évek végétől kezdték értékelni.

Az 1950-es évektől kizárólag modell után dolgozott, családját, barátait, ismerőseit örökítette meg, a Nagy Diego-fejet (1954) öccséről mintázta. Ezzel egy időben, a Velencei Biennálén való részvétel reményében újabb egész alakos szobrok alkotásába kezdett. Velencei nők (1956) sorozatának alakjai a korábbi cérnavékony, látomásos figuráihoz képest testesebbek, robusztusabbak lettek. Az évtized közepétől modelljeiről festménytanulmányokat készítve jutott el a kései, szuggesztív portrékig, melyeken a modell lehető legközvetlenebb megragadására törekedett. Így születtek meg az 1960-as években kései főművei, a feleségéről, egy Caroline nevű modellről és Eli Lotar francia fotográfusról készült festményei és büsztjei.

1962-ben a Velencei Biennálé nagydíjával, 1964-ben Guggenheim-díjjal tüntették ki, népszerűsége egyre nőtt, számos nagy kiállításon mutatkozott be. Ekkorra egészsége már megromlott, hatvannégy éves korában, 1966. január 11-én szívbetegségben halt meg a svájci Churban. Szülőfalujában temették el. Az 1998-ban kiadott svájci százfrankos bankjegy címoldalán a művész képmása, hátoldalán A sétáló férfi I (1961) című szobra látható. A világ nagy múzeumaiban több retrospektív kiállítása nyílt, a budapesti Szépművészeti Múzeum 2004-ben szentelt tárlatot munkásságának. Giacometti a világ legdrágább szobrásza, L'homme au doigt (A mutató ember, 1947) című életnagyságú alkotása 2015-ben rekordáron, 141,3 millió dollárért (44 milliárd forintért) cserélt gazdát a Christie's New York-i árverésén. 2020 októberében a Sotheby's titkos licitjén ikonikus Grande femme I című szobrát 90 millió dolláros (28 milliárd forint) kikiáltási áron hirdették meg, a vételárat és a vevő kilétét azóta sem fedték fel.

Özvegye 1993-ban bekövetkezett haláláig nem tudta rendezni férje hagyatékának sorsát. Végrendeletében Roland Dumas volt francia külügyminiszterre bízta a felbecsülhetetlen értékű örökség gondozását. Mint később kiderült, a több korrupciós ügybe is belekeveredett politikus szemet hunyt afölött, hogy a jó nevű becsüs, Jacques Tajan elárverezze Giacometti 18 művét, a visszatartott bevételből pedig jelentős összeget fogadott el. 2007 májusában mindkettejüket elítélték, és fejenként 850 ezer eurót kellett fizetniük a művész csaknem 5000 munkáját őrző Alberto és Annette Giacometti Alapítványnak. Az alapítvány a 2018-ban a francia fővárosban létrehozott apró Giacometti Intézetben nyitotta meg a művész eredeti állapotában újraépített műtermét. A hagyaték történetében 2028 jelenti az újabb mérföldkövet, Párizs belvárosában, az Invalidusok sétányán várhatóan megnyílik a Giacometti Múzeum és Iskola. A mindössze 16 négyzetméteres, parányi műteremben alkotó Giacometti életművét egy monumentális, 3000 négyzetméteres kiállítóhelyen tárják a látogatók elé.

 

Megosztás
Címkék