Gondolatok, érzések tükörképei - Barczi Dániel grafikus tárlata Nagymegyeren
Érlelődés címmel nyílt meg a nagymegyeri Fészek Ifjúsági Központban szeptember 19-én Barczi Dániel amatőr képzőművész tárlata. Ünnepi köszöntőt Csémi Szilárd, a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség ügyvezető elnöke mondott. A megnyitó ünnepélyességét Kovács Barbara éneke emelte.
Barczi Dániel Dunaszerdahelyen született 1974-ben, 2003-tól Nagymegyeren él és dolgozik. Önerőből, szakirodalom segítségével tanult meg rajzolni, és az internet nyújtotta lehetőségeket kihasználva fejleszti tovább szaktudását.
Érlelődés
A kiállítás a nagymegyeri művész alkotói tevékenységének legutóbbi tizennégy évéből nyújt tömör összegzést. Az autodidakta Barczi Dániel Zsolnán, a katonai középiskolán kezdett el szabadidejében rajzolni. Az utóbbi egy évtizedben kizárólag ceruzával dolgozik, különböző papírokra. Számára a rajzolás relaxáció, rajzai a benne kavargó gondolatok tükörképei. Nagymegyeren már többször bemutatkozott, a mostani tárlat különlegessége, hogy ez egyfajta mérlegvonás az elmúlt csaknem másfél évtizedben született művek után. A kiállított képek a művész tevékenységének egy-egy korszakát, az akkori látásmódot és az azt kifejező technika alkalmazását tükrözik. Barczi Dániel a tárlatnyitón maga mutatta be az alkotásait.
A seregben töltött idő nem múlt el nyomtalanul
A kiállítás a 2004-ben készült képekkel indul. Erre a korszakra főleg a fantázia-képek rajzolása volt a jellemző. Foglalkozási ártalomnak is tekinthető a képeken megjelenő harcias formák ábrázolása. Kilenc és fél évet töltött el a hadseregben, és az akkori háborús helyzet, a közel-keleti konfliktusok hatást gyakoroltak a művészre. A Lánctalpas demokrácia című képe is ezt tükrözi. A tárlat két következő képe még mindig a katonaság embert próbáló gyötrelmeiről vall. A 3234 című képen a katonai bakancsok, valamint az …és aztán csend című képen egy átlőtt plüssjáték mellett magába roskadt fiatal katona torokszorító belső érzéseket fejez ki. Ezeken a 2007-ben és 2008-ban készült képeken már látszik a rajztechnika fejlődése, de itt még mindig a szimbolizmus a fő jellemvonás.
A versenyek kora
A 2008-cal kezdődő években a grafikus úgy érezte, elég fejlett a technikai tudása ahhoz, hogy versenyekre vigye műveit. Szlovákiában a Képzőművészeti SPEKTRUM szervez az amatőr művészek számára járási, megyei és országos versenyeket, amelyeken Barczi Dániel eljutott az országos fordulókig, de ott még nem tudta elvinni a pálmát. Ekkori képeit a szürrealizmus jellemzi. A lehetetlen dolgok valóságosnak ábrázolva jelennek meg például a Holdfényhalászok című képen.
Az alkotó érzéseit az alkotások tükrözik
2014-es alkotás A töltényhüvelyt szedő fiú. Az alkotás a szíriai háborúban készült UNICEF fotó feldolgozása. A fiú az összegyűjtött töltényhüvelyekért pénzt kapott, amin ételt tudott venni a családjának. A művészre nagy hatással volt a történet paradoxona: a halál eszközei egyben az életben maradás eszközei is. A képen látszik a művész technikai készségeinek további fejlődése, valamint az alkotói érettség a színek kiválasztásában. A barna árnyalatai felerősítik a témát, a háborúkban éhező ártatlan civilek gyötrődését. Egy alkotás akkor jó, magyarázta Barczi Dániel, ha a nézőben ugyanazokat az érzéseket, gondolatokat ébreszti fel, amelyek az alkotóban voltak jelen a mű megalkotása közben.
A fekete korszak
Fekete kartonra fehér ceruzával, vagy fekete kartonra színes ceruzával rajzolni újabb érdekes technikai kihívást jelentett az amatőr képzőművésznek. Ebben a legújabb, ún. fotórealista korszakában képei kimondottan technikai jellegűek. A képek fotók alapján készültek különböző papírokra, különböző ceruzákkal. A módszer tökéletes elsajátítása, a technikai készség kifejlesztése foglalkoztatja jelenleg leginkább a grafikust.
Tulipánok
„Soha nem szerettem tájképet vagy csendéletet festeni, nagyon nem.” – felkérésre, megrendelésre se festett, mondta. Viszont a tulipánok valamilyen oknál fogva kivételt képeznek. A tulipánok megtalálták őt, vagy ő talált rájuk, nem tudni, de nagyon fontosak számára. Erős belső indíttatást érez magában, hogy tulipánt rajzoljon. Ez egy ősi motívum, magyarázza, amely megtalálható a magyar népművészetben is, ahol a nőt jelképezi. Mondhatni, a legerotikusabb virág. Tulipánokat ábrázoló képein igyekszik megjeleníteni ezt a nőiességet és erotikát.
Művészet-e vagy sem
„Számomra a rajzolás relaxációt jelent. Rajzaim a bennem kavargó gondolatok, érzések tükörképei. Azt, hogy ez művészet-e vagy sem, nem nekem kell eldöntenem, majd eldöntik a művészettörténészek.”
Örömrajzolás
„Számomra a képzőművészet hobbi. Volt egy időszak, amikor komolyabban foglalkoztam vele, de mindenképpen ez egy örömrajzolás, egy önkifejezési mód. Persze, jó lenne, ha meg lehetne ebből élni” - mondja és hozzáteszi, hogy sajnos, jelen pillanatban a piac itt Szlovákiában nem vevő ezekre a rajzokra. Inkább az olajfestményeket részesítik előnyben. Külföldön nagyobb tere van a ceruzarajzoknak. Egy nagy osztrák ceruzagyár pályázatára beadott pályaműve díjazott lett. A díj egy ceruzacsomag volt és egy gyárlátogatás, ami nagy élmény volt. Az interneten fellelhető virtuális versenyekre, amelyeket általában rajzeszközöket gyártó cégek támogatnak, többször benevezte már a műveit. A versenyek arra is jók, hogy motiválják és inspirálják az embert. Amikor látja, hogy mások miket alkotnak, miben jobbak, az őt is arra ösztönzi, hogy gyakoroljon, fejlessze magát.
A rajzolás mint művészet
A rajzolás tanulható, vallja Barczi Dániel. Nem is annyira a tehetség, sokkal inkább a kitartás a feltétele. Kitartó gyakorlással el lehet sajátítani a technikai fogásokat. Akár fényképet realisztikusan lemásolni is meg lehet tanulni. Amit nem lehet leutánozni, az az alkotó látásmódja. Mindenki belehelyezi a műveibe saját magát, a látásmódját, ami egyedivé teszi a képeket. Az alkotó a saját szemszögéből mutatja be a témát, ezért a mű utánozhatatlan, de maga a technika elsajátítható.
A kiállítás október 7-ig tekinthető meg a volt Zárda épületében.
