Gyógyító művészet – KÉPEKKEL
A dunaszerdahelyi Csallóközi Könyvtárban telt ház fogadta Kotiers Simonát, akinek képzőművészeti tárlatnyitóját szeptember 8-án tartották meg.
Kotiers Simona ugyan nem hivatásos képzőművész, de a művészetek már gyermekkorától érdeklik, s a festészet mellett verseket is ír. Ezenkívül kiválóan énekel és zongorázik, 10 éven keresztül volt a GolDDies swing zenekar tagja, s a Felvidéki Alkotók Egyesülete is tagjai közé fogadta.
Simona számára az alkotás a mindennapok része, belső szükségszerűség. Alkotásai központi gondolata az, hogy egy emberben – és minden élőlényben – sokkal több rejlik, mint ami első pillantásra látható. Alkotásain keresztül a láthatatlan, rejtett belső világokat próbálja a felszínre juttatni, teret engedve az önreflexiónak és a személyes élményeknek.
A kiállítás ismertetőjéből megtudhatjuk, hogy az alkotó az akrilfestészetben autodidakta módon találta meg az önkifejezés egyik legfontosabb formáját, és az elmúlt évek során folyamatosan fejlődő, tudatos alkotói úton halad. Művészeti munkáját nem a stíluskeresés, hanem belső kutatás jellemzi: annak feltárása, hogy az emberi létezés milyen rejtett rétegeket hordoz, és ezek miként tehetők láthatóvá a vizuális „nyelv” eszközeivel. Festményei modern, enyhén absztrakt szemléletűek, ahol a figurativitás és az absztrakció egymást kiegészítve teremtenek teret a belső világoknak. Emberi alakjai gyakran a tudat és a tudattalan határán lebegnek, állatai pedig erős karakterükkel a lélek metaforáiként olvashatók.
A jelenlévőket a könyvtár igazgatója, Lacza Ilona köszöntötte. Felvezetésében elmondta, hogy Kotiers Simona csupán néhány éve kezdett el rajzolni és festeni, s teljesen autodidakta módon képezi magát.
Még iskolás korából van egy nagyon kedves emléke. Egy rajzórán a tanár úgy tudta őt értékelni, hogy megénekeltette. Ezért érdekes és értékes az, hogy néhány évvel később mégis a képzőművészet lett az egyik legfontosabb önkifejezési formája. A művész ars poeticája, hogy a művészet mindenkié. Nem kiváltság. A festészet számára a zene mellett egyfajta terápia is. Sajnos évek óta állandó fájdalmakkal küszködik, a gerincbetegsége miatt is sokszor zsibbadó kézzel és fájdalmak közepette alkot, de így tudja az érzéseit és a gondolatait kifejezni, amit másképp nehezen tudna”
- fejtette ki a könyvtár igazgatója.
A tárlatnyitót a Ketten akusztikus formáció, azaz Göbő Sándor és lánya, Göbő Anna indította, akik a későbbiek folyamán ismét visszatértek egy szerzeménnyel.
M. Kiss Márta képzőművész, a kiállítás kurátora Simona osztálytársa volt, tehát régóta ismeri. Méltatásában elmondta, hogy a tárlat központi motívuma egy önarckép, amely mély érzelmekről és fájdalmakról vall, de ha jobban megnézzük, a ragyogó szemek ellensúlyozzák ezt a drámát, mert ott csillog bennük a remény.
A falakon látható alkotások rendkívüli műfaji gazdagságról tanúskodnak. Megidéződik a kubista kánon, például a Bika című képen, vagy a Paul Gauguin alakjait eszünkbe juttató totemek és tabuk világa. Simona bátran nyúl a szakrális témákhoz is, amelyekben az expresszív erő és a drámai hatás érvényesül. A mesés világtól kezdve a 21. század meghatározó filozófiai irányzatához, a poszthumanizmushoz köthető témákban is készültek alkotások. Merthogy a poszthumanizmus az emberi lét határaira kérdez rá, mivel a túlzott fejlettség elbizonytalanítja az ember humanista kánon által meghatározott fogalmiságát”
- mondta a kurátor.
A tárlatmegnyitónak több különleges mozzanata is volt. Már említettük, hogy a kiállító és a kurátor egykoron osztálytársak voltak, a másik érdekes adalék az volt, hogy Farkas Gábor, a FAE elnöke felolvasta a külön erre az alkalomra írt Rezgések kavalkádja című versét. Következő rendhagyó mozzanatként Simona férje, Kotiers András szaxonfonjával Göbő Sándor mellé lépett és közösen előadták az alkotó kedvenc szerzeményét, Charlie Haden First Song című dalát. András és Sándor annak idején együtt muzsikáltak, s felemelő pillanat volt, amikor harminc év után újra együtt zenéltek.
„Én úgy gondolom, hogy minden alkotás, ami a szívből ered és ott gyökerezik, az Istent dicséri, tehát szeretném elsősorban a Teremtőnek megköszönni és hálát adni azért, hogy ezt a napot megélhettük, és minden napért, minden tehetségért, ajándékért, amit tőle kaptam. Önöknek, nektek pedig szeretnék köszönetet mondani egy olyan dologért, ami a mai világban úgy gondolom, hogy talán az egyik legértékesebb: az időtökért, a jelenlétetekért és a támogatásotokért”, mondta a kiállító, aki a szervezőknek. a kurátornak, a hozzátartozóinak és a Felvidéki Alkotók Egyesületének is megköszönte, hogy a kiállítás megvalósulhatott.
