F.X. Messerschmidt: Egy csodálatos elme élete Pozsonyban
Az extravagáns és különc osztrák szobrászművész, Franz Xaver Messerschmidt Pozsonyban készítette el Karakterfejek nevezetű büszt-sorozatát, amely a szobrászat történetében is egyedülállónak számít.
Franz Xaver Messerschmidt Németország délnyugati részén született. Édesanyja a neves Straub szobrászcsaládból származott, Messerschmidt pedig nagybátyjai mellett kezdett el faragni. Később a bécsi Képzőművészeti Akadémiára iratkozott be. Korai, már a klasszicizmus felé hajló munkáival a bécsi császári udvar figyelmét is felkeltette, amely számára több portrét is készített. Ismeretes, hogy Albert szász-tescheni herceg, műgyűjtő, és a világ legnagyobb grafikai gyűjteményének, a bécsi Albertinának megalapítója is nagy rajongója és megrendelője volt Messerschmidt műveinek.
Korai művei közül kiemelkedik a magyar díszöltözetben ábrázolt Mária Terézia és férje hatalmas ólomszobra (ma a Belvedere Múzeum gyűjteményében). Késői művei között pedig kiemelkedő helyet foglal el Kovachich Márton György történész, pesti egyetemi tanár képmása (Szépművészeti Múzeum).
Messerschmidt a bécsi Képzőművészeti Akadémián oktatott. Majd 1774-ben egykori professzora, Jakob Schletterer állását pályázta meg az akadémián, a tanári kar azonban kizárta az oktatásból állítólag egészségügyi állapotára, és „alkalmai elmezavarai” hivatkozva. Az akadémia döntésével a császárnő is egyetértett, így Messerschmidtet már harmincnyolcévesen nyugdíjazták, ezzel pedig a társadalom peremére került. Rejtélyes betegsége miatt a megbízásai is csökkentek.
A művész 1775-ben megkeseredve hagyta el Bécset. Először szülőhelyére, Wiesensteigbe tért vissza, ahol egy eldugott házban élt a város felett, majd később Münchenbe költözött.
1777-ben elfogadta fivére, az ugyancsak szobrászművész Johann Adam meghívását, aki Pozsonyba invitálta.
Mária Terézia uralkodásának idején számos fontos hivatal és intézmény került vissza Budára. Pozsony így elvesztette Magyarország fővárosának státuszát. Ennek következtében a művészeti termelés is jelentősen csökkent a városban.
A Messerschmidt testvérek eleinte Johann házában laktak a Vásár-téren (ma a Szlovák Nemzeti Felkelés tere). Együttélésük azonban nem ment könnyen, így Franz később el is költözött egy saját házba, amelyet 1780-ban vásárolt meg a Zuckermandel területén, a Váraljai út végén. A házban eredetileg a Szarvas vendéglő működött. A művész alsó részét bérbe adta, a felső részében pedig lakott és alkotott.
Itt elsősorban egyedülálló karakterfej-sorozatán dolgozott, amellyel a magyarországi művészet részévé vált.
Több fennmaradt levél alapján tudjuk, hogy Franz Messerschmidtnek meg volt a maga baráti köre, és nem élt olyan magányosan, ahogy ezt a különböző legendák állítják róla. Ugyanakkor valószínű, hogy nagyon emocionális és konfliktusos személy volt.
F. X. Messerschmidt halála után az eredetileg száz darabosra tervezett sorozatából, 69 büsztöt találtak pozsonyi házában, ezek különböző anyagokból készültek (ércből, kőből, alabástromból, fából).
A művész büszt-szériája felkeltette a széles nagyközönség figyelmét, majd különböző találgatások és legendák születtek körülötte. Mivel egyesek a művészt őrültnek és zavarodottnak tartották, így szobrait is elmezavarának produktumainak minősítették. Messerschmidt alkotásainak művészi értékét csak a későbbi korokban fedezték fel, amikor is a műértők különösen nagyra értékelték.
Az extravagáns művész a szobrászat történetében egyedülálló, különböző hangulatokat, érzelmeket, szenvedélyeket, lelki állapotokat és grimaszokat megjelenítő büsztjeinek jelentését máig rejtély övezi. Az alkotások Messerschmidt személyiségábrázolás iránti hihetetlen fogékonyságáról mutatnak tanúbizonyságot.
Messerschmidt büszt-sorozata Karakterfejek elnevezés alatt maradt fenn az utókornak.
Ezt a nevet egy bécsi kiállításon kapta, a művész a szobrokat csak „fejeknek” nevezte. Messerschmidt fivére, Johann 49 darab büsztöt adott el Franz Friedrich Strunz bécsi művészettörténésznek. Strunz 1793-ban a büsztöket egy kiállításon mutatta be. Ő nevezte el őket Karakterfejeknek, mivel szélsőséges emberi arckifejezéseket és grimaszokat jelenítenek meg, illetve megszámozta őket.
A XIX. század első felében a Karakterfejeket több, és sokszor bizarr helyeken is kiállították. Létrehozták a büszt-sorozat teljes grafikai illusztrációt, és a büsztök első gipszmásolatait is.
Még 1816 előtt elkészültek a büsztök kiváló minőségű öntvényei Franz Jacob Steger bécsi műhelyében, amelyeket a liechtensteini herceg rendelt valticei kastélyába. Ezek egy része eléggé romos állapotban került 1945 után a Szlovák Nemzeti Galéria gyűjteményébe. Ekkor elkészültek a büsztök tartósabb fémöntetvényei is, amelyek a galéria állandó tárlatának részei lettek, habár csak másolatokról van szó.
Az eredeti Karakterfejek legnagyobb gyűjteménye a bécsi Österreichische Galerie-ben (Belvedere) található. Három darabot a budapesti Szépművészeti Múzeum őriz. De találunk a sorozatból Németországban, Olaszországban, Londonban és a tengerentúlon is.
Messerschmidt karakterfejei ma milliókat érnek. 2005-ben például a párizsi Louvre a művész egyetlen karakterfejéért 4,8 millió dollárt fizetett egy Sotheby’s aukción.
Kevesen tudják, de
Pozsonyban van egy hangulatos Messerschmidt-kávézó a Szlovák Nemzeti Felkelés téren, amely a híres szobrászművésznek állít emléket.
A kávézó nem csak különleges kávé-receptúráival lehet vonzó a turisták számára, de termeiben Franz Xaver Messerschmidt életét és alkotásait is megismerhetjük.
Sokáig csupán ez az egy kávézó hívta fel a látogatók figyelmét a neves szobrászművészre. Majd 2017-ben a Zuckermandel területén egy teret nyitottak meg a nagyközönség előtt, ahol Messerschmidt hét karakterfejének bronzmásolata is látható volt eredeti méreteikben. Többen azonban úgy vélik, hogy a híres osztrák szobrászművész sokkal nagyobb figyelmet is megérdemelne a fővárosban.
Egyébként 1879-ben egy utcát is elneveztek a művész után (Messerschmidt-utca/Messerschmidtgasse), amely a Zuckermandel területén lévő háza mögött húzódott. Ezt az utcát 1945-ben Ipeľská utcára nevezték át. A Zuckermandel területén álló épületeket a későbbi időszakokban lebontották, és az eredeti Messerschmidt-utcából mára csak egy meredek lépcsősor maradt fenn, amely a Váralja alatti panelházak között húzódik.
Habár eredetileg meg akarták hagyni a Messerschmidt-házat, végül több más értékes épülettel együtt azt is lebontották a Zuckermandel területén. Štefan Holčík szlovák történész mondta még pár éve, hogy a szobrászművész házát turisztikai látványosságként ismét helyre lehetne állítani Pozsonyban.
További karakterfejek a Szlovák Nemzeti Galéria gyűjteményéből:
Forrás: webumenia
